Évekből font koszorú címmel rendezte meg a Csemadok Abaújszinai Alapszervezete mellett működő Rozmaring Népi Táncegyüttes nemzedékek nemzetközi találkozóját abból az alkalomból, hogy egyik oszlopos tagja – Csurilla Erzsébet – immár 50 éve működik az együttesben.
Táncosként kezdte, majd a csoport vezetője, koreográfusa, egész estét betöltő műsorok rendezője, a hagyományőrzők és gyermekcsoport vezetője lett. Bár szerény, inkább a háttérbe szeret húzódni, de ennek ellenére nevét sokfelé jegyzi a szakma. Számtalan díj és kitüntetés tulajdonosa, tavaly Budapesten a Magyar kultúra lovagjává ütötték.
Mivel az ünnepelt egy időben a Železiarban is ropta a táncot, régi kollégái is eljöttek őt felköszönteni. Már jócskán benne vannak a korban, jelenleg az örökifjúk tánccsoportjában – az Omladinában – ropják a táncot. A zsúfolásig megtelt kultúrteremben óriási sikert arattak, szinte kifulladásig táncoltak. Őket a füzéri Szlovák Éneklőcsoport követte Magyarországról, akik a határ túloldalán mentik szlovák őseik hagyományait. A Romániából, Erdélyből érkezett Mérai Kankalin Tánccsoport nemcsak a húsvéti hagyományok felelevenítésével hívta fel magára a figyelmet, hanem a szemet kápráztató gyönyörű kalotaszegi viselettel is. Ulman Gábor citeraművész a Liliom citerazenekarral érkezett, melynek tehetséges gyerekek a tagjai. A citeraművésznek sikerült még a közönséget is megénekeltetni. A műsor első részét a Szőttes zárta „Bár emlékezete maradjon meg” c. műsorával. Az együttes megalakulása óta példaképe volt a Rozmaringnak, alapítója és koreográfusa Quitner János pedig mestere is volt a csoportunknak. Ő nyesegette le a vad hajtásokat, és tiszta forrás felé terelte az együttesünket. A Szőttes példaképünk volt, tőlük mindig csak a szépet és jót lehetett tanulni. Most is tiszta szívvel érkeztek, önköltségen, mivel a műsor támogatására benyújtott pályázat a politikai változások miatt nem került elbírálásra. Műsoruk feledhetetlen élményt nyújtott, Wass Albert szavait még sokáig szívében hordozta a közönség.
A műsor második részében a hazaiak köszöntötték az ünnepeltet. Richtarcsik Mihály koreográfiájában a csoport éltesebb táncosai Magyarbődi táncokat mutattak be, s közben Bözsikét is megtáncoltatták. A Rozmaringsarj három gyermekjátékkal is bemutatkozott. A közönség szűnni nem akaró tapssal köszönte meg az apróságoknak a szórakoztató, szép élményt nyújtó produkciókat. A gyerekek április végén nagy sikerrel szerepeltek Isztambulban egy nemzetközi gyermekfesztiválon, ahol becsülettel helytálltak, mint Szlovákia apró kultúrkövetei. A nívódíjas hagyományőrzők is alaposan kitettek magukért, ismét bebizonyították, hogy nem méltatlanul kapták a kiemelkedő díjakat, s hogy az elért sikerek mögött sok-sok munka van. Chovanec Aleš tehetséges fia Dávid és az Omladina zenekarának kíséretében a Monti csárdás előadása alatt bemutatták virtuóz hegedűjátékukat. A műsor a Bodrogközi és Boncidai táncokkal ért véget. A Rozmaring tagjai bebizonyították, hogy mesterei annak, amit csinálnak, sok ígéretes tehetség tudása már most vetekszik a nagyokéval. A vastaps mindenkinek szólt, aki valamit is tett azért, hogy ez a csoda a szinai színpadon június 2-án megszülethessen.
Csurilla Erzsébet meghatódva köszönte meg az elismerő szavalat és ajándékokat, amivel volt és jelenlegi pályatársai, tisztelői, csodálói elhalmozták. Tisztelettel emlékezett meg Erőss Pálnéról, aki apró termete ellenére is bevette a csoportba táncolni. Ő volt az, aki ezen az úton elindította, akitől nagyon sokat tanult. Kiemelte, hogy ezt a munkát nem lehet egyedül végezni, ehhez segítőkre volt és van szüksége. Őt eddig mindig olyan emberek vették körül, akikkel az elmúlt fél évszázad alatt elvégezhette azt a munkát, aminek gyümölcsében ezen a szombati estén is gyönyörködhettünk.
További fényképek a Képgalériánkban tekinthetők meg.
Hadas Katalin, Felvidék.ma
