Nem célom vitatkozni a jogászokkal, de egy alacsonyabb IQ-val megáldott egyén – példának okáért kommentátor – eszével eléggé érthetetlen, hogy Duray Miklós bocsánatkérése, melyet levélben, magyarul küldött el a nemzeti pártnak, miért „nem tett eleget a bírósági ítéletnek” – írja Peter Schutz a Sme című napilapban.
A napilap jegyzetírója szerint nehéz eltekinteni attól a ténytől, hogy az ominózus kifejezés is eredetileg magyarul hangzott el és fordítás nélkül nehezen „sérthette volna a jó hírnevet”, mint ahogyan a bíróság érvelt. Vagyis ahhoz, hogy Slota egyáltalán sértve érezze magát, előbb a sértés „tárgyát” kellett valakinek lefordítania.
Képzeljük el továbbá azt is, hogy ha Duray történetesen a hottentotta nemzeti pártot sérti meg, akkor most hottentotta nyelven kellene bocsánatot kérnie? – teszi fel a kérdést a jegyzetíró. Ráadásul Maďarič „nagyszerű” törvénye sem tiltja a kisebbségek nyelvének használatát a hivatalos érintkezésben, emlékeztet Schutz. Ugyanakkor az örvendetes megbékülés ellenére – tehát, hogy a pardon mellé Duraynak nem kell még egy milliós összeget is kifizetnie – azt kell mondani, hogy maga a „bocsánatkérés” is egy további merénylet a szólásszabadság ellen a szlovák bíróság részéről.
Az a fajta interpretáció, hogy a politikai párbeszédben nem megengedhető az olyan kifejezések használata, melyek sértőek lehetnek a másik félre nézve, mintha a cenzúra burkolt bevezetése lenne. Az olyan környezet, mely nyomást gyakorol és megfojtja az akárcsak kellemetlen nézetek terjedését is, nem szabad. Éppen ezért nem a választott nyelvvel kellene törődni, hanem Duraynak azt a jogát kellene védeni – főleg a médiának –, hogy korlátozások nélkül joga legyen elmondani azt, amit gondol, írja Schutz.
A szlovák politikai elit szinte már nemzeti sportként űzi a milliós nagyságú kártérítések követelésének gyakorlatát, amiben nagy bizniszt lát. Felettébb káros a demokráciára nézve, ha a „jó hírnév” megvédésének ürügyén politikai küzdelem kezdődik. A pikáns pedig az egészben az, hogy a pardon azt az SNS-t illeti, amelynek vezére annyira megsértette a magyar nemzetet, mint az István király óta eltelt időszakban még talán senki. Duraynak nem elnézést kell kérnie, és nem is azzal dicsekednie, hogy miként „érte utol” az SNS-t, hanem az egész ügyet Strasbourg-ba vinnie, ahol nem veszíthet. Már csak elvből sem – zárja kommentárját Peter Schutz.
Sme, Felvidék Ma, tt.
