A Mária Valéria híd nyolc évvel ezelőtti átadása óta minden évben megrendezik az immár hagyományossá vált Hídünnepet az eredeti, 1895-ben épült híd átadásának napjának közelében, szeptember utolsó hétvégéjén, olvasható a Hídlap, az Ister-Granum Eurorégió hetilapjának cikkében. Az ünnepen nemcsak az újjáépítés örömét ünneplik, hanem lehetőséget biztosítanak a Duna két oldalán élők emberi-, társadalmi-, kulturális-, és gazdasági kapcsolatainak erősítésére. Jövő szombaton Esztergomban a Széchenyi téren, Párkányban pedig a sétálóutcában rendeznek egész napos szórakoztató programot, melynek keretében sor kerül a hagyományos Mária Valéria Hídfutásra, és a Vinum Ister-Granum Regionis borlovagrend avatási ceremóniájára is.
Az újjászületés
Esztergom és Párkány között 1970-ben beindult a kompközlekedés, de mindvégig jelen volt a „csonkahíd” újjáépítésének igénye. 1973-ban Esztergom országgyűlési képviselője a parlamentben is előhozta az ügyet. 1983-ban az újjáalakult Balassa Bálint Társaság és a Magyar Vízügyi Múzeum előadásokat rendezett a híd történetéről és újjáépítésének lehetőségeiről, melyről tanulmányterv is készült. A Közlekedési Minisztérium egy 1986-os, a hazai folyóhidak fejlesztéséről szóló részletes tanulmányában az 1996 és 2010 közötti időszakra datálták a Mária Valéria híd újjáépítését. 1987-ben a magyar-csehszlovák tárgyalásokon ismét szóba került a híd ügye, még vizsgálatokat is végeztek a szerkezetén. A kilencvenes években egyre több jel utalt az „álom” közelgő megvalósulására, vizsgálatok, elemzések, lakossági fórumok zajlottak. 1993-ban Esztergomban a hídépítési szándék egyértelmű kinyilvánításának jeléül elvégezték a vasszerkezet korrózióvédelmi munkáit. Esztergom városrendezési tervébe is bekerült a híd újjáépítése, újabb tervek folytak, 1995-ben újraalakult a Hídbizottság, nyárra pedig megvalósíthatósági tanulmány készült.
Szeptemberre elkészült a magyar-szlovák közös megvalósíthatósági előtanulmány, melyet a híd 100. születésnapján szeptember 28-án nyújtott be a két ország közlekedési minisztere Brüsszelben támogatási kérelemként. Decemberre megérkezett a hír az ötmillió eurós uniós támogatásról. A támogatási szerződés aláírása a szélsőséges Meciar- és a szocialista Horn-kormány között elmaradt. A kormányváltásokat követően 1998. novemberében végül megállapodtak a felek, szeptember 16-án a két kormányfő, Orbán Viktor és Mikulás Dzurinda a Duna közepén, a Rákóczi hajó fedélzetén írta alá a híd újjáépítéséről szóló egyezményt, december 22-én az Európai Unió és a Magyar Köztársaság közötti pénzügyi szerződés is létrejött, megkezdődhetett az építkezés. 2001. március 14-ére készültek el a Mária Valéria híd első vasszerkezeti elemei, melyeket júniusban és júliusban emeltek a helyére az esztergomiak élénk érdeklődésének kíséretében. Augusztus 11-én elkészült az összeköttetés a két part között, amelyet söröshordó-gurítással ünnepeltek. Magyar oldalról Meggyes Tamás esztergomi, a szlovákiai oldalról Ján Oravec párkányi polgármester gurította a Duna-híd közepéig a két teli hordót, majd ott köszöntötték az építő magyar–szlovák Ganz-IS konzorcium munkásait. Az aszfaltozás és műszaki átadás-átvétel után elkészült impozáns új hidat október 11-én ünnepélyes keretek között, és többnapos fesztivál keretében adták át a forgalomnak.
Nem csak híd, kapocs
A Mária Valéria híd újjáépítéséről szóló szerződés aláírása után nem sokkal elkezdődtek a tárgyalások egy határon átnyúló kisrégió létrehozásáról. Több kisebb együttműködési megállapodás után 2001. május 31-én megszületik az Ister- Granum Határ Menti Kisrégió, amelynek keretében 2002-ben már többek között megszervezték az I. Ister-Granum Regionális Ifjúsági Színjátszó Fesztivált, az I. Ister-Granum Népművészeti Fesztivált és az I. Ister-Granum Teremlabdarúgó Kupát, mely kezdeményezésekből azóta hagyomány vált. Az együttműködés alapjain 2003. november 17-én száz település polgármestere létrehozta az Ister-Granum Eurorégiót, amely nevét az itt egymásba fonódó Duna és a Garam folyókról kapta, és amely mind társadalmi, mind kulturális, mind pedig gazdasági szempontból a legeredményesebb együttműködés a Duna két oldalán élők, és egyben a két ország között. Az eurorégió tevékenységéhez kötődik továbbá a Vinum Ister-Granum Regionis Borlovagrend létrejötte, valamint a 2003 augusztusában az eurorégió napilapjaként induló Hídlap is. 2005-ben az eurorégió delegációja az újonnan csatlakozott államok eurorégiói közül elsőként mutatta be Brüsszelben, az Európai Parlament székházában fejlesztési tervét. Az esztergomi önkormányzat döntése értelmében négy éve működik már az önálló régiófejlesztési ügynökség, vagyis az Ister-Granum Eurorégió Fejlesztési Ügynökség Kht., 2008-ban pedig megalakult Európa második ilyen jellegű szervezeteként az Ister-Granum Európai Területi Együttműködési Csoportosulás.A Mária Valéria híd hatása a hétköznapi életben is érezhető. Esztergom forgalma még az elkerülő út ellenére is jelentősen megnőtt, az Esztergomi Ipari Park üzemeibe százszámra járnak át felvidéki munkavállalók, rengeteg a vegyes vállalat, vagy a Magyarországon működő, de Szlovákiában bejegyzett cég, a magyar tulajdonban álló NZ-rendszámú autó, és bár változó iránnyal, de mindig virágzik a bevásárlóturizmus, és továbbra is szívesen járnak át az esztergomiak egy jó párkányi sörözésre.
Ugyanakkor nem lehet elhallgatni azt sem, hogy a kedvező feltételek és a környező falvakban, városokban tapasztalt pozitív emberi hozzáállás ellenére a nagypolitika alaposan beárnyékolja a két ország közötti viszonyt. A sajtó évek óta hangos a szélsőséges nézeteket valló, Jan Slota magyargyűlölő kijelentéseitől, Robert Fico miniszterelnök pedig egyebek mellett azzal írta be magát a történelembe, hogy augusztus 20-án az Európai Unióhoz és a Schengeni Egyezményhez csatlakozott ország kormányfőjeként kitiltotta Szlovákiából Sólyom Lászlót, az éppúgy az Európai Unióhoz és a Schengeni Egyezményhez tartozó Magyarország köztársasági elnökét, aki Révkomáromban, Szent István új szobrának avatásán mondott volna beszédet. Mindeközben a szeptember elsején életbe lépett, zavaros, ám sok szempontból ijesztő szlovák nyelvtörvény borzolja a kedélyeket, amely a felvidéki magyarokat durván korlátozná anyanyelv-használati jogukban.
A híd ünnepe
Bár a nyolc évvel ezelőtti újjászületéskor október 11-én rendezték az ünnepélyes avatást, a Mária Valéria híd elődjét 1895. szeptember 28-án adták át, ezért Esztergom és Párkány városa 2001 óta minden évben szeptember utolsó hétvégéjén rendez ünnepséget a híd tiszteletére, melynek egyik legkedveltebb eseménye a két város közötti Hídfutás. Idén jövő szombaton, szeptember 26- án kerül sor a Hídünnepre, ezúttal nem a megszokott helyszínen, a híd lábánál lévő parkolóban, hanem a nyári fesztivál alkalmával jól bevált Széchenyi téren. A programok szervezői különös gondot fordítottak arra, hogy a fellépők sorában legyenek magyarországi és felvidéki fellépők is, az alkalomhoz legjobban illő és a „zene összeköt” filozófiát leginkább képviselő szereplő Lattmann Béla Hídzenekara, amelyben anyaországi és határon túli muzsikusok lépnek fel.
A Hídünnep programja a Hídfutásra való regisztrációval kezdődik a városi sportcsarnokban 10 órától. A Széchenyi tér színpadán 11 órakor a Nagykovácsi Rézpatkó Táncegyüttes lép fel élő muzsikával, 11.30 órakor pedig a Kuckó Bábcsoport szórakoztatja a gyerekeket. 13 órakor rajtol a futóverseny mezőnye a Mária Valéria híd lábától, közben a főtéren folytatódik a program. 14.30 órakor a Pinokkió Bábegyüttes, 16 órakor a már említett Hídzenekar lép fel. 17 órakor kezdődik a Vínum Ister-Granum Regionis Borlovagrend felvonulása fúvószenekar kíséretében, ezt követi 18 órakor a Spring Island koncertje, majd 19.30 órakor a felvidéki Jóvilágvan zenél, 21.30 órakor pedig a Memory Band utcabálja kezdődik. A Széchenyi téren természetesen a vásáros és a vendéglátó pavilonok is nyitva lesznek.
Párkányban a sétálóutca ad otthont az egész napos Hídünnepnek, amely 10 órakor az V. Mazsorett Fesztivállal kezdődik a régió mazsorettcsoportjainak részvételével. A Hídfutás mezőnye 13 óra után néhány perccel közel egy órán keresztül hömpölyög a téren, hiszen a cél és az eredményhirdetés a Vadas Termálfürdőben lesz. Délután a VIII. Duna-menti Folklórfesztivállal folytatódik a program. 14.30 órakor népviseleti felvonulás lesz a fesztivál szereplőivel, akik 15 órai kezdettel váltják majd egymást a színpadon. Fellép sorrendben a Csemadok párkányi alapszervezetének Szivárvány énekkara, a tolmácsi Vatra együttes, a tatai Kenderke együttes, az erdélyi Barótról érkező Tulipán együttes, a pilisszántói Pántlika és a táti Tátika nemzetiségi művészeti csoportok, a Romani Jag roma táncegyüttes, az érsekújvári Zlaty Levik, továbbá a párkányi Sturovcata és a Kisbojtár együttesek. 17 óra 30 perckor kezdődik a Vinum Ister- Granum Regionis Borlovagrend avatási ceremóniája, majd 20 órai kezdettel táncházzal zárul a program.
A Mária Valéria híd összköltsége a felvezető utak költsége nélkül 18,7 millió euró volt, amihez Magyarország 5,4 millió eurót, Szlovákia 3,3 millió eurót, az Európai Unió pedig 5–5 millió adott. Orbán Viktor kormányfő és Meggyes Tamás polgármester megállapodásának köszönhetően a híd építésével párhuzamosan elkészült a Nagy-Duna parti út, a Tabán (ma Szent Erzsébet) híd, illetve megújult az Árok utca. Az új híd mindenben a régi formát őrzi, csak a hídpillérek magasodtak meg. Hosszúsága 521,8 méter, szélessége 12,3 méter, építéséhez 2100 tonna acélt, 900 tonna aszfaltot, és 25 ezer csavart használtak fel.
A híd névadója
Mária Valéria 1868. április 22-én, Ferenc József osztrák császár és magyar király, valamint Erzsébet bajor hercegnő legkisebb lányaként Budán született. Édesanyja igyekezett őt magyar nemzeti szellemben neveltetni, ezért tanítását Rónay Jácint püspökre bízta. 1890-ben feleségül ment harmadfokú unokatestvéréhez, Ferenc Szalvatorhoz, és tíz gyermekük született. Életüket a wallsee-i kastélyban élték, amelynek egyik épületében az első világháború idején katonai kórházat és öregek otthonát rendeztek be. Az ausztriai fordulat után Mária Valéria elismerte az 1919. évi Habsburg-törvényt, aláírta a lemondási nyilatkozatot, így megtarthatta vagyonát és Wallsee-ban maradt egészen 1924. szeptember 6-án bekövetkezett haláláig.
Gábor Éva, Hídlap, Felvidék Ma
