Annak idején, az új divathullámot követve az Opel is elkészítette a maga kompakt egyterűjét, amely sajnos a jellegtelenebb fazonúak közé sorakozott fel (lásd még: Fiat Idea). A Nissané (Note), Renaulté (Modus), sőt még a Škodáé (Roomster) is karakteresebbre sikerült, de ez az állapot csak a nemzedékváltásig tartott. Mármint a Merivánál. Az új generációs modellt csúcsszereltségben, automata váltóval és a középső dízelmotorral teszteltük.
Alaktan
Tény, hogy a kis buszlimuzinok mezőnyében nehéz látványosan alkotni, de az Opelnél ezúttal mindent megtettek, hogy sikerüljön. Az Insignia (kicsinyített) maszkját pengés fényszórók fogják közre, az övvonal a hátsó ajtónál látványosan megtörik, a két kilincs közelsége pedig elárulja, hogy itt egyéb meglepetés is vár. Nem is kicsi: a hátsó ajtók menetiránnyal szemben nyílnak, mint az autózás hőskorában. Hogy ebben mi a jó, arról még beszélünk, most maradjunk a külsőnél. Az oldalnézetet szépen zárja a sarkos ablak és a széles E-oszlop, a nem túl ütős hátsó lámpákat pedig elegánsan körülfolyatták a szélvédővel.
Belvilág
Szintén az Insignia által megkezdett vonalat folytatja, tipikus egyterű-elemekkel kombinálva. Itt elsősorban a Flex-szel kezdődő dolgokra gondolunk: FlexSpace (variabilis hátsó ülések), FlexRails (variabilis középkonzol, sínen tologatgató rakodóboksszal), és végül: FlexDoors, vagyis maguk a furán nyíló hátsó ajtók. E megoldás előnye, hogy – ha elegendő hely van az autó körül – könnyebb a beszállás, vagy egyszerűbb be- és kirámolni a gyerekülést, esetleg gyerekestől. Mielőtt valaki aggályoskodni kezdene: a „fordított” ajtók menet közbeni kinyílásától nem kell tartani, mert gyakorlatilag indulás után a többivel együtt önműködően bezárulnak. A három független részből álló hátsó paddal nagyjából a képeken látható módon játszadozhatunk, kiegészítve azzal, hogy a szélsők ki- és befelé is elmozdíthatók. Az ülések kárpitozása egyébként bőr-textil kombinációja, legalábbis ezen a szinten; az elülsők lapját meg lehet hosszabbítani, ami ebben a kategória ritkaságszámba megy. Ami pedig a kényelmi és biztonsági szereltséget illeti, az ESP, az elektronikus automata kézifék, a légkondi, a tempomat és az mp3-asokat is játszó rádió érdemel említést. Tesztautónkban 790 eurós opció volt a navigációs rendszerrel és 7 hüvelykes színes kijelzővel kombinált prémiumkategóriás rádió.
Az autóról további képek tekinthetők meg Képgalériánkban.
Az országúton
A középső dízelmotor alatt esetünkben az őskövületnek számító számító 1,7-es CDTI leggyengébb verziója értendő (felette van ugyanennek a motornak egy 110 és 130 lovas változata, alatta pedig két 1,3-as dízel, 75 és 95 lóerővel). Minden modernizáció ellenére igencsak érződnek már az évek ennek a motornak a járáskultúráján; arra pedig ember nem adhat elfogadható magyarázatot, miért pont a leggyengébb verzióját társították CSAKIS automata váltóval… Amely ráadásul maga is picit elavult konstrukció, így hát az eredmény: a gyári adatok szerint országúton/városban/ vegyes forgalomban 0,6/ 2,4 (!!!)/1,2 literrel magasabb fogyasztás, mint amennyit a 30 lóval erősebb csúcsverzió produkál, kézi váltóval! Ez a kombináció tehát enyhén szólva nem egy főnyeremény. Hogy valami jót is mondhassunk, legalább kevesebb a gond az autó vezetésével, merthogy a váltókart és a kuplungpedált elfelejthetjük. Van ugyan a váltónak „kézi” üzemmódja is, de ennek használata csak játszadozás, nem több. Dicséretet érdemel viszont az autó futóműve: tökéletes kompromisszum, nem túl kemény, nem is túl lebegős-billegős, a kormányzás is kellően közvetlen és precíz.
Felvidék Ma, Vas Gyula, (A szerző felvételei)
ADATLAP
Hengerűrtartalom: 1686 cm3
Teljesítmény: 74 kW (100 LE)/4000min-1
Nyomaték: 260 Nm/1700–2550min-1
Sebességváltó: hatfokozatú automata
Legnagyobb sebesség: 172 km/óra
Gyorsulás 0–100 km/óra: 13,9 s
A csomagtér űrtartalma: 400–1500 l
Fogyasztás (városi/országúti/vegyes): 8,6/5,1/6,4 l/100 km
Ár: 19 610 euró
Az alapmodell ára: 13 390 euró
