Miért életveszélyes az autonómia? Miért vált ki az önrendelkezés kérdése neurózist a homogén nemzetállamokban? Ezekre, és több hasonló kérdésre keresték a választ annak a konferenciának a résztvevői, amelyet kedden késő este tartottak Budapesten a Polgárok Házában.
„Koszovó függetlenségének Budapest általi elismerése azt jelentette, hogy – az autonómia miatti félelem miatt – a korábbi kisantantra emlékeztető taktikai összefogás jött létre Magyarország öt szomszédos állama (elsősorban Románia és Szlovákia) részéről” – mondta Nógrádi György biztonságpolitikai szakértő kedden a Polgárok Házában. A Corvinus Egyetem tanszékvezetője a Kárpát-medencei magyarság autonómialehetőségeiről tartott konferencián fejtette ki nézeteit.
A tanácskozást a Nemzeti Fórum Egyesület Kölcsey Köre szervezte, s felszólalt Martonyi János, az Orbán-kormány külügyminisztere, Lezsák Sándor, az Országgyűlés fideszes alelnöke és Pordány László egykori nagykövet is.
Martonyi János a Nógrádi György által elmondottakhoz kapcsolódva kijelentette: „Nem véletlenül Szlovákia és Románia tiltakozik a leghatározottabban a koszovói függetlenség ellen. Pedig inkább azt kellene észrevenniük, hogy az autonómia által lehetőségük adódik a belső stabilitásuk erősítésére.” A volt külügyminiszter a közösségi jogok kivívásának a lehetőségeiről azt mondta: „A legnehezebb azt elérni, hogy azok, akik az autonómiáról dönthetnek, ne csak a saját érdekvilágukon keresztül közelítsék meg e problémát.”
Martonyi János szerint a közösségi jogokért még rengeteget kell harcolni, de a magyarság rendelkezik érvekkel. „Sokan felvetik, hogy Brüsszel miért nem szól bele a székelyföldi autonómia kérdésébe, de az igazság az, hogy az Európai Unió ebbe a kérdésbe a statútumai szerint nem szólhat bele. Brüsszel a hátrányos megkülönböztetést egyéni szinten megtilthatja, de arra még hosszú ideig nem lesz lehetőség, hogy például a baszkok szélesebb körű autonómiát kapjanak, vagy Berlin csökkentse Németország szövetségi hatásköreit a tartományok javára” – mondta Martonyi János.
„Az Európai Unióban a decentralizáció (a lokális döntéshozatali jogkör bővítése) és a szubszidiaritás (az elv, amely szerint a különféle problémákat a keletkezésük szintjén kell megoldani) érvényesül. Ha pedig e két rendszer összekapcsolódik, akkor ez egyenlő a területi autonómiával. Mi ebben az életveszélyes? Miért váltott ki neurózist egy csomó homogén nemzetállam politikusából? Hát nem ez oltaná a belső feszültségeket, s talán még Koszovó sem jelentett volna gondot? Talán e tartomány sorsa is másként alakul, ha Miloševič nem veszi el a Vajdaság és Koszovó nem túl széles, de korábban mégiscsak létező autonómiáját – vetette fel a Fidesz politikusa. – Az uralkodó nemzetek azonnal megérzik az autonómia veszélyét. Különös antennáik vannak, amelyekkel hamarabb veszik észre a fenyegetettséget, mint mi, magyarok a lehetőséget.
Szomszédainkban nyolcvan–kilencven éve él a komplexus, hogy hatalmas területeket kaptak, amelyeken óriási, számukra idegen népesség él. Persze azt hitték, hogy majd gyorsan elintézik ezeket a népeket, amely végül nem sikerült. Ebből a szempontból pedig a Kárpát-medencei magyarság története bizony sikertörténet, mert nem tudtak elpusztítani bennünket” – mondta Martonyi János.
(MH-összeállítás)
