A Csallóközt átszelő út mentén óriásplakátokon mosolygó Bugár Béla a csallóközi magyaroknak üzeni, hogy az orvos nemzetisége nem akadály. Ki másnak, hiszen mi koptatjuk ezt az utat? Az üzenet lényege pedig: a magyar betegnek ne legyen akadály, hogy az orvosa nem tud magyarul.
Ezt bizony megértik a szlovákok is, és egyetértően bólogatnak: úgy van, az a beteg, aki nem tud szlovákul, magára vessen.
A gyakorlatot ugyanis jól ismerjük: Gondot leginkább az okozza, ha az orvosok nem tudnak, nem akarnak beszélni velünk magyarul.
Miért nem az orvosoknak üzeni Bugár, ha már mindenáron visszavágyott az óriásplakátokra, hogy a beteg nemzetisége nem akadály, az orvos esküt tett arra, hogy gyógyítani fog?
Háromféle plakáttal tűzdelték tele az utakat a hidasok, közülük ennek van a legostobább üzenete, amihez Bugár Béla a nevét, arcát adta, mert ezzel akar népszerű lenni, szavazatokat begyűjteni a megyei választásokon.
Tisztában van azzal, hogy alávaló módon önfeladásra biztatja a szlovákiai magyarságot? Még nem vagyunk elég könnyen behódolók?
A pék nemzetisége nem akadály, ha jó a kenyér, olvashatjuk a másik plakáton. És tudjuk, nem akadály a takarítónők, az elárusítók, az utcaseprők esetében sem. Semmit nem olvas ki a plakát üzenetéből a csallóközi ember, aki naponta zötykölődik Pozsonyba, hogy ott takarítson, portáskodjon, utcát seperjen, pultokra árut pakoljon… , és még van kedve nézelődni a buszablakon kifelé a robot után. Az alantasabb munkákat Pozsonyban többnyire a csallóközi magyarok látják el, de tévedésbe ne essünk, nem azok, akik magyar iskolába jártak.
A kenyéradó gazdájuk is elolvassa az óriásplakáton, a nyelvtörvény szabályának megfelelően az első helyen feltüntetett, szlovák nyelvű üzenetet, és rábólint, a magyarnak valóban ne legyen akadály a szlovák nyelv használata, hanem szolgáljon jól.
És az sem számít, ha a szomszéd más nemzetiségű. Erről Bugár Béla a többi somorjaival együtt sokat tud, hiszen a szomszédaik nagy ütemben cserélődnek olyan nemzetiségűekre, akiknek bizony akadály, hogy az itt születettek más nyelven beszélnek, mint az „államalkotó nemzet hivatalos nyelve”. Éppen a Bugárhoz közelálló somorjai bennfentesek kapzsisága miatt gyorsult fel a beköltözés, amikor ész nélkül vásárolták fel és parcellázták ki, majd adták el busás haszonnal a városban elérhető területeket, leginkább a Pozsonyból vagy még északabbról érkező érdeklődőknek.
Még hogy híd a felelősséghez?
Lehet ezt másként értelmezni, mint önfeladásra biztatást? A nyelvtörvény árnyékában ilyen plakátokkal kampányolni gyalázat, tudatosítja-e ezt Bugár Béla?
Pogány Erzsébet
