Ne félj Abrám! Én vagyok a pajzsod: jutalmad igen bőséges – mondta a minden hívők atyjának, Ábrahámnak Isten. A „ne félj”, többször és különféle alkalmakkor hangzik el a Bibliában. A Ne félj után azonban mindig jön a biztatás, megerősítés, hogy mi miért történik, mi minek a következménye. Ábrahámot is így szólítja meg Isten, amikor csüggedni látszik: Ne félj, én vagyok a pajzsod.
S boldog lehet az az ember, aki biztos abban, hogy Isten megvédi őt a bajtól. Ábrahám esetében Isten megtoldja ígéretét még azzal is, hogy jutalmad igen bőséges lesz. És Ábrahám, a földi halandó emberhez hasonlóan, nem akarja elhinni, hogy ez be is következhet. Hiszen nincs gyermeke, aki vagyonát megörökölhetné. Pedig már két alkalommal is felhívta Isten figyelmét a puszta tényekre: nincs utódja, pedig Isten megígérte. Először akkor, amikor otthagyta Háránt és elindult az ismeretlenbe. Minek az ígéret – gondolhatják sokan – ha az nem akar beteljesedni. Vagy csak türelmetlenek vagyunk a beteljesedést illetően? Sokan vannak ugyanebben a helyzetben. Isten ígérete helyett a láthatók, tapasztalhatók formálják életüket. Pedig Isten egyértelmû ígéreteket adott nekünk arra nézve, hogy tudja mire van szükségünk, és azokat a szükségeket be fogja tölteni. „Nézzétek az égi madarakat. … Figyeljétek a mezei liliomokat …” – mondja Jézus (Mt.6.26,28). De mennyien kérdõjelezik ezt meg! Nem hisznek Isten ígéretének. Ahogyan Ábrahám sem akart hinni addig, amig az be nem teljesedett.
Hogy miként látja Ábrahám hitét és milyen üzenetete van ennek a mai ember számára, arról Varga Ferdinánd, a hetednapi adventista egyház lelkipásztora osztja meg gondolatait.
Mai elmélkedésünk alapígéje 1 Móz. 15, 1-6: E dolgok után lőn az Úr beszéde Ábrámhoz látomásban, mondván: Ne félj Ábrám: én paizsod vagyok tenéked, a te jutalmad felette igen bőséges. És monda Ábrám: Uram Istenem, mit adnál énnékem, holott én magzatok nélkül járok, és az, a kire az én házam száll, a Damaskusbeli Eliézer? Ímé énnékem nem adtál magot, és ímé az én házam szolgaszülöttje lesz az én örökösöm. És akkor ismét szóla az Úr ő hozzá, mondván: Nem az lesz a te örökösöd: hanem aki a te ágyékodból származik, az lesz a te örökösöd. És kivivé őt az Úr, és monda néki: Tekints föl az égre, és számláld meg a csillagokat, ha azokat megszámlálhatod; – Így lészen a te magod is. És hitt Ábrám az Úrnak és tulajdoníttaték az őnéki igazságul.
Ebből a bibliai történetből három fő gondolatot szeretnék kiemelni. Az első az egy vigasztalás: Isten azt mondta – Ne félj!
I. Ne félj
Én meg foglak védeni! Én vagyok az, aki védőkerítést építettem melléd. Igaz ugyan, hogy sok veszedelem jőn majd reád, de én ki foglak szabadítani. Kőrbe kerítettelek!
Úgy gondolom, hogy ez egy nagyon értékes ígéret. Ilyen védelemre a mai embernek is nagy szüksége van. Életünkbe gyakran jönnek veszélyes helyzetek. Olyan helyzetre gondolok, amikor szorongás vesz rajunk erőt. Például egy komoly orvosi vizsgálat után várjuk az eredményt, s ez egy nagyon szorongó helyzet. Vagy, ha arra gondolok, hogy a gonoszság erői árthatnak nékem, akkor ez egy nagyon jóleső vigasztalás.
Isten ebben az üzenetben vigasztal és azt mondja: én leszek a te pajzsod! Isten minden helyzetben meg tud védeni.
Egyszer három zsidó fiatalembert dobtak be egy tüzes kemencébe. A bűnük az volt, hogy nem akartak lehajolni a kőből, illetve aranyból készített szobor előtt. Mi csak Isten előtt vagyunk hajlandók meghajolni – mondották, mert úgy van megírva a Tízparancsolatban, hogy ne csinálj magadnak faragott képet és ne tiszteld azokat. Babilon királya ezt sértésnek vette és meg akarta őket öletni. Tüzes kemencébe dobta őket, de Isten velük volt! Nem égtek meg! A kötelek, amivel meg voltak kötözve, azok megégtek, de nekik semmi bajuk sem esett. Ilyen csodálatos volt a védelem, amit Isten megígért. Ez volt a történelem, de mi van ma?
Mi sem élünk biztonságos világban, mert az ellenség területén tartókodunk. A sátánról az van megírva Péter apostol levelében, hogy: ”mint az ordító oroszlán széjjel jár és keresi, hogy kit nyeljen el!” Ez egy nagyon veszélyes helyzet. De nekünk nem kell félni, mert Isten azt ígérte, hogy én vagyok a te védelmed, a te pajzsod a veszedelm idején.
Nemrég egy érdekes történenetet olvastam arról, hogy hogyan támad a sátán ma Isten gyermekeire. Abban a történetben a démonok konferenciát tartottak. Arról tárgyaltak, hogy hogyan lehetne megsemmisíteni Isten gyermekeit. Végül maga a sátán mutatta be az új taktikát. Az embereket sok munkával kell ellátni. Azt a tudatot kell bennük ébreszteni, hogy csak akkor lesznek boldogok, ha sok pénzük lesz, meg ha sokat fognak tudni. Az embereket le kell foglalni különböző üzletekkel, árukkal, mobilokkal, számítógépekkel, színházakkal, meg filmekkel. Sok munkát kell nekik adni, hogy ne legyen nekik idejük az Istennel való beszélgetésre.
Ez a taktika ma nagyon nagy veszedelmet jelent. Korunk betegsége az időhiány. Nincs időnk az Isten szavát olvasni és arról elmélkedni. Az idővel való küzdelem sok embert kikészített már. Ez egy igazi háború. Azt is mondhatnánk, hogy ez a harmadik világháború.
S ebben a küzdelemben az igazi hívőnek nem kell félni. Isten azt ígéri: én veled vagyok, megsegítelek. Csak azt kérem, hogy „hat napon át munkálkodjál s a hetediket megszenteljed…” és meglátod, mindenre lesz időd. Ha egy napot töltesz el Istennel, akkor biztos védelemben leszel és nagy lesz a te jutalmad. Ez a második fő gondolat, amit ki szeretnék hangsúlyozni. Isten jutalmat ígért Abrámnak.
II. Fölfele nézz!
Mikor a jutalomról elmélkedünk, akkor gyakran elkövetjük azt a hibát, hogy itt ezen a földön várjuk el a jutalmat. Olyan emberien gondolkodunk, mint Ábrám és azt mondogatjuk: hát mi lesz a mi jutalmunk, hiszen gyermeket se adtál nékem! Hát még a vagyonomat is ez a szolga, ez az Eliézer fogja megörökölni! Hát milyen jutalmat adtál nékem? S akkor Isten újra megszólal és azt mondja: nem ez lesz a te jutalmad!
Akkor kivitte őt az Úr a nyitott ég alá és azt mondota neki: fölfelé nézz Ábrám! Nézd a csillagokat. Számold meg őket! Az lessz a te örökséged. S ebben a kihívásban szeretnék én is fölfelé tekinteni az ég felé! A földi jutalom, az nagyon nyomorúságos.
Az egyik helyen azt írja Pál apostol: „hogy ha csak ebben az életben reménykedünk a Krisztusban, akkor minden embernél nyomorultabbak vagyunk. / 1. Kor. 15, 19/
Ha csak azért hinnék az Istenben, hogy itt jutalmazzon meg érte, akkor ez nagyon szomorú lenne. Isten mennyei jutalmat ígér. Tekints föl az égre és számláld meg a csillagokat! Ott túl a csillagtengeren egy szép ország van. A keresztények ezt az országot Mennyországnak nevezik, Isten országának. Jézus azt ígérte, hogy egy napon majd visszajön értünk. Jézus elhozza majd ezt az igazi jutalmat – az örök életet. A földön lejátszódó események azt hirdetik, hogy ő nemsokára el fog jönni.
Nagy hatalommal jön és akkor majd megnyílnak a sírok. Elhúnyt elődeink előjönnek a sírokból, a halálból, hogy elvegyék a jutalmukat. „Sokan, akik alszanak a föld porában, meg fogják hallani az ő hangját. És kijönnek…” Ez lesz a te jutalmad! S én ezért a jutalomért hiszek az Istenben és ezért nézek fölfelé még a legnehezebb küzdelemben is. Az igazi jutalom ott vár reád!
Ebben a történetben Isten el akarja fordítani Ábrám figyelmét a földi jutalomról. Azt parancsolja, hogy ne azzal foglakozzon, hogy itt és most milyen lesz a jutalma. Ne azzal törődjön, hogy ki fogja megörökölni a te házát, meg a pénzét. Az emberek többsége ma is csak azzal van elfoglalva, hogy a földi vagyonukkal mi lesz. Isten viszont azt mondotta, fölfelé nézzünk és azon gondolkozzunk, hogy azzal mi lesz. Jézus is azt a tanácsot adta, hogy először keressük Isten országát és a többi az mind megadatik. Aki fölfele néz, annak hitre van szüksége.
III. Higgy!
Sokszor úgy gondoljuk, hogy a hit ma már nem is olyan fontos. Elég ha tudunk valamit. Azt gondoljuk, hogy a tudás többet ér mint a hit. Nemrég az egyik kezdő lelkésztársam arról beszélt, hogy ő mit tud. Eredeti, héber nyelven tudta olvasni a Bibliát. Hát ez igazán nagy tudás, de a végén azt modtam neki, később rájösz arra, hogy a lelkésznek nem az a küldetése, hogy elmondja az embereknek, mit tud. Isten azzal küldött bennünket a világba, hogy arról beszéljunk, amit hiszünk.
A mindenapi életben azt tapasztalom, hogy a tudásra is nagy szükség van, de a Biblia szerint a tudás hit nélkül nem sokat ér. Ábrámnak nem a tudása, hanem a hite tulajdoníttatik neki igazságul.
Az életben nagyon sokszor előfordult már, hogy azt kellett mondanom valamire, hogy én ezt nem tudom. Ha azt kérdezné tőlem valaki, hogy hogyan fogja Isten főltámasztani a halottakat, akkor azt mondanám, nem tudom. Vagy ha azt kérdezné valaki, hogy hogyan fogunk utazni az világűrbe, a mennyországba, akkor azt mondom, hogy nem tudom. Sőt, azt se tudom, hogy Isten mikor fogja befejezni a világtörténelmet, de hiszem, hogy egyszer be fogja fejezni! Hittel fogadom el, mert ezt Isten maga ígérte meg! Ez a világ nemsokára semmisül. Az ég és a föld megég. A halottak föltámadnak és az üdvözültek Jézussal felszállnak a mennybe. Én mindezeket hiszem, de nem tudom, hogy Isten miként viszi véghez mindezeket.
Nekem ehhez nem kell semmi bizonyíték. Néhány héttel ezelőtt a tudósok azt mondták, hogy a mobiltelefonok megölik a méheket. Azok a kis élőlények ugyanis nem tudnak hazatalálni, mert a mobilok kisugárzása annyira erős, hogy megzavarja őket. Nyugat-Európa egyes részeiről már el is tűntek a méhek. Albert Einstein évekkel ezelőtt azt jövendőlte, hogy ha a méhek kipusztulnak a földről, akkor az emberiségnek már nem sok van hátra. Ezt a hírt a szlovák rádióban hallottam.
Valaki azt is mondhatná, hát ez egy igazi szenzáció. Akkor most mi lesz? Van okunk a félelemre? A világ ugyan elpusztul, de nekünk nem kell félni, mert Isten megígérte: én megvédelek!
Aki az Isten szavának hisz, annak nem kell félni. Az emberek többség nem hisz Istennek, de nem biztos, hogy a többségnek van igaza. A demokratikus világban a többség szava a döntő. Az emberek szavazata gyakran győzelmet ígér, de Isten előtt sohasem az volt az igaz, amit az emberek többsége hitt.
A történelem azt bizonyítja, hogy a többség mindig tévedett. Szeretek az igazság oldalán állni, még akkor is, ha a többség a másik oldalon áll. Az ilyen, az Istennek való hit tulajdoníttatik nekünk igazságul. Nem mi vagyunk az igazak, hanem Isten az igaz!
Mai elmélkedésünk három fő üzenetet tartalmazott:
1) Ne félj, mert Isten veled van!
2) Csak fölfele nézz, mert ott van a te igazi jutalmad!
3) Csak Istennek higgy, mert csakis neki van igaza.
Abrámból később Ábrahám lett, mert nem félt és fölfelé nézett és hitt Istennek. Abrám magyarul azt jelenti: magas ember, Ábrahám pedig azt, hogy nagy ember. Ha valaki magas, az még nem azt jelenti, hogy nagy is. A magasból úgy lesz nagy, ha nem fél és fölfele néz hittel! Ezért azt kívánom kedves olvasóimnak, hogy ne magas pozíciók után vágyódjanak, hanem igazi nagyság után. Ámen!
Felvidék Ma, sk
