A Fórum Intézet november 25-én tanácskozást szervezett a szlovákiai magyar sajtó helyzetéről Somorján, amelyen valamennyi mérvadó, országos szlovákiai magyar sajtótermék képviselői megjelentek.
Tóth Károly, a Fórum Intézet igazgatója köszöntőjében elmondta, a Szlovákiai Magyarok Kerekasztala 2009. január 28-i tanácskozásán határozták el, hogy a szlovákiai magyar sajtó helyzetéről, a közszolgálatiság elvének érvényesüléséről, a közösségépítésben betöltött szerepéről egy szakmai tanácskozást szerveznek.
A témakört a közszolgálati médiákra, azaz a Szlovák Rádió és a Szlovák Televízió magyar nyelvű műsoraira szűkítették le a tanácskozás előkészítői, ám így is többórás eszmecsere bontakozott ki. A bevezető előadást Agócs Valéria tartotta, aki több évtizedes rádiós múlttal rendelkezik, és múlt évig a szlovákiai frekvenciatanács elnöke volt. A másik felkért előadó Lovász Attila volt, aki elsősorban a Magyar Rádióban szerzett tapasztalataival és osztrák, német példákkal hozta párhuzamba a szlovák televíziókban és rádiókban uralkodó állapotot.
Jelen voltak az Új Szót, a Szabad Újságot, a Felvidék Ma, a Bumm, a Paraméter hírportálokat kiadó intézmények és szerkesztőségeinek képviselői, több magyarországi média tudósítója és a Fórum Intézet kutatói, munkatársai.
Both Enikő, a Pátria Rádió főszerkesztőjének címére legnagyobb hangsúllyal az a bírálat fogalmazódott meg, hogy ebben az évben szakmailag felkészült, tapasztalt munkatársakat bocsátott el, helyükbe pedig olyan külső munkatársakat és kezdő fiatalokat vett fel, akik nem kellő szakmai színvonalon végzik munkájukat. Both Enikő azzal védte álláspontját, hogy ő viseli a felelősséget a Pátria működéséért, a döntésekért, amelyeket személyi kérdésekben hozott. Néhány konkrét adat is elhangzott a rádió működését bemutató előadásában, többek közt, hogy belépésekor, 2008. februárjában 23 teljes foglalkoztatású munkatárssal működött a szerkesztőség, 2009 augusztusára ez 15-re csökkent, ugyanakkor a műsoridő 480 percről 720 percre nőtt ugyanebben az időszakban. Sikernek könyveli el, hogy az élő műsorok aránya is megnőtt, a korábbi 60%-kal szemben most 80-85%-a műsoridőnek élő műsor. A Pátria Rádió újratöltve, ezt a címet adta bemutató előadásának Pogány Erzsébet, a Felvidék Ma kiadó szervezetének igazgatója, aki ezzel szemben azt a véleményét fogalmazta meg, hogy a Pátria éppen kiüresedett állapotban van. Agócs Valéria és Haják Szabó Mária több szakmai érvet is felsorakoztattak annak érdekében, hogy a rádió hallgatói pontos, hiteles információkat kapjanak a rádióból, nagyrészt ezekre a javaslatokra is a főszerkesztő elutasító, kioktató válasza következett.
Both Enikő bemutatta két munkatársát: Pék Zoltán a rádió műsorainak dramaturgjaként volt jelen, míg Keszegh Béla, a Bumm hírportál főszerkesztője a Pátria hírszerkesztőségének vezetője lett a közszolgálati rádióban.
A Szlovák Televízió magyar nyelvű műsorairól szólva Debnár Klára főszerkesztő rámutatott, hogy 2004-ben állt be jelentős fordulat, akkor alakult meg az összevont nemzetiségi műsorok szerkesztősége, számolták fel a magyar adás szerkezeti és gazdasági önállóságát. 1999-től változatlanul heti 60 óra műsort sugároz a Szlovák Televízió magyar nyelven, ez naponta 7 perc hírműsort jelent és egy magazinműsort. A műsort hárman készítik, szerencsére a régiókban 16 működő műsorstábra számíthatnak, akik külső műsorkészítőként színesítik az adást.
Czibula Csaba televíziós szakember is azt emelte ki hozzászólásában, hogy a régiókban ütőképes televíziós stábok alakultak ki mára, azonban jogi bizonytalanság nehezíti a munkájukat, és nagyobb odafigyelést igényelne az is, hogy legyen megfelelő érdeklődés a munkájuk iránt.
A beszélgetés második felében Petőcz Kálmán volt a moderátor. A Szlovákiai Magyarok Kerekasztala november 27-én Dunaszerdahelyen tartja következő ülését, ezen a találkozón a médiatanácskozásról egy összefoglalót nyújtanak át a civil szervezetek képviselőinek, hogy tovább gondolhassák a teendőket. Javasolta például, hogy a kerekasztal egy szakmai bizottságot állítson fel a szlovákiai magyar sajtótermékek monitorozása, szakmai értékelése érdekében.
—
Agócs Valéria felszólalását teljes terjedelemben ismertetjük:
„Kedves Barátaim!
A mai szakmai tanácskozásra invitáló meghívóban az áll, hogy a szlovákiai magyar média helyzetéről lesz szó, különösképpen pedig „a magyar nyelvű közszolgálati média szerepéről, jövőjéről, minőségéről, illetve általában arról, hogyan kell (lehet) a közszolgálatot értelmezni kisebbségi környezetben.”
Nem az én tisztem az írott sajtóval foglalkozni – én az elektronikus hírközlő eszközökre szorítkozom, azok közül is a hagyományos kategóriára: a rádióra és a televízióra.
Mint tudjuk, Szlovákiában az egyedüli magyar nyelven szóló rádió a Pátria Rádió, tehát a Szlovák Rádió magyar nyelvű adása. A tévékkel más a helyzet – a Szlovák Televízió magyar adásán kívül 16 – 17 magyarul is közvetítő tévé is létezik – ezek a lokális tévék kategóriájába tartoznak. Magyar nyelvű közszolgálati médiumunk tehát kettö van, a Pátria és az SZTV magyar adása.
Jó lenne tehát tisztázni a közszolgálatiság fogalmát. Bevallom, nagyon nehéz egységes tartalmat adni a fogalomnak, hiszen egyetlen hatályos jogszabály sem tartalmazza. Szlovákiában.
Annak idején Richard Rybníček, a Szlovák Televízió igazgatója ragaszkodott ahhoz, hozzanak általános törvényt arról, mi az, hogy közszolgálat, s annak alapján fogalmazzák meg speciális jogszabályokban, mi legyen a dolga egy-egy közszolgálati intézménynek. Mert ugye, még a mediális szférában sem csak a rádióra és a tévére vonatkozik a dolog, hiszen a TASR, vagyis a két hírügynökségünk egyike is közszolgálati intézmény. Erre a törvénybe iktatásra nem került sor, de úgy-ahogy – burkoltan – tartalmazza a fogalom lényegét mind a Szlovák Televízióról, mind a Szlovák Rádióról szóló törvény. Nem így az 1966. évi, 1-es számú magyar törvény a rádiózásról és televíziózásról, amely alapját képezi egyúttal az Országos Rádió és Televízió Testület, az ORTT működésének is.
Közszolgálat
A jogszabály az értelmező rendelkezéseket tartalmazó 2§ négy pontban vezeti fel a fogalmat. A 17. pont a következőket mondja ki: A közműsorszolgálat olyan műsorszolgáltató, amely műsorában többségében közszolgálati műsorszámokat szolgáltat. A 18. pont szerint közszolgálati az a műsor, melyben a közszolgálati műsorszámok meghatározó szerepet játszanak, és amely a hallgatókat, a nézőket rendszeresen tájékoztatja közérdeklődésre számot tartó kérdésekről.
A 19. pont értelmében közszolgálati műsorszámról beszélhetünk, amikor a műsorszolgáltató vételkörzetében (országos, körzeti, vagy helyi vételkörzetében) élő hallgatók, nézők tájékozódási, kulturális, állampolgársági, életviteli szükségleteit, igényeit szolgálja a műsorszám. Ebben a pontban a törvényalkotó a-tól g-ig részletezi, mi minden alkothatja ezeket a szükségleteket és igényeket.
S jön a 2-ik paragrafus 20-ik pontja, amely azt mondja, hogy közszolgálati műsorszolgáltató az olyan műsorszolgáltató, amelynek működését közszolgálati műsorszolgáltatási szabályzat határozza meg, feladata többségében közszolgálati műsor szolgáltatása, fenntartása alapvetően közpénzekből történik, társadalmi felügyelet alatt áll, alapvető jogait és kötelességeit törvény állapítja meg.
A mi esetünkben ezeket az alapvető jogokat és kötelességeket megállapító két törvény a 2004 óta hatályos, 16-os számú, a Szlovák Televízióról szóló törvény, melynek értelmében a Szlovák Televízió közszolgálati, nemzeti, független, tájékoztató, kulturális és nevelési intézmény. A műsorszolgálatot híradó, publicisztikai, dokumentáris, drámai, művészeti, zenei, sport, szórakoztató és nevelési, valamint műfajilag sokrétű gyermek- és ifjúsági műsorok alkotják.
A Szlovák Rádióról szóló törvény egy évvel korábban látott napvilágot . A 2003-ból származó, 619-es számú törvény azt mondja ki, hogy a Szlovák Rádió közszolgálati intézmény, s küldetése a köz szolgálata, méghozzá műfajilag szerteágazó műsorokkal, amelyeket a szerkesztői függetlenség jellemzi, s amelyeket szakképzett munkaerő készített a társadalommal szembeni felelősségtudattal. Ez a törvény is kiemeli, hogy a rádió nemzeti, fügetlen, kulturális és egyéb intézmény, s ugyanúgy, mint a televízióról szóló jogszabály, ez is hangsúlyozza, közpénzből finanszírozott intézményről van szó. A műsortípusok felsorolásához hozzáteszi, hogy ezek a műsorok a demokrácia és a humanizmus alapelveire épülnek és: hozzájárulnak a lakosság jogtudatához, etikai tudatához, környezetvédelmi felelősségéhez, s ezek a műsorok pártatlanok, hitelesek, időszerűek, közérthetőek, kiegyensúlyozottak, plurálisak és lehetővé teszik a szabad vélemény kialakítását.
A rádióról és a televízióról szóló törvény is kimondja, hogy műsoraikban a közérdekű műsoroknak kell dominálniuk. Szlovákul ezt úgy mondják, hogy „programy vo verejnom záujme“. A 2000-ből származó , 308-as számú, elektronikus médiákra vonatkozó törvény (Zákon o vysielaní a retransmisii) az értelmező rendelkezéseket tartalmazó, 3-ik paragrafusának h) bekezdésében, annak is az 5-ik pontjában a szlovák nemzeti kulturális igények kielégítése mellett hangsúlyozza a nemzeti kisebbségek és etnikai csoportok kultúráját, életét és az ide tartozó polgárok véleményét tartalmazó műsorok fontosságát is.
Szóval, amit szlovákul úgy neveznek, hogy „programy vo verejnom záujme“, megközelítőleg ez felel meg a magyar közszolgálati műsorszámok fogalomnak és mind a magyar, mind a szlovák törvény szerint a közszolgálati műsorszolgáltató feladata többségében közszolgálati műsorok szolgáltatása.
Visszatérek a meghívó, a felkérés szövegéhez: szakmai megbeszélés egyebek mellett arról, hogyan kell, hogyan lehet a közszolgálatiságot értelmezni kisebbségi környezetben.
Hogy a rádiós, vagy a tévés eleget tehessen a törvény szabta feltételeknek – és ezt már saját több évtizedes tapasztalatból mondom – konzervatív, fegyelmezett műsorkészítés, magatartás szükségeltetik. Az általános érvényű elvárások egyformán vonatkoznak a többségi és a kisebbségi médiadolgozókra, de nekünk hatványozottan oda kell figyelnünk a kedves nézők, illetve hallgatók igényeire. Mondhatnám akár úgy is, könyörgöm, ne nézzük hülyének a kedves hallgatót.
S máris kikötöttem a Pátria Rádió jelenénél. Elolvastam minden újságcikket az Új Szó-ban és a különböző portálokon, s persze, gyakran hallgatom a rádiót is. Akarva-akaratlanul hasonlítok. Azzal az idővel, amelyet állítólag le kellett porolni. Azzal az idővel hasonlítom a jelent, amikor megtiszteltük a kedves hallgatót egyebek között azzal, hogy a műsorokat, az azokban elhangzó riportokat be- és lejelentettük és ha valamit megismételtünk, azt is közöltük a kedves hallgatóval, hogy e z ismétlés. (Köszöntő után, napzárta előtt a magyar rádiótól kapott szinész-riport, a Surján Lászlóval készített brüsszeli riport, a most szombati beszélgetés a két polgármesterrel a DSz-i járásból, stb.) És kevés közszolgálati médium engedi meg magának azt, hogy ne legyen bemondója. Az elmúlt hat évben félévenként részt vettem a szabályozó hatóságok európai platformja, az Európa Tanács égisze alatt működő EPRA ülésein. Az évi két tanácskozásnak minimálisan az egyikén napirenden szerepelt a közszolgálati műsorszolgálat. De ilyet, hogy a bemondó fölösleges, egyszer sem hallottam. – És: folytatom a számomra érthetetlen dolgokat. Merthogy nekünk voltak természetesen ún. rétegműsoraink. Ez ugyanis szintén ismérve a közszolgálati médiumnak. Valamikor volt nyugdíjasműsor, iskolások műsora, különböző zenei műsorok és nem egy fél állású zenei szerkesztő ízléséhez kellett igazodnia a kedves hallgatónak. Az iskolák, pedagógusok műsorairól már nem is szólva.
Ha a közszolgálatot kisebbségi környezetben próbáljuk érvényesíteni, az iskolákat, a pedagógusok helyzetét, továbbképzését egyszerűen nem szabad mellőzni.
Ennek a rádiónak, illetve a magyar adásnak 80 éves múltja van, van tehát mire, milyen alapokra építeni! Jómagam a 70-es évek legelején lettem rádiós és egyúttal tagja annak a nagy nemzedéknek, amelyről a jubileumi kiállítás szinte megfeledkezett. Nehéz idők jártak, a 68-casok után egy majdhogynem új csapat állt fel, mégsem engedték a kezdőket felkészületlenül mikrofonhoz. Előbb mindenki szerkeszteni tanult – erre nagyon jó alkalom volt a hírszerkesztés. Tanítómestereink Marton József, Delmár Gábor, Nagy Irén és mások voltak. Építkeztünk, kisérleteztünk, mivel lehetne érdekesebbé, vonzóbbá tenni a műsorokat. 1974 júniusának utolsó hétfőjén indítottuk el az élő reggeli adást. Akkora sikere volt, hogy rövidesen átkerült szombatra és hogy tudjátok, ez volt a mostani „Hétről hétre“ elődje. Nem akarok persze rádiótörténeti elemzésekbe bocsátkozni, csupán illusztrálni, hogy mindaz, ami ma van, a múltban gyökerezik. 14-15 évvel ezelőtt 46 alkalmazottja volt a Pátria Rádiónak, most lassan már ennek csak a negyede. A munka nagyrészét külső munkatársak végzik, ami nem lenne baj, csak azt nem tudom, a műsorok értékelésekor hogyan lehet megbeszélni külsősökkel, illetve mi módon lehet felelősségre vonni a külső munkatársat.
Ne vegyétek rossz néven, hogy elmondtam ezeket is. Belőlem a féltés beszél. Féltem azt a nagymúltú szerkesztőséget, amelynek egykoron én is munkatársa lehettem.
Köszönöm, hogy meghallgattatok.”
—
Felvidék Ma
