Meglehetősen alapos elemzésnek veti alá a Týždeň című lap cikkírója a szlovákiai magyar kisebbség és a mindenkori szlovák kormány viszonyát, kitérve Orbán Viktor jövőbeni, minden bizonnyal meghatározó szerepére a hazai magyarságot tekintve, sőt, a szlovák újságírástól meglepő módon, még az erdélyi magyarság helyzetére is kitér a cikk szerzője, Daniška Jaroslav.
Érdekesnek ígérkezik a kisebbségi pártokkal kapcsolatos kérdéskör. Több mint 10 év után a magyarok ismét megosztottak Szlovákiában és a „koalíciós” MKP-ra a Bugár Béla-féle Hídtól jövő kihívás vár. A Csáky és a Bugár közti jövőbeni kapcsolatok sok mindenben a szlovák politika jövőjére is hatással lesznek, a jobb- és a baloldalra egyaránt. A jobboldal 1990-től kezdve soha nem kormányzott a magyarok nélkül, és a hatalomba való visszakerülésük a magyarok nélkül lényegében el sem képzelhető. A baloldalnak ugyan nincs szüksége a magyarokra, ugyanakkor nehéz elképzelni egy olyan kormányt, amelyben a magyar párt aktívan küzd az autonómia megvalósulásáért. Egyszóval, a magyarok a szlovák politika sava-borsa, szögezi le a szerző.
Az új helyzet és a konkurencia jelenléte a hazai magyar politikai színpadon ugyanakkor egy újabb kérdést is felvet. A határon túli magyarok ugyanis Budapest számára már tradicionálisan a külpolitika egyik meghatározó elemét jelentik, elsősorban is a nemzeti-populista Fidesz esetében. Éppen ezért érdekes lesz figyelemmel kísérni, hogy miként fog a párt vezetője, Orbán Viktor az új szlovákiai helyzetnek tudatában viselkedni. Egyszerűen mondva, kit fog támogatni és ez mit jelent majd a szlovák politika számára.
Orbán és Szlovákia
Orbán jelentőségével egyébként a szlovákiai magyarok is tisztában vannak, még ha ellenkező stratégiát választanak is. Duray Miklós a Týždeň lapnak megerősítette, hogy Orbánt meghívták az MKP őszi kongresszusára, aki ezt elfogadta. Duray Orbán látogatásában az MKP nyíltabb támogatását látja. „A Szlovákiában élő magyarok kedvelik Orbánt, főleg nyílt beszédeit és részben antikommunizmusát” – mondja Duray. Az MKP a Fidesz hivatalos partnere, mindketten az Európai Néppárt tagjai és már régóta együttműködnek. Mellesleg mind Duray, mind pedig Csáky viszonylag gyakran fellépnek a Fidesz rendezvényein és mindketten Orbánhoz közelállónak mondhatják magukat. Mindenképpen közelebb állnak hozzá mint Bugár Béla, aki annak idején, az MKP elnökeként jó viszonyt ápolt ugyan Orbánnal, de népszerűségét inkább a szlovákokkal kapcsolatos együttélés témáira alapozta. Az újonnan megalakult Most-Híd ugyan hivatalosan a Fidesz színeit használja és az együttműködés szükségességéről beszél, de egyelőre egyetlen magyarországi párttal sem vették fel hivatalosan a kapcsolatot. Sőt, inkább tartanak Orbán Viktor nyílt befolyásától. „A magyar politika, sajnos, főleg hazai célokra használja fel a külpolitikát, és ez nem jó sem Budapestnek, sem pedig a kisebbségeknek” – mondja Gál Gábor a Híd pártból. Arra a kérdésre, hogy vajon aktív odafigyelést vár-e Orbántól a kisebbségi politikát tekintve, romániai hasonlattal élve válaszol. „Amikor Romániában megalakult a második magyar párt, akkor Orbán ezt pozitív lépésnek tartotta, és üdvözölte a választás lehetőségét, amit ezzel a magyar választók nyertek” – tette hozzá Gál. Mind az MKP, mind pedig a Híd tehát valami egészen más dolgot várnak Orbántól.
A román példa
Mindenképpen említésre érdemes a romániai példa. A 20 milliós Romániában nagyjából 1,5 millió magyar él és helyzetüket több részről is érdemes összehasonlítani a szlovákiai állapotokkal. A legfőbb ottani magyar párt a Romániai Magyar Demokrata Szövetség. Ez a párt 1996 és 1998 között vagy a kormánykoalíció tagja volt, vagy pedig azt aktívan támogatta. A párt, vagy inkább politikai szervezet élén a mérsékelt Markó Béla áll, aki az előző kormányban oktatásügyi miniszter és az európai integrációért felelős miniszterelnök-helyettes volt. A párt programjában hivatalosan szerepel az autonómia, 2001-ben viszont az RMDSZ-ből kivált egy radikálisabb csoport, mely Markót azzal vádolta, hogy nem elég következetes. Ennek következménye a Szász Jenő vezette Magyar Polgári Párt létrejötte lett. Az RMDSZ ellen aktívan fellépett Tőkés László is, aki a román kommunistaellenes forradalom fontos személyisége. Tőkés, aki Duraytól jobbra áll a politikai porondon, elhagyta az RMDSZ-t, az EP-választásokon pedig önállóan indult, mégpedig sikeresen, tehát uniós képviselő lett. Egyébként valahol itt is keresendő az oka annak, hogy Orbán miért támogatta a magyar pártok pluralizmusát Romániában. Sokkal inkább a nacionalista politikusok támogatásáról volt szó, semmint a „választás lehetőségéről.” Az eredmény nem maradt el, Szász pártja a legutóbbi választásokkor már nem indult, és Tőkés megvédte EP-képviselői helyét, ezúttal az RMDSZ listáján.
Stratégiai partnerség
Az RMDSZ és Fidesz közti kapcsolatok ugyanakkor továbbra is feszültek. Orbán Viktor és Markó Béla például július közepén ellátogattak az erdélyi nyári egyetemre, ahol ugyan mindketten előadást tartottak, de Markó nem volt hajlandó Orbánnal találkozni. Ennek oka többek közt az az új partner, akire Orbán Romániában rátalált. A román államelnökről, Traian Basescuról van szó, akivel közös beszélgetés keretében lépett fel. Orbán ugyan elsősorban a piacgazdaságot kritizálta, számunkra azonban a legérdekesebb a stratégiai partnerségről szóló geopolitikai eszmefuttatása volt, Románia és Magyarország közti viszonylatban. Ennek az együttműködésnek az alapja az energetika és a mezőgazdaság lenne, de főleg a nemzetiségi kérdésekben való közös fellépés, ami egy harmadik országot illeti. Ez konkrétan azt jelentené, hogy Magyarország kész támogatni Románia moldáviai politikáját, ami az ottani lakosok kettős állampolgárságának megadását illeti, cserébe pedig a román politika segítene nyomást gyakorolni Szlovákiára és akár a többi szomszédos országra a magyar állampolgárság kiterjesztését illetően. Basescu ugyan nem utasította vissza Orbán ajánlatát, viszont kijelentette, hogy Románia nemzetállam, kiépült önkormányzatisággal és semmilyen más autonómiára nincs szükség. Orbán ennek ellenére az államfőválasztásnál őt támogatta, annak ellenére, hogy Kelemen Hunor is jelöltette magát. A romániai magyar sajtó, az Új magyar szó és a Szabadság napilapok, Orbánt a magyarok politikai megosztásával vádolták és azzal, hogy a határon túli magyarokat a belpolitikai célok eléréshez használja fel a Fidesz. A valóság azonban kissé másként fest: Orbánnak, egy évvel a választások előtt, sikerül hatást gyakorolnia a Magyarországon kívüli kisebbségi politikára és sikerül olyan embereket a hatalomban megtartania, akik ideológiailag közel állnak hozzá.
Lehetséges következmények számunkra
Mit jelent mindez Szlovákia számára? – teszi fel a kérdést a cikk vége felé Daniška Jaroslav. Elsősorban azt, hogy Orbán probléma nélkül támogatni fogja az MKP-t, ez egyúttal Bugár Béla számára is népszerűségi vizsga leszi a magyarok körében. Ha Bugár ebben sikeresnek bizonyul, szemrebbenés nélkül a Csákyval közös koalíciót fogja szorgalmazni, aminek köszönhetően sem Csáky, sem pedig Duray nem veszíti el hitelét a választók előtt.
Ami pedig Orbán támogatását illeti, Csáky semmit sem kockáztat, egyedül Bugár Bélának van veszítenivalója, fejezi be eszmefuttatását a cikk végén a szerző.
Felvidék Ma, Týždeň
