Ahogy mindigis az volt, csak most jobb pozícióba került. És Csáky képtelen őt kordában tartani. Satöbbi. Nem nehéz kitalálni: mindezeket újfent Bugár Béla adta elő a már ki tudja hányadik év végi értékelő interjújában, ezúttal az aktuálne.sk hírportálnak.
A visszatérés indokolásaként azonban nem hiányozhatik a drámai elem sem, enélkül nem is lenne igazán ripacs a ripacskodó. Talán Gyurcsány „Fletó” Ferenctől leste el a mesterfogást, nem tudom, mindenesetre belekeveredik a történetbe egy kislány (Bugár esetében az ő lánya), akinek vagy a megmentésére siet a főhős, vagy épp a vele történtek indítják komoly horderejű, egy ország életére kiható tettekre. Bugár esetében ez utóbbi történt. A nagy államférfi ugyanis elmesélte az interjúban (zsebkendőt készíteni!), hogy a 69 százalékban magyarok által lakott Somorján az ő leánya magyarul beszélgetett telefonon az utcán (nem is értem, miért nem Most-Hídul, azaz kétnyelvűen). Erre ketten odakiáltottak neki, hogy „mit akarsz te magyar(ka)?” Nos, Bugár szerint ez a vég, s hogy később ne bántsa őt a lelkiismerete, hát úgy döntött, hogy visszatér a nagypolitikába és pártot alapít. Nos, erre pillanatnyilag nem találok megfelelőbb jelzőt, mint hogy gyomorforgató.
Arra a kérdésre, hogy sikerült-e megfelelni a Most-Híd által kitűzött azon célnak, miszerint nem csak magyarokat, de szlovákokat is tömöríteni kíván az új párt, Bugár büszkén válaszolta, hogy több a szlovák nemzetiségű járási vezetőjük, mint a magyar. És a közvélemény-kutatások is azt mutatják, hogy a szimpatizánsok több mint 30 százaléka szlovák. Hát kell mindezeknél árulkodóbb tény?
Apropó árulkodás, illetve árulás. A hídvezér véget kíván vetni az árulózásnak és az egyéb vádaknak. Így hát ismét befenyített Duraynak, hogy a bíróság előtt fogja elszámoltatni az MKP alelnökét azon kijelentéséért, melyben a szlovák titkosszolgálatot sejteti a Most-Híd megalakulásának hátterében. Tipp: ha már lúd, akkor legyen kövér, szóval ne csak Durayt citálja az elnök úr a független szlovák bíróság elé, hanem más felvidéki és nem felvidéki magyarokat is. Merthogy jópáran gondolják még ugyanazt, mint az MKP alelnöke, s ezek a vélemények bizony megjelentek a nyilvánosság előtt is. Amely nyilvánosságnak szintén a jó része hasonlóképpen érez, szóval bíróság elé a fél nyilvánossággal is! Nem is lehet szebb öröme egy szlovák bírónak annál, mint egy magyar és egy látszólag magyar fél között igazságot tenni. Ő és fajtája ugyanis egészen biztosan csak nyerhet az ügyön, bárhogy dönt is.
Nem marad más hátra, mint az új évre szóló jókívánságok: még sok ilyen kiváló interjút kívánok a Most-Híd elnökének, csak így tovább előre ezen a kiváló komcsiszagú úton, mert efféle nagyszerű beszélgetéseket csak azokban a bizonyos ortodox időkben lehetett olvasni a párt legnagyobbjaival (vagy napjainkban a magyar billentyűzetet használó szerzők által összeállított szlovákiai napilapban). Alanyra szabott kérdések, jó előre megfésült válaszok s kötelező elemek (pl. az elmaradhatatlan közös ellenség) – mindez unalomig ismételve. Így talán a választásokig sikerül az utolsó magyar ingadozókat is a megfelelő helyre billenteni, s akkor az a bizonyos 30 százalékos arány a szlovák szimpatizánsok javára még (jóval) feljebb is kúszhat.
Szűcs Dániel, Felvidék Ma
