Csáky Pál: Álom a szabadságról című könyvének február 8-i, pozsonyi bemutatóján Koncsol László szólt helyzetünkről, állapotunkról, megmaradásunk esélyeiről. Beszédét alább közöljük.
Magamból indulok ki, hitvallásomat idézem. Ez a hitvallás transzcendens fogantatású. Az Úr magyarnak teremtett, s akaratával nem szállhatok szembe, magyarnak kell maradnom, amíg nevem élni fog. Az Úr szlovákiai magyarnak teremtett, s rendelésével nem dacolhatok. Az Úr a szlovákiai magyarok szolgálatára rendelt, s nem engedhettem semmi külső, sem anyaországi, sem nyugati csábításnak, itt kellett kitartanom. Az Úr olyan-amilyen írói tehetséggel vert meg, s nem vehetek magamon erőszakot. Az Úr református keresztyénnek rendelt, s ha így van, ebben a mivoltomban kellett megmaradnom, hogy akár tetszett, akár nem, ahol éppen szükség volt szolgálatomra, orgonistaként vagy egyházkerületünk főgondnokaként betöltsem a rám szabott szerepkört. Ezek az Úr nekem szánt földi elrendelései.
Mindnyájan ilyen világi elrendelésekkel születünk, és szép lenne, ha minden embertársunk tiszteletben tartaná a Teremtő akaratát. Szerzőnk mindenesetre ilyen teremtménye az Úrnak. Magyar, szlovákiai magyar, hű katolikus, népéért, a szlovákiai magyarokért él, őket szolgálja. Bennünket szolgál, értünk vállal tipródást, parlamenti és kormányzati vitákat, veszélyeket.
Kért, hogy szóljak megmaradásunk esélyeiről. Ha mindenki úgy gondolkodna és cselekedne, mint ő és sokan mások, helyben maradó és nemzettársaikért élő emberek, nem kellene aggódnunk jövőnk felől. Ha szlovákiai magyarjaink nem adnák el ingatlanjaikat idegeneknek, nem kellene aggódnunk. Ha a szlovákiai magyar anyák három-négy gyermeket szülnének, nem kellene aggódnunk. Ha gyermekeink és unokáink itt maradnának, nem kellene aggódnunk. Ha termőföldjeinket nem adnánk el idegeneknek, nem kellene aggódnunk. Ha gyárainkat, üzemeinket, műhelyeinket, állami gazdaságainkat nem számolták volna föl, és megmaradtak volna a szlovákiai magyarok munkahelyei, nem kellene aggódnunk. Ha minden szlovákiai magyar gyermek magyar óvodába és iskolába járna, nem kellene aggódnunk. Ha a vegyes házasságok nem idegenítenék el magyarjainkat, nem kellene aggódnunk. Ha szakembereink nem szívódnának föl ezrével idegen országokban, nem kellene aggódnunk. Ha a magyar kormányok folyamatosan, pártállásuktól függetlenül figyeltek volna ránk, és törődtek volna velünk, nem kellene aggódnunk. Ha a csehszlovák és szlovák államhatalom társadalmi rendszertől és pártállástól függetlenül nem nyúlna az asszimiláció nyílt és rejtett eszközeihez, nem kellene aggódnunk. Ha nem épült volna le könyvterjesztő hálózatunk, nem kellene aggódnunk. Ha kialakult volna a magyar-magyar ipari, kereskedelmi, mezőgazdasági közös vállalkozások sűrű hálózata, nem kellene aggódnunk. Sorolhatnánk megmaradásunk feltételeit tovább, de itt ez is elég. Ha azonban csak egyet is kiejtünk a fölsoroltak közül, már van okunk az aggódásra. A nemzeti kormányzatok nyomása, önfeladásunk és tömeges menekülésünk, valamint a globalizáció eredménye a szlovákiai, romániai, délvidéki és kárpátaljai magyarok folyamatos, egyre vészesebb fogyása. Az anyaországiakkal együtt.
Hatalmas erők hatnak a világban, rombolnak és építenek, látjuk, mire képesek, s a nemzeti kisebbségek ereje nem bírhat velük. Megváltó gondolatok, formulák, Széchenyik és Kazinczyk kellenének, nagy építő szellemek, akik programjukkal maradásra bírnák, munkával és reménységgel táplálnák szlovákiai magyar testvéreinket. A gondolatokat, formulákat politikai képviseletünktől is várjuk. Csáky Pál könyvéhez – újabb könyvéhez – szívből gratulálok.
Koncsol László, Felvidék.ma
{iarelatednews articleid=”32345″}
