Hosszú heteken keresztül foglalkoztunk Jákób életének a történetével. Most viszont legkedvesebb és legszeretettebb fiának, Józsefnek az életét ismerjük meg közelebbről. Azonban Jákób továbbra is szereplője marad a történeteknek, csak most fián, fiain keresztül mutatjuk be, hogy hová és mivé fajulhat az, ha valaki jobban szeretetünk előterébe kerül, mint a másik.
Vándorlásai során a csaló Jákóbból Izráel lesz. Sorsa nehéz, de ezt magának is köszönheti. Mindezek ellenére Isten mégis gazdaggá teszi, javaiban és gyermekeiben egyaránt. Viszont elkövet egy hibát. Az egyik gyermekét jobban szereti a többieknél. József, a szeretett feleség első gyermeke. Jóval később születik, mint a testvérei, akiknek világrahozói anyja testvére és a szolgálók. Előfordult-e már velünk is az, hogy az egyik gyermekünket jobban szerettük volna a másiknál? Vagy az első és az utolsó gyermekünk között túl nagy volt a különbség, és azért figyelmünket a legkisebbre összpontosítottuk? Mert az nagyobb gondoskodást igényelt, mint a többiek és ezért féltékenyek lettek a nagyok a kicsikre? Bizonyára ilyen példa is van. Meg olyan is, hogy a legkisebbel már nem is törődtek annyira, majd felnő az is valahogy, mint a többiek. Jó apa volt-e Jákób, jól nevelte-e fiait? Nem tudhatjuk, a Biblia erről nem szól. Csak arról, hogy valami történhetett az apai szeretetben, ha Józsefet megutálták a testvérei. Erről bővebben Győrkyné Tóth Szilvia alsómihalyi lelkipásztor gondolatai olvashatóak az alábbiakban.
1Móz 37:1-11
Jákób is azon a földön lakott, ahol apja jövevény volt: Kánaán földjén. Ez Jákób nemzetségének a története: Amikor József tizenhét éves lett, testvéreivel együtt a nyájat legeltette, és ő volt a bojtár Bilhának és Zilpának, apja feleségeinek a fiai mellett. József rossz híreket hordott róluk az apjuknak. De Izráel Józsefet minden fiánál jobban szerette, mert öregkorában született fia volt, s ezért tarka ruhát csináltatott neki. Amikor testvérei látták, hogy apjuk jobban szereti őt minden testvérénél, úgy meggyűlölték, hogy egy jó szót sem tudtak hozzá szólni. Egyszer József álmot álmodott, elmondta testvéreinek, és emiatt még jobban meggyűlölték. Ezt mondta nekik: Hallgassátok csak meg azt az álmot, amelyet álmodtam! Éppen kévéket kötöttünk a mezőn. Az én kévém fölkelt, és állva is maradt, a ti kévéitek pedig körülállták, és leborultak az én kévém előtt. Testvérei azt mondták neki: Talán király akarsz lenni fölöttünk? Vagy uralkodni akarsz rajtunk? És még jobban meggyűlölték az álmaiért és beszédéért. Egy másik álmot is álmodott, és azt is elbeszélte testvéreinek. Ezt mondta: Már megint álmodtam valamit. Egyszer csak leborult előttem a nap, a hold és tizenegy csillag. Amikor ezt apjának és testvéreinek elbeszélte, az apja megdorgálta, és ezt mondta neki: Micsoda álmot álmodtál? Talán bizony járuljunk eléd, anyáddal és testvéreiddel együtt, hogy földre boruljunk előtted?! Ezért féltékenykedni kezdtek rá a testvérei. Apja pedig megjegyezte ezt a dolgot.
Köszönjük, Urunk, hogy ma is biztatsz minket és bátorítasz. Köszönjük, Urunk, hogy te mindig megtalálható vagy. Sosem fordulsz el tőlünk, és aki tehozzád megy, azt semmiképpen el nem küldöd magadtól. Megvalljuk neked mindenfajta sötét indulatunkat, tanácstalanságunkat, időnként vagy éppen mostani kilátástalan helyzetünket, azt a rémületet, ami összeszorítja a szívünket, ha akár csak a holnapi napra gondolnak néhányan közülünk. Köszönjük, Urunk, hogy te vagy az áldott orvos, aki ismered betegségeinket, előtted van minden nyomorúságunk, minden kilátástalan helyzetünk, minden tanácstalanságunk, és az a várakozás is, hogy megértsük a te vezetésedet. Könyörülj meg rajtunk, Urunk, mert nálad nélkül, nélküled nincsen segítség. De köszönjük, Urunk, hogy hozzád mehetünk. Te igazán szeretettel fogadsz minket. Köszönjük, hogy kérdéseinkre választ adsz. Áldj meg bennünket, kérünk, hogy hitünkben és várakozásunkban ne szégyenüljünk meg. Köszönjük, hogy Jézusért meghallgatsz minket. Ámen.
Az igeszakasz nem csupán József élettörténetét vezeti fel, hanem általa változik Mózes 1. könyvének a hangvétele. Az első vers arról tesz bizonyságot, hogy Jákób azon a földön lakott, ahol az apja jövevényként élt, Kánaánban. Ez az ige egy töréspont, mivel az előzőekben a bibliai hagyomány gyakran a múltra tekintett vissza, mintegy számon tartva a kezdeteket, egészen Ábrahám útnak indulásáig. Lényegében véve, a József történetét tartalmazó fejezetek szakítanak a visszatekintéssel: itt minden a jövőbe mutat, s azzal foglalkozik, miként játszik szerepet Egyiptom Izráel nagy néppé válásában. S ennek útját József felemelkedésén keresztül mutatja be.
József fiatalkoráról nagyon valóságos képet fest az ige: itt egy olyan fiatalemberrel találkozunk, aki tizenhét éves korára egy nagyon öntelt, elkényeztetett emberré vált. Mindenekelőtt itt nem a felemelkedésnek, hanem éppen a lesüllyedésnek, egyfajta lelki lezüllésnek vagyunk tanúi. József fiatalon a testvéreivel együtt legeltette a nyájat, s elvileg idősebb testvéreinek bojtára volt. Ez azonban nem a helyzetét, nem az alárendeltségét fejezte ki, hanem inkább azt, hogy mivel fiatalabb volt testvéreinél, ezért tulajdonképpen bojtárkodnia kellett volna. Ehelyett azonban egy nagyon visszataszító vonását fedezhetjük fel, mivel József voltaképpen azért tartózkodott bátyjai körében, hogy kémkedjen, s a rossz híreket azonnal megvitte atyjukhoz. Testvérei bizonnyal nem voltak sem jobbak, sem rosszabbak a többi fiatalembernél, József azonban csak a rosszat látta meg bennük. Bizonnyal valamiféle irigység is hajtotta őt, mint általában a fiatalabb testvéreket, akik előszeretettel árulkodnak az idősebbekre szüleiknél.
Jákóbot tulajdonképpen elszomorította a tény, hogy csak rosszat hall a többi gyermekére, s bántotta, hogy József ilyen rosszindulatú tud lenni saját véreivel szemben, de – és ez a szócska a mindent megbocsátó szülői szeretet jelképe: de Józsefet minden fiánál jobban szerette, mert öregkorában született fia volt. József édesanyja Ráhel volt, tulajdonképpen az egyetlen asszony, akit Jákób szerelemmel tudott szeretni, akiért oly sokat küzdött, hogy egymáséi lehessenek. S ez a nagy-nagy szeretet folytatódik és nyilvánul meg abban az atyai érzésben, amellyel József tarka – minden bizonnyal drága új ruhát – kapott, amelynek leírása arra utal, hogy nem hétköznapi viseletnek szánták. József azonban mégis hordja, kérkedik vele, élvezve testvérei haragját.
A testvérek részéről érthető, bár nem elfogadható a gyűlölet, mivel ők voltak azok, akik elvégezték a rájuk bízott munkát, s József csak a rosszindulatú szóbeszédet terjesztette róluk. A méltatlan viselkedés büntetést kellett volna, hogy vonjon maga után, ehelyett Jákób elköveti azt a hibát, hogy fiát elhalmozza ajándékokkal. Józsefet ezért testvérei nem tudják befogadni maguk közé, mert annyira erősen meghúzza köztük a határvonalat az atyai szeretet. József ezért, bármennyire is apja kedvence volt, talán észre sem vette, hogy mennyire magányos. Ma is láthatunk szép számmal olyan gyermekeket, akiket szintén elhalmoznak drága ajándékokkal, s látszólag nem szenvednek semmiben hiányt. Mégis, oly sokszor magányosak, mert nem a szeretet céljai, hanem csupán eszközei, szeretetüket megvásárolni akaró, versengő szülőkkel és nagyszülőkkel, rokonokkal körbevéve – egyedül.
A testvérek gyűlöletét fokozzák József nagyralátó álmai: az első álom egyszerű, a földművelő életből vett példával teljesedik ki: József itt azt álmodta, hogy kévekötés közben az ő kévéje felkelt, a testvérek kévéi pedig meghajoltak előtte. A második álom pedig asztrális képben mutatkozik meg, ez már egy sokkal nagyvonalúbb körbeírása annak, mit üzen álmai által Isten Józsefnek.
A testvérek haragszanak, József nagyravágyásának, beképzeltségének tulajdonítják az álmokat, ami – az előzőeket ismerve, jogos a részükről. József azonban valóban ezeket álmodta, de elkövette azt a hibát, hogy mindezekben önmagát látta csupán, azt a Mindenható, teremtő Istent nem, aki mindezt véghezviszi az ő életén keresztül. Álmai valóságosak, előre vetítik azt, hogy József előtt valóban a földre borulnak majd családtagjai – a családja ebben egy dolgot lát meg: József önteltsége nem ismer határokat. József is csak annyit ért meg ezekből a tudósításokból, hogy mi történik majd, s nem keresi okát, hogy mindez miért fog megtörténni.
A történetnek kettős üzenete van: először is egy figyelmeztetés, hogy a túlzó szülői szeretet minden korban veszélyes, Jákób idejében is, és ma is. Jákób önző szeretete Józseffel szemben bűnre viszi többi gyermekét, akik féltékenységből fordulnak vérük ellen. A gyermek Isten ajándéka, akiben a Mennyei Atya szeretete teljesedik ki. Ha azonban ezt a szeretet elnyomja az az igyekezet, hogy az ember élete bálványává teszi gyermekét, akkor valahol ez az Istentől kapott szeretet csorbát szenved. Figyelmeztetés ez abban is, hogy a szülőknek felelősségük van ezen a világon: az egyik gyermeket nem emelheti ki a többi közül, mert így a mellőzöttek kárt szenvednek, életre szóló sérüléseket kapnak. Isten ajándéka azonban túl értékes ahhoz, hogy hányaveti módon bánjunk vele, mert ehhez a szeretethez a Krisztus Jézus áldozata tapad, aki azért, hogy megváltásunkat előkészítse, még a szenvedést, igazságtalan meghurcoltatást és halált is vállalta.
A második üzenet az, hogy József rosszul értelmezi Isten üzenetét: mivel csak magát látja mindenben, álmaiban nem látja meg azt az Istent, aki rajta keresztül teszi nagy néppé Izráelt, aki előkészíti a nagy nyomorúságból való megmenekülést. József nem jár sikerrel testvéreinél, amikor elbeszéli álmait, s még atyja is felemeli szavát, s megkérdezi: talán bizony járuljunk eléd, hogy földre boruljunk előtted? Isten alázatra int bennünket e történeten keresztül. Lehet, velünk is nagy tervei vannak, de azonban nem a helyzetét, nem az alárendeltségét fejezte ki, hanem inkább azt, hogy mivel fiatalabb volt testvéreinél, ezért tulajdonképpen bojtárkodnia kellett volna. Ehelyett azonban egy nagyon visszataszító vonását fedezhetjük fel, mivel József voltaképpen azért tartózkodott bátyjai körében, hogy kémkedjen, s a rossz híreket azonnal megvitte atyjukhoz. Testvérei bizonnyal nem voltak sem jobbak, sem rosszabbak a többi fiatalembernél, József azonban csak a rosszat látta meg bennük. Bizonnyal valamiféle irigység is hajtotta őt, mint általában a fiatalabb testvéreket, akik előszeretettel árulkodnak az idősebbekre szüleiknél.
Jákóbot tulajdonképpen elszomorította a tény, hogy csak rosszat hall a többi gyermekére, s bántotta, hogy József ilyen rosszindulatú tud lenni saját véreivel szemben, de – és ez a szócska a mindent megbocsátó szülői szeretet jelképe: de Józsefet minden fiánál jobban szerette, mert öregkorában született fia volt. József édesanyja Ráhel volt, tulajdonképpen az egyetlen asszony, akit Jákób szerelemmel tudott szeretni, akiért oly sokat küzdött, hogy egymáséi lehessenek. S ez a nagy-nagy szeretet folytatódik és nyilvánul meg abban az atyai érzésben, amellyel József tarka- minden bizonnyal drága új ruhát kapott, amelynek leírása arra utal, hogy nem hétköznapi viseletnek szánták. József azonban mégis hordja, kérkedik vele, élvezve testvérei haragját.
A testvérek részéről érthető, bár nem elfogadható a gyűlölet, mivel ők voltak azok, akik elvégezték a rájuk bízott munkát, s József csak a rosszindulatú szóbeszédet terjesztette róluk. A méltatlan viselkedés büntetést kellett volna, hogy vonjon maga után, ehelyett Jákób elköveti azt a hibát, hogy fiát elhalmozza ajándékokkal. Józsefet ezért testvérei nem tudják befogadni maguk közé, mert annyira erősen meghúzza köztük a határvonalat az atyai szeretet. József ezért, bármennyire is apja kedvence volt, talán észre sem vette, hogy mennyire magányos. Ma is láthatunk szép számmal olyan gyermekeket, akiket szintén elhalmoznak drága ajándékokkal, s látszólag nem szenvednek semmiben hiányt. Mégis, oly sokszor magányosak, mert nem a szeretet céljai, hanem csupán eszközei, szeretetüket megvásárolni akaró, versengő szülőkkel és nagyszülőkkel, rokonokkal körbevéve – egyedül.
A testvérek gyűlöletét fokozzák József nagyralátó álmai: az első álom egyszerű, a földművelő életből vett példával teljesedik ki: József itt azt álmodta, hogy kévekötés közben az ő kévéje felkelt, a testvérek kévéi pedig meghajoltak előtte. A második álom pedig asztrális képben mutatkozik meg, ez már egy sokkal nagyvonalúbb körbeírása annak, mit üzen álmai által Isten Józsefnek.
A testvérek haragszanak, József nagyravágyásának, beképzeltségének tulajdonítják az álmokat, ami – az előzőeket ismerve, jogos a részükről. József azonban valóban ezeket álmodta, de elkövette azt a hibát, hogy mindezekben önmagát látta csupán, azt a Mindenható, teremtő Istent nem, aki mindezt véghezviszi az ő életén keresztül. Álmai valóságosak, előre vetítik azt, hogy József előtt valóban a földre borulnak majd családtagjai – a családja ebben egy dolgot lát meg: József önteltsége nem ismer határokat. József is csak annyit ért meg ezekből a tudósításokból, hogy mi történik majd, s nem keresi okát, hogy mindez miért fog megtörténni.
A történetnek kettős üzenete van: először is egy figyelmeztetés, hogy a túlzó szülői szeretet minden korban veszélyes, Jákób idejében is, és ma is. Jákób önző szeretete Józseffel szemben bűnre viszi többi gyermekét, akik féltékenységből fordulnak vérük ellen. A gyermek Isten ajándéka, akiben a Mennyei Atya szeretete teljesedik ki. Ha azonban ezt a szeretet elnyomja az az igyekezet, hogy az ember élete bálványává teszi gyermekét, akkor valahol ez az Istentől kapott szeretet csorbát szenved. Figyelmeztetés ez abban is, hogy a szülőknek felelősségük van ezen a világon: az egyik gyermeket nem emelheti ki a többi közül, mert így a mellőzöttek kárt szenvednek, életre szóló sérüléseket kapnak. Isten ajándéka azonban túl értékes ahhoz, hogy hányaveti módon bánjunk vele, mert ehhez a szeretethez a Krisztus Jézus áldozata tapad, aki azért, hogy megváltásunkat előkészítse, még a szenvedést, igazságtalan meghurcoltatást és halált is vállalta.
A második üzenet az, hogy József rosszul értelmezi Isten üzenetét: mivel csak magát látja mindenben, álmaiban nem látja meg azt az Istent, aki rajta keresztül teszi nagy néppé Izráelt, aki előkészíti a nagy nyomorúságból való megmenekülést. József nem jár sikerrel testvéreinél, amikor elbeszéli álmait, s még atyja is felemeli szavát, s megkérdezi: talán bizony járuljunk eléd, hogy földre boruljunk előtted? Isten alázatra int bennünket e történeten keresztül. Lehet, velünk is nagy tervei vannak, de óva int attól, hogy emiatt önteltek legyünk. Isten ígéreteit becsüljük meg, ha terve van velünk, azt hittel, örömmel, de szerényen tudjuk elfogadni, mert nem szabad elfelejtenünk: hogy ezeket a nagy történéseket az Úr végzi el József családjának életében, és a mi életünkben is. József talán nagynak és erősnek szerette volna magát látni: s gyakran mi is vágyunk hasonló dolgokra. A valóság azonban az, hogy gyarlók és elesettek vagyunk, saját erőnkből még egy egyszerű kis vigaszra sem futja. Isten ad múló életünknek krisztusi ragyogást, és így készíti el számunkra a megváltást az örök életre.
A történet egyik reménysugara az, hogy Jákób mégiscsak valamennyire komolyan vette József álmait, mert a 11. vers tanúsága szerint, megjegyezte azt a dolgot. Nem zárta le azzal, hogy egy hiú gyermek mindenféléket álmodik, vagy össze-vissza hazudozik. Jákób már sok mindent látott életében, magán viselte az Úr angyalával való tusakodásának jelét, ő megérezte, hogy fiára még nagyobb események várnak, talán több szenvedésen megy majd keresztül Isten formáló kezében, mint a többi testvére együttvéve, de itt valami nagy dolog van előkészületben. Ez a bizalom felfelé húzza tekintetünket, a mindenható Isten irányába, akinek kezében a számunkra a jelenben érthetetlen és titokzatos dolgok összefutnak, értelmet nyernek. Ebben a reménységben mi is tárjuk fel szívünket Isten előtt, s merjük imádságban kérni Tőle a megvilágosodást.
Imádkozzunk!
Köszönjük, Urunk, hogy te megígérted azt, hogy aki keres, az talál. Aki nálad zörget, annak te ajtót nyitsz. Köszönjük, hogy megígérted, hogy aki kér, az kap. S ha mi halat kérünk, nem követ fogsz adni. Köszönjük, Urunk, hogyha mi vezetést kérünk, akkor nem mást adsz, hanem vezetést. Áldunk és dicsőítünk ezért.
Könyörülj meg rajtunk, Urunk, mert sokszor olyanok vagyunk, hogy nem ismerjük föl azt, hogy az a te vezetésed. Tedd nyilvánvalóvá, hogy a mi kérésünkre, a mi könyörgésünkre az a válasz, amit megértünk majd.
Felvidék Ma, sk