Január 8-án, a szlovákiai Érsekújváron nagyszabású, 14 mérkőzésből álló rendezvénnyel nyitja az esztendőt az LP Promotion. A 60 bunyóst foglalkoztató istálló legjobbjai, valamint ismert magyar ökölvívók is kesztyűt húznak. Ringbe lép az LP-főnök is: az 50. életévét a gála előtt betöltő Paszterkó László búcsúzik a versenyzéstől.
Az a sportoló, aki 50 esztendős koráig aktív marad, tudhat valamit. Még nagyobb a respekt, ha az illető ökölvívó. A szorítóban számolatlanul esnek a pofonok, hatalmas a szervezet igénybevétele. Paszterkó László, az Európa egyik legtöbb „felhozó” bunyósát foglalkoztató vállalkozás, az LP Promotion első embere az utóbbi években már csak néhány, amolyan szinten tartó „matekot” vállalt, ám 1991-től datálódó profi karrierje alatt hetven meccset „tett” kesztyűibe. A nehézsúlyú bokszoló legkedvesebb emlékeként az Európa-bajnok – a legendával, George Foremannal az IBF trónjáért is ütköző – német Axel Schulz elleni összecsapását említi.
– A negyedik menetben, mint később kiderült, Schulz eltörte három bordámat – meséli a még mindig remek kondícióban lévő, naponta tréningező Paszterkó László. – Iszonyú fájdalmaim voltak, de eldöntöttem, a nyolc menetet akkor is kibírom, ha beledöglök. A közönség értékelte a hozzáállásomat, az ötödik három perctől kezdve a lelátóról valamelyik néző minden menetben bekiabálva felajánlott egy összeget, ha kibírom a menetet. Végigálltam, a drukkerektől pedig több pénzt kaptam, mint amire Győry Jóska, az akkori menedzserem szerződött a rendezőkkel.
A germán Európa-bajnokkal szembeni helytállása irányt is szabott profi karrierje legszebb éveinek: a menedzserek tudták, nem adja olcsón a bőrét, jó felmérő a feltörekvő bunyósok tesztelésére.
Paszerkó László amatőrként is szép sikereket tudhatott magáénak, csehszlovák ifjúsági-, junior- és felnőtt bajnoki címet szerzett, ám mivel magyar állampolgárságát mindig megtartotta (Budapesten született), a rangos nemzetközi megmérettetésekről lemaradt. Jellegzetes csíkos gatyájával, vívóstílusával, hatalmas pofonjaival nem csak kedvelt, de elismert szereplője is volt a mezőnynek. 1977-ben, 17 évesen egy érsekújvári viadalon mutatkozott be, s gyorsan megtapasztalta az ökölvívás alapigazságát: nem csak ad, de kap is az ember. K.O.-val debütált, ám néhány hét múlva Rózsahegyen gyorsan letörték a szarvát, nagy verést kapott.
– Amikor jöttem le a szorítóból, azt mondtam mérgesen az edzőmnek, Risavy Józsi bácsinak: jön ez a gyerek még hozzánk! Az öreg később elmesélte, ekkor gondolta, hogy valóban bokszoló válhat belőlem, s nem akkor, amikor az első meccsen kiütéssel győztem – eleveníti fel a boksszal mai napig tartó örök szerelmének kezdetét.
Menedzseri ténykedését – versenyzőként felhalmozott kapcsolati tőkéjére támaszkodva – 1998-ban kezdte, első „ügyfelét”, a szlovák Jozef Kubovskyt éppen a mi Kovács Istvánunk ellen közvetítette ki egy Universum gálára. (A hírek szerint „Koko” is ott lesz Érsekújváron, ő vezeti majd az ünnepelt búcsúmeccsét.) Az évek alatt rangot vívott ki magának, ma már a menedzserek, promóterek noteszéből nem hiányozhat a neve, tudják, Paszterkó embereire számíthatnak. Vállalkozása az európai topistállókhoz képest aprópénzből működik, így nem adódott komoly lehetőség egyetlen LP Promotion-bunyós menedzselésére sem. De a főnök örök optimista.
– A 33 éves nehézsúlyú Robert Gregorban megvannak a képességek. Egy nehézsúlyú szlovák öklözőről van szó, akit egy magyar menedzsel – mosolyog, érzékeltetve, hogy a magyar-szlovák viszony a boksz szintjén rendben, itt csak a teljesítmény számít.
A Párkányban élő sportember több magyar öklözőnek is „szerzett” mérkőzést. Akadt olyan is, aki cserbenhagyta, s a felhozó emberekre vonatkozó íratlan törvényeket felrúgva, már az első benyelt ütésnél hanyatt dobta magát. Ezt a témát a búcsúmeccs ünnepélyessége miatt hanyagoljuk, inkább arról kérdezem, ki volt az a magyar bokszoló, akiben soha nem csalódott.
– Béres Zoli – vágja rá gondolkodás nélkül az olimpiai bronzérmes nevét. – Mindig kihozta magából a maximumot. Ő a szívügyem, örökös barátom. Szeretném – bár még vissza-vissza kacsintgat a ringbe – ha mindig a csapat tagja maradna, akár edzőként, akár a srácoknak partnerként. Mindenben számíthat rám, és bátran kijelenthetem, ugyanez vonatkozik a másik Zoltánra, Petrányira is. Kollégaként remek munkát végez, okosan lépett át a menedzseri oldalra, azt hiszem, a munkakapcsolatunk és a barátságunk mindig kiállja az idők próbáját.
Paszterkó László.jpg
Felvetődik a kérdés, Paszterkó László miért éppen most döntött úgy, hogy versenyzőként többé nem lép ringbe. Nem tagadja, kicsit már a kora is közrejátszik, másik okként a rengeteg munkát hozza fel. Feleségével, Erikával az LP Promotion mellett egy biztonsági cég tulajdonosai, de sok hárul rá az EBU tagországok sorába nem rég felvételt nyert Szlovák Profiboksz Szövetség egyik vezetőjeként is.
– Túlzás lenne, ha tartósan bokszolnék, menedzserkednék, és még a szövetség vezetőségi tagjaként is dolgoznék – jelenti ki. – Ha szólnak edzés közben, hogy a biztonsági cégnél azonnali döntést kívánó feladat van, vagy valamelyik bokszolóm ügyében kell eljárni, akkor azt haladéktalanul meg kell oldanom, nem rakhatok még több terhet a feleségem vállára. Ha pedig már felvettem a telefont, márpedig meg kell tennem, akkor számomra lőttek az edzésnek.
Paszterkó Erika és Paszerkó László
S ha már szóba került László hitvese, kapcsolatukra is igaz az örök közhely: minden sikeres férfi mögött áll egy nő. A párkányi házaspárnál tökéletes a munkamegosztás, Erika a biztonsági cégnél férje jobb keze.
– Most már a bokszba is belekotnyeleskedik – mondja nevetve a menedzser. – De jól teszi, nagyon talpraesett. Nagy szerepe van abban, hogy jól működik az életünk, nélküle nem tartanék itt. Nem csak kitűnő feleség, de igazi társ is!
Az 50. születésnapját január 5-én ünneplő Paszterkó László utolsó hivatalos profi mérkőzése amatőr bemutatkozása helyszínén, Érsekújváron kerül megrendezésre. Somogyi János ellen egy négy menetre tervezett találkozóval búcsúzik a közönségtől. Nem szeretné ünnepeltetni magát, a gála első részében lép majd szorítóba, úgy véli, menedzserként, rendezőként az a dolga, hogy az est folyamán minden zavartalanul működjön. Erre utal a „milyen lesz az ébredés 2010. január 9-én?”- kérdésre adott válasza is: – Remélem, jól fogok ébredni, már ha egyáltalán lefekszem. Bízom benne, hogy egy emlékezetes gála lesz mögöttünk, egy sikeres rendezvénnyel kezdjük az esztendőt.
Megjegyzem, nem egészen erre gondoltam, inkább az érdekelne, hogy érzi majd magát, amikor már nem hangzik el a 37 éve megszokott mondat: a piros (kék) sarokban Paszterkó László! A válasz csak néhány másodpercnyi csend után érkezik:
– Még nem nagyon tudom elképzelni, hogy többet nem bokszolok. Biztosan nagyon nehéz lesz, most, hogy így nekem szegezted a kérdést, borsózik a hátam, ha belegondolok.
Felvidék Ma, Balogh Zoltán
