Alig múltak el a júniusi parlamenti választás sokkoló izgalmai, máris egy újabb áll a küszöbünk előtt: a helyhatósági választások. Az előző választás eredményét döntően meghatározta Bugár Béláék kilépése az MKP-ból, miközben egy vegyes magyar-szlovák pártot alapitva, versenyeztek az MKP-val a magyar választókért.
A kilépés mondvacsinált okai nem adtak ésszerű magyarázatot tettükre, s ahogyan állításaik ellenére bebizonyosodott, nem is volt igazi szándékuk a maradásra. A párt neve Most-Híd lett, az együttműködés pártja (mintha az agyonra hangoztatott együttműködés nem volna minden valamirevaló párt alapvető munkamódszere!). Úgy fest, még nem tisztázódott le bennük, hogy az együttműködés nem egyenlő a behódolással!
Fene tudja, mintha manapság ez volna a „haladó és modern” , miközben a nemzeti politizálás „maradi és elavult”. Márpedig az elmúlt húsz év kisebbségi politizálása egyértelműen bizonyította, a szlovákiai magyarság politikai képviselete éppen addig volt a legeredményesebb, amíg egységesen, etnikai alapon jártunk el.
A jelenlegi Most-Híd féle útirány a felgyorsitott és biztos beolvadást képviseli. Tulajdonképpen ez is volt a céljuk azoknak a politikai erőknek, kik létrejöttét a hattérből támogatták! Magyar közösségünk érdekeit tekintve ez egyaránt felháboritó és fájdalmas, de mindenek előtt önpusztitó ballépés volt, különösen a kedvezően alakuló anyaországi, délvidéki és erdélyi politikai fejlemények láttán. Éppen most kellett megosztani a felvidéki magyarságot, ne legyen ereje meglépni az iskolaügyi és kulturális autonómia felé vezető utat, ami boldogulásunk és hosszútávú megmaradásunk fő zálogát jelenthette volna!
Nem jó megoldás a Most-Híd által erőltetett kisebbségi hivatal létrehozása, amelyet egy következő kormány könnyedén, akár egy tollvonással megszüntethet, vagy egy számunkra nem megfelelő személyt nevezhet ki az élére. Így aztán semmi sem fog megoldódni!
De térjünk át a közelgő helyhatósági választásokra. A Most-Híd és az MKP között csupán addig érvényesül az együttműködés, amíg egy-egy hídas jelöltet kellene megtámogatni, forditva ez már nem igen működik! A Most-Híd elkezdte a kiszoritósdit, már az MKP bástyáinak számitó helyeken is, sokszor erőltetve nem igen odavaló embereket, miközben az MKP jobb jelölteket állithatna. Megkörnyékezték már az MKP-tagokat is, fűt-fát ígérgetve (persze mindig akadnak önkéntes ügyeskedő haszonlesők is). A helybeli magyarság sorsára is lehet hivatkozni egy-egy Most-Híd-as jelöltnek, ha pártbéli vagy egyéni érdekei éppen úgy kívánják. Vajon hol volt ez a nagy öntudat annak idején, mikor felelőtlen tettükkel megosztották az amúgy is kiszolgáltatott közösségünket?
A Most-Híd oldaláról javarészt üres ígérgetésekről van szó, mivel politikai súlya a jelenlegi kormányban messze elmarad az MKP múltban gyakorolt politikai befolyásától és lehetőségeitől. A jelenlegi súlyos gazdasági válság idején aligha lesz esély komolyabb adakozásra! Nézzünk csak a déli gyorsforgalmiút-építés elkezdésének kitolódott időpontjára – 2014-re ( pedig ez a Híd programjának egyik prioritása volt!). Elmlithetnénk akár a nyelvtörvény balul elsült foltozgatásának elszomoritó történetét is, vagy a botrányos személyi jelölések kínos sorozatát.
A szög kezd kibújni a zsákból: az annak idején emlegetett „rágalmak” körül mégis csak kezdenek a valós körvonalak kirajzolódni. Mindig is tartottam a Pyrrhoszi győzelmektől, amelyek sokszor vereséggel értek fel. Felvidéki magyarságunk ostoba megosztása egyértelműen ebbe a kategóriába tartozik.
Mindezért feltenném kérdésemet: Bugár Béla, megérte?
Dr. Róm Tibor, Palást
