Annak idején, amikor a közszolgálati rádiót nemes egyszerűséggel sokan Mečiar-rádiónak hívták, létezett egy műsor, amelynek a címe „Mit szól hozzá, kormányfő úr?” volt.
Ma időnként a szombat déli „Szombati dialógus” változik hirtelen Fico-rádióvá, ahol a szerencsétlen műsorvezetőnek kellene némi „politikai kiegyensúlyozottságot” teremtenie a stúdióasztalnál, ha nem kötnék a közszolgálatiság szabályai, jelesül, hogy ő semmilyen körülmények között nem fogalmazhat meg politikai véleményt. Így azután az a dialógus, amelynek egyetlen politikus-vendége Robert Fico pártelnök-kormányfő, meglehetősen egyoldalú. Igaz, ezért a politikai kiegyensúlyozottság felett őrködő frekvenciatanács még egyetlen alkalommal sem rótta meg a közrádiót, zsíros büntetést sem szabott ki rá. Ennek köszönhetően a kormányfő-pártelnök, aki két minőségben szokott jelen lenni az ilyen párbeszédeken, s nagy egyetértésben önmagával mond véleményt minden kívül rekesztett politikai ellenlábasáról, kedélyesen elcseveg önmagával.
Ma többek közt arról is beszélt: mind a Smer pártelnökének, mind a kormány fejének a napnál világosabb, hogy Dzurindáék pénzt mostak, feketepénzeket fehérítettek ki. Mert ha nem így lett volna, akkor vajon Dzurinda miért lépett volna vissza a parlamenti választáson való megmérettetéstől?! Nyomós érv, mit mondjak, mint a nyuszika és a sapka esete a viccben… És a hallgatónak is világos, elvégre: Dzurinda nem szólhat közbe, nem válaszolhat. Csak a műsorvezető nyelve izzad bele, míg elmondja: a távollévőről nem kellene beszélni. Ám a pártelnök-kormányfőnek erre is van válasza: leül ő vitázni Dzurindával, csak előbb tisztázza magát azok alól a vádak alól, amelyeket ő, a pártelnök-kormányfő e célból tartott sajtóértekezletein megkomponált ellene… És elakadt lemezként ismételgeti a sokszor elmondott vádakat – goebbelsi a propaganda…
Bezzeg amikor az áron alul elkótyavetyélt „meleglevegő” kérdése merül fel, már nincsenek számok, adatok, cégek, milliók! Pedig a hírtelevízió meg nem erősített forrásai szerint az amerikai garázscéget, az Interblue Groupot lenyomozó FBI olyan következtetésekre jutott, hogy az ügylet mögött nem csupán a nemzetiek érdekeltségei bújnak meg, hanem a legerősebb szlovákiai kormánypárthoz is elvezetnek a szálak. Ám a pártelnök-kormányfő – akinél gyakran elakad a lemez – most is csak ismételgeti a sokszor hallott mantrát: Medveď miniszter feladatul kapta, hogy szerezze meg az Interblue Grouptól, illetve annak már nem létező utódjától a maradék 15 millió eurót is, és Medveď miniszter dolgozik az ügyön, úgyhogy minden világos. Ráadásul a bűnüldöző szervek is dolgoznak, s folyó ügyekről nem illik beszélni…
Igaz, Dzurinda is dolgozik, göngyöli a fonalat abban a szövevényben, amit a pártelnök-kormányfő kiteregetett, sőt az ő ügyében is nyomoznak a bűnüldöző szervek – de erről az egy hangra írt dialógusban is illik, sőt muszáj beszélni, mert egy kormányfő-pártelnöknek a választási kampányban beszélnie illik. S ha sikerekkel nem dicsekedhet, a más piszkával próbálja elfedni a magáét.
És ebben az országban, húsz évvel a rendszerváltás után ezt is megteheti. Mindannyiunk szégyenére. Mert nincs rádió vagy televízió, amely a pártelnök-kormányfő nagymonológjait a nevén nevezné. És nincs politikus sem, aki az ilyen félrefuttatott és félrevezető műsort ignorálná, s kikérné magának, ha a pártelnök-kormányfő két monológja közötti héten vagy heteken neki kell vitáznia egyik vagy másik kiskormánypárt elöljárójával, s ha véletlenül a legnagyobbik vezetője által mondottakat érintené, belefojtják a szót, mondván: aki nincs jelen, arról nem beszélünk.
Így vész el lassan életünkből a húsz éve megtaláltnak vélt szabadság.
Felvidék Ma, Gyurkovits Róza
