A szlovákiai kisebbségi nyelvtörvényről tárgyalt a magyar Országgyűlés nemzeti összetartozás bizottsága. Az ülésen részt vett Répás Zsuzsanna a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium nemzetpolitikáért felelős helyettes államtitkára, aki rámutatott: a jogszabály több területen is visszalépést jelent.
Répás Zsuzsanna elmondta: egy éve Magyarországon és Szlovákiában is kormányváltás történt, ami lehetőséget adott a két ország viszonyának rendezésére. A magyar fél ezért nagy várakozással tekintett a szlovák államnyelv-törvény módosítása felé. Az új törvény bizonyos kérdésekben mutat ugyan előrelépést, azonban sok területen visszalépést jelent a kisebbségi nyelvhasználati jog tekintetében – húzta alá. A helyettes államtitkár előrelépésként említette a korábbi állapothoz képest, hogy kérésre ezentúl két nyelven is kiadnak hivatalos okiratokat, például születési-, házassági kivonatokat, különböző engedélyeket, igazolásokat. Nagyon fontos az is, hogy a törvény első paragrafusa beemeli a jogszabályba a nemzetközi jogi kötelezettségeket. Pozitívumként említette azt is, hogy biztosítva van a kisebbségi nyelven történő szóbeli ügyintézés lehetősége, egy magyar nyelvű írásbeli beadványra pedig ezentúl magyar nyelvű választ kell adnia a hatóságoknak. A hivataloknak pedig kötelességük előzetesen írásban tájékoztatást adni a kisebbségi nyelvhasználati lehetőségekről.
Szintén pozitív változás, hogy a törvényből eltűntek az emlékhelyekre, síremlékekre, emléktáblákra vonatkozó korlátozások, a veszélyekre felhívó figyelmeztetéseket pedig kötelező feltüntetni a kisebbségek nyelvén is. A települések neve már nem csak közúton, hanem buszmegállókon, vasútállomásokon is megjelenhet kisebbségi nyelven – ismertette Répás Zsuzsanna. Az intézkedések értékéből elvesz, hogy csak lehetőségként jelennek meg a törvényben, és nem kötelező előírásként – mutatott rá.
A Velencei Bizottság ajánlásaival ellentétben nem rendezett az államnyelv-törvény és a kisebbségi nyelvhasználati törvény viszonya, mert ütközés esetén az államnyelv-törvény felülírja a kisebbségi nyelvtörvényt.
A nemzetközi szervezetek másik ajánlása az átláthatóság biztosítása, ebből a szempontból szintén nem jelent megoldást a törvény, különböző keresztutalásokat, alsóbb rendű jogszabályokra vonatkozó hivatkozásokat tartalmaz, ami nem biztosítja az egyértelműséget – emelte ki a helyettes államtitkár.
A tömegtájékoztatásban továbbra is kötelező a kisebbségi nyelven sugárzott adásoknak államnyelven történő feliratozása, ez a kisebbségi nyelvű médiaszolgáltatóknak jelentős többletköltséggel jár, és gyakorlatilag lehetetlenné teszi élő műsorok készítését.
A nyelvhasználati küszöböt ugyan húsz százalékról tizenöt százalékra csökkentették, de a hatálybalépést jelentősen, tíz évvel kitolják, hiszen két egymást követő népszámlálás adatai alapján lesznek érvényesek. Ez a mai kisebbségi nyelvhasználatot nem könnyíti meg. A kisebbségek hivatali ügyintézése sem problémamentes, a törvény szerint a hivataloknak lehetőségük van arra, hogy csak egy meghatározott időkeretben biztosítsák a kisebbségi nyelvhasználatot. Ráadásul nem kötelező állandó, magyarul beszélő ügyintéző alkalmazása, így tolmácsot kell igényelni, az ügyintézés így lelassul és megalázóvá válhat az állampolgár számára – hangsúlyozta Répás Zsuzsanna.
Probléma a hivatásos állami alkalmazottak (rendőrök, tűzoltók) egymás közötti kommunikációjának szabályozása is. A törvény szövegéből nem egyértelmű, hogy mi számít hivatalos kommunikációnak, magánbeszélgetésnek vagy nyilvános kommunikációnak. A rendelkezések szerint utóbbi esetben minden jelenlévő beleegyezése szükséges, hogy használni lehessen a kisebbségi nyelvet, ebből pedig abszurd helyzetek adódhatnak például egy rendőrségi intézkedés során, hívta fel a figyelmet a helyettes államtitkár.
A szociális vagy egészségügyi intézmények esetében is csak lehetőség van a kisebbségi nyelvhasználatra, és itt is fennáll a jelenlévők beleegyezésének szükségessége. Az állampolgár gyakran kiszolgáltatott helyzetben kerül kapcsolatba ezen intézményekkel, például egy baleset esetén, ezért különösen fontos a kisebbségi nyelvhasználat korlátlan biztosítása.
Összefoglalásként Répás Zsuzsanna elmondta: a törvénnyel az a legnagyobb baj, hogy nem tesz kísérletet a jogbizonytalanság feloldására, nem konkrét jogokat rögzít, hanem lehetőségeket, azokat is feltételhez kötve. Ezek miatt a törvény nem felel meg egy európai uniós tagállamtól elvárt garantált jogvédelemnek – húzta alá.
Szili Katalin (független) a testület alelnöke arról beszélt, hogy a módosítás enyhített ugyan a szankciókon, de továbbra is fenntartja a jogbizonytalanságot. Arra volt kíváncsi, hogy a kormány milyen lépéseket tervez ennek megszüntetése, és az európai megoldás érdekében.
Szintén a jövőbeni kormányzati lépéseket firtatta Szávay István jobbikos képviselő, aki szerint bíztatni kellene a felvidéki magyarokat, éljenek kivívott jogaikkal. Véleménye szerint a kormány az EU-elnökség idején többet foglalkozott a romastratégiával, mint a határon túli magyarok helyzetével, noha a magyar elnökség kiváló lehetőség lett volna arra, hogy az elcsatolt területen élő magyarok és a számukra fontos ügyek, mint például az autonómia kérdése jobban megjelenhessenek az európai közvélemény és az EU döntéshozói előtt.
Potápi Árpád (Fidesz) a testület elnöke önmagában rossznak nevezte a nyelvhasználati küszöböt, és nonszensznek tartotta, hogy az egészségügyi alkalmazottaknak azt kellene eldönteniük, hogy hivatalosan beszélnek vagy sem. Gondként jelölte meg, hogy a felvidéki magyar polgárok nem élnek törvény adta lehetőségeikkel.
Répás Zsuzsanna válaszában elmondta, hogy átfogó, nemzetközi jogi szempontból is megalapozott elemzést készítettek a jogszabályról, és álláspontjukat eljuttatják az EBESZ-hez és az Európa Tanácshoz is. A helyettes államtitkár hangsúlyozta: összehangolt fellépésre van szükség, aminek az alapja belpolitikai konszenzus. Azt – a képviselői felvetésekkel összhangban – komoly problémának tartotta, hogy a felvidéki magyarok sokszor nem élnek meglévő jogaikkal sem, ennek okát a törvény szellemiségében látta.
Kalmár Ferenc (KDNP) a magyar reakciókról szólva példaként a szlovák külügyi bizottság látogatásának lemondását említette.
Kőszegi Zoltán (Fidesz) ugyanakkor azt mondta, elvárta volna, hogy erről a lépésről a külügyi bizottság egyeztessen a nemzeti összetartozás bizottságával, s nem biztos, hogy ez volt a leghelyesebb diplomáciai lépés. Ezt az utóbbi álláspontját osztotta Szili Katalin is.
Révész Máriusz (Fidesz) azt javasolta, hogy akár még a nyári szünet előtt szülessen parlamenti állásfoglalás, amely mögé meg kellene próbálni teljes konszenzust állítani.
A szlovák parlament május 25-én módosította a kisebbségi nyelvhasználati törvényt, amely júliusban lépne életbe. Ivan Gašparovič köztársasági elnök még nem írta alá. Ha nem teszi meg, a törvény visszakerül a parlamentbe.
kormány.hu, mti, Felvidék.ma
{iarelatednews articleid=”28989″}
