A pozsonyi Median kiadásában jelent meg idén Bíró Szabolcs „Sub Rosa” című kalandregénye. Úgy tudom, a csallóközi fiatalembernek ez az első regénye, amit saját nevén vállalt, korábban Magyarországon álnéven publikált. De mi maradjunk idehaza, a saját szülőföldünkön kiadott könyvénél, a fiatal tehetséges író sikeres bemutatkozásánál.
Bíró Szabolcs belopta magát a szívembe. Nyári olvasmányaim közt üde színfolt volt a nagyon szép tervezésű, rangos kivitelezésű könyv, amelyet gyönyörűség kézbe venni. És végig lekötött, gyakran megmosolyogtatott. Témája és pergő cselekménye a világsikernek örvendő Da Vinci kódra „hajaz”, de ez engem egyáltalán nem zavart, mert a „Sub Rosa” a mi saját történetünk. (A Da Vinci kód egyáltalán nem hagyott bennem szép emléket, sajnos évekkel ezelőtt éppen húsvétkor olvastam, és az egyházat érintő fantáziálása miatt többször berzenkedtem, mint amennyiszer elmerültem az olvasásában.)
A Sub Rosa egy nagyon szerethető felvidéki magyar fiatalember kalandjáról szól, aki nagyapja nyomdokait követve kerül Prágába, ott aztán titokzatosabbnál titokzatosabb megszállottak veszik körül. Szimpatikus a mérhetetlen tudásszomja, könyvek iránti rajongása. Változatos európai utakra kalauzolja olvasóját, hogy azután a rejtély megoldása érdekében Magyarországra érjen. Nekem leginkább a prágai helyszínek tetszenek, az öreg antikvárium hangulata annyira életszerű, hogy könnyen elvarázsolódtam. A templomos lovagok kincsei után kutat a főszereplőnk, és szerelem, kaland, életveszély kíséri útján. Nem bonyolult, könnyen követhető a cselekménysor, a könyv szinte egy ültő helyben elolvasható – és olvastatja is magát! nehéz letenni! – nem tudálékos, hanem bővelkedik új ismeretekben, szórakoztatva művel bennünket.
Jobb könyvesboltokban és a Családi Könyvklubon keresztül Felvidéken is kapható, én jó szívvel ajánlom mindenkinek.
Felvidék Ma, Pogány Erzsébet
