A szlovákiai választások után sok minden eszébe jut az embernek. A Magyar Koalíció Pártjának veresége kapcsán a magyar történelmi tudat hiányos volta, a Híd-Most újbóli bekerülésének láttán az, milyen mélyen él a felvidéki magyarokban a szlovákokkal való nem túl elvszerű megegyezés vágya.
Pedig ha valaki a nemzetiségi-etnikai kérdést a maga teljes elkeseredettségében akarja tanulmányozni, annak ajánlom, menjen el Kassára. S menjen el a Lunyik IX-be, Közép-Európa legnagyobb cigány gettójába. Hivatalosan csak 5055 a romák száma, de a statisztikai adatok megbízhatatlanok. Kassa I. kerületének egy részét erdő borítja: ezt dzsungelnek hívják. A másik dzsungel a II. kerületben a Lunyik, amelynek lakói bármikor készek a társadalmi háború ösvényére lépni. Rikítóan éles határvonal Nyugat és Kelet közt már Gömörben, Rimaszombatban vagy akár Rozsnyón is van, ahol a belváros minden átmenet nélkül megy át a cigányvárosba. S ott, Dél-Szlovákiában sok roma vallja magát magyarnak: erről tanúskodik a Rákóczi Szövetség magyar kisiskolásokat támogató programjában való egyre nagyobb arányú részvételük.
Ľubomir Lipták történeti esszéit idézve, valóban „száz évnél hosszabb évszázad” volt a huszadik, amelynek édeskésen gyanútlan kezdetén a betelepülők nagy hullámát még nem a cigányok, hanem a galíciai zsidók adták. 1910-ben még csak 44211 lakosa volt Kassának, ebből 33 350 volt a magyar és 6574 a szlovák. Ma a Kelet-Szlovákia metropolisának mondott városban 210 340 a számuk, a magyaroké 8940, s az 1910-ben még 3189 főt számláló németség és a vallási megoszlást tekintve 6723 főnyi zsidóság statisztikailag megszűnt létezni. (A hihetetlenül szűkkeblű szlovák nyelvtörvény értelme egyébként latinra fordítva: cuius regio, eius natio. Akié a terület, azé a nemzetiség. Pedig Kassán már 1606-ban meghirdették a vallásszabadságot, amely félretolta azt a rút predesztinációt sugalló elvet, hogy akié a terület, azé a vallás is. Azaz a lelked.)
A mártír Esterházy János kultusza is – aki Kassát képviselte egykor a prágai parlamentben, s a szlovák–magyar testvériséget hirdette Pozsonyban – zavarja a szlovákokat. Amikor jól eldugott szobrát avatták, alig tudták az ünneplők egy szlovák szobrász performance ötletét megakadályozni: vécépapírral akarta körültekerni az alkotást. Jövőre pedig itt lesz Európa kulturális fővárosa.
Vitatkozhatunk Márairól, de ő az egyetlen kassai, aki bevonult a világirodalomba. Regényeit olvasva az ugyancsak emigráns Cs. Szabó László jut eszünkbe, aki szerint középosztályunk csak „szívósabb halottait hagyta hátra” itt a Felvidéken.
Igazán szlovákká a város a vasművel lett, a külön kassai szlovák szellemiséget kiizzadandó bölcsészkart későn, a nagy beruházásokkal szinte párhuzamosan alapították. (A híres kassai jogakadémiát magyar volta miatt már 1921-ben bezárták.) A betelepülteket elnyelte a növekvő város, amely egynyelvűvé vált, mégsem lett a szó szoros értelmében olyan szellemi központ, mint nálunk Szeged, Pécs vagy Debrecen.
De vitatkozhatunk másról, akár a tokaji borról is. A zamata nálunk maradt, csak a neve került át a szlovák borkereskedőkhöz. Engem ez magyarként, de EU-s polgárként is zavar. A kassai krónikákat forgatva kiderül, hogy a francia tokaji megelőzte ezt a szlovák változatot. Mégpedig évszázadokkal. A törökverő Schwendi ezredes – aki Kassán volt főkapitány – vitte 1630 körül innen a szőlővesszőket Elzászba, Kayserbergbe. S bár Elzászt is elérte egy „államfordulat”, a kayserbergi, a miénknél szárazabb tokaji úgy lett kedvelt francia vidéki bor, hogy sohasem okozott diplomáciai bonyodalmakat.
Aztán a bor mellett kereshetjük még a híres kassaiakat is. Itt született Slachta Margit, aki képviselőként szembe mert szállni Rákosival, a tréfás Bacsó Péter, Illés Béla, a szocialista realizmus komisszárja, a vértanú Salkaházi Sára, Márai öccse, A valahol Európábant rendező Radványi Géza, s még egy sor híresség a 20. századi magyar panoptikumból. (1945-ig a szlovák értelmiség fészke feljebb, Eperjesen volt.) A két háború közt erős volt a cseh kolonizáció, a hadtestparancsnokok is mind csehek voltak errefelé, s ekkor épült itt hivatalnokaiknak a „Kis Prága” is. Egyszóval milyen volt a kassai múlt? Hová lett a németsége? S hová lett az első gyógyszertárak szép magyar neve, mint a Magyar Korona vagy az Isten Szeme?
A következő évekre egy nacionalista baloldali, magyar szempontból nézve meglehetősen radikális baloldali kormányzás következik. A díszletek, hogy Márai városa Európa kulturális fővárosa legyen, adottak. S adott még valami, aminek gépezete az ünnepek múltán is üzemben lesz. Ez az asszimiláció.
Tamáska Péter, Magyar Hírap/Felvidék.ma
A cikk szerzője Kassán született, nyugalmazott levéltáros.
