A szlovák oktatásügyi miniszter Ján Mikolaj, akit a Szlovák Nemzeti Párt delegált a posztra, kifejtette véleményét: „becsületükben sérti a szlovákokat” a Felvidék szó, ezért az nem szerepelhet a Szlovákiában megjelenő tankönyvekben.
Ismert tény, hogy a nemzetiek azt akarják, utasítsák el a képviselők az oktatási törvény kétnyelvűséggel kapcsolatos módosítását. Mikolaj nem tudja, mit értsünk a „meghonosodott kisebbségi földrajzi megnevezések használata” kifejezés alatt, és példát is mond, miért nem használható ez a, mondjuk egyszerűen, módszer a tankönyvek írásakor: „A Felvidék például meghonosodott, de becsületükben sérti a szlovákokat, ezért ez nem tehető be a tankönyvekbe”
Az eredetileg az ellenzéki Magyar Koalíció Pártjának (MKP) műhelyéből származó módosított oktatásügyi törvényt, amely lehetővé tenné a kisebbségi tankönyvekben a földrajzi megnevezések kétnyelvű – kisebbségi és szlovák – használatát, decemberben fogadta el a szlovák parlament a kormánykoalíciót vezető Smer képviselőinek segítségével, viszont azt Ivan Gašparovič köztársasági elnök visszaküldte a képviselőknek, újabb megvitatásra. Tegnap az oktatásügyi bizottság a Smer képviselőinek is köszönhetően ismét támogatta a javaslatot, mely szerint: a kisebbségek nyelvén írt tankönyvekben első helyen anyanyelven, azt követően pedig szlovákul szerepelnek a földrajzi és helységnevek.
Tehát igenis szerepelne például Pozsony, nem csak Bratislava.
A Felvidék kifejezés ellen azonban erősen tiltakozik a nemzeti párt, pedig ha már szlovák barátaink oly’ büszkék saját hazájukra, és vallják az ezeréves együttélést (még ha az elnyomásban történt is) tudniuk kellene, a Felvidék szó nem Trianon után került be a magyar szóhasználatba, hanem sokkal korábban. A XIX. század előtt Felvidék alatt a Magyar Királyság szláv, tehát a szlovákok és ruszinok által lakott északi vidékeit értették.
A XIX. században a Felvidék fogalmát kiterjesztették Magyarország egész északi hegyvidéki területére, amit korábban a Felső-Magyarország, vagy Felföld elnevezéssel jelöltek. Ez a régió a mai Nyugat-Szlovákia területéből csak a Pozsony-Nyitra vonaltól északra eső vidékeket foglalta magában. Kelet felé ugyanakkor a mai Magyarország egyes északi területei (Miskolc és Salgótarján környéke), valamint a mai Kárpátalja hegyvidéki része is hozzá tartoztak. – írja az egyik internetes lexikon. Ugyanakkor fontosnak tartom kiemelni, hogy a 19. század végén kiadott nagy leíró munka, Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben a következő 21 vármegyét sorolta a Felvidékhez: Pozsony, Nyitra, Bars, Hont, Nógrád, Borsod, Zemplén, Abaúj-Torna, Sáros, Gömör-Kishont, Szepes, Zólyom, Liptó, Árva, Turóc, Trencsén, Szabolcs, Bereg, Ung, Ugocsa és Máramaros.
Politikai kifejezésként a dualizmus korában Felvidék alatt a szlovákok lakta területet jelölték.
A Felvidék kifejezés a XX. század elején kapott új jelentést, értelmezést, a trianoni békeszerződés aláírása után, ettől kezdve a Csehszlovákiához tartozó (akkor még Kárpátalját is) magyarok által lakott részt kezdték el Felvidéknek nevezni. És tudjuk, ezért fáj a kifejezés a szlovákoknak, és ezt még talán meg is értem, viszont azt már nem, hogy akkor ők miért használhatják a „dolnozemszki szlovák” kifejezést, ha a magyarok nem használhatják a „felvidéki magyar”-t.
Felvidék Ma, ncs
