Ejnye, ejnye, elnök úr. Amint látom, Ön nem Szlovákia, hanem Slotákia államfője. Mert csak Slota háza táján nem tetszik soha a politikai vezetésnek az, ami a kisebbségek jogállását bővítené.
Írásomban azonban nem Slotákiáról van szó, hanem Szlovákiáról, Európa egyik mini államáról, amely mint tudjuk, nem tiszta nemzetállam. Ezért vettem a fáradságot, hogy az Ön tízoldalnyi, nehezen kiizzadt dolgozata után a kifogásolt kisebbségi nyelvtörvényt én is elvessem.
De nem azért, mert annak már elfogadott formája, az Ön érvelése szerint korlátozza az államalkotó nemzet jogait, amit még a szlovák alkotmány sem enged meg, hanem azért, hogy a jelenleginél még emberibbet alkothassunk. Egy olyan XXI. századbeli kisebbségi törvényt, amely valamennyi őshonos Szlovákiában élő kisebbségnek biztosítaná a szlovákokkal az egyenjogúságot. Azaz, hogy a szülőföldjükön a kisebbségek minden megkötés nélkül használhassák anyanyelvüket, nem kivételezve esetenként az egy- két betelepült szlovákkal sem. Mert ezek a jogok megilletnek bennünket immár 100 éve, s hiányukért a felelőség a mindenkori szlovák politikai garnitúrát terheli.
Amit viszont Ön szeretne, elnök úr, az Slotákiára jellemző, arra a beteg államra, ahol minden másként van, mint a többi fejlett európai államban.
A kérdésem ezért a következő: Egy kicsit a mi elnökünknek is tartja magát? Mert ha igen, akkor tegyen róla, hogy a felvidéki magyarság ne érezze magát többé másodrendű állampolgárnak ebben az országban. Szilárd meggyőződésem, hogy ez Szlovákiának is jó lesz.
Mészáros László
