A győrújbaráti cursillós házban a magyar-magyar lelkigyakorlaton nagyjából kilencven résztvevő vett rész, mely zömét a felvidéki hívek adták, akiket a kettős állampolgárság kérdése is foglalkoztatott.
Jézus csodatettein merengek. Talán nem is annyira a bor-, kenyér és halszaporítás történetei, vagy csodás gyógyulások, feltámasztott halottak ejtenek ámulatba. Hanem az írástudatlan halászok, akik apostollá lettek.
Az egyetlen Jézus, és néhány halász, aki meg tudta változtatni a világot. Azóta eltelt 2000 év és nagyot fordult a világ. Immár hétmilliárdnyian vagyunk, és lassan magunkra gyújtjuk a világmindenséget, mint a lerészegedett hajléktalanok. Akár az utcáról is, de ide újabb apostolok kellenek. Sok, sok apostol, mert csak az ő segítségükkel tudjuk megmenteni magunkat apokaliptikus önmagunktól.
A cursillós mozgalom az egyik legodaadóbb katolikus földről, Spanyolországból indult útjára. A cursillo rövid tanfolyamot jelent. Csütörtök estétől vasárnap délutánig tartó rövid együttlét bentlakással, ahol papok és világiak a katolikus hit lényeges igazságait és életformáit mutatják be előadásokkal, beszélgetésekkel, életpéldákkal. Majd az ismétlődő lelkigyakorlatok által a résztvevők képesekké válnak arra, hogy laikusok módján terjesszék az evangéliumot.
Most a hit évében különösen mély értelmet kap ez a mozgalom, amely a világ újraevangelizációoját tűzte ki zászlajára.
Spanyolország történelme sok tekintetben hasonlít Magyarországéhoz. A Nagy Fancia Forradalom, amely szabadkőművesek, illuminátusok, isten-tagadók szövetkezésének gyümölcse volt, valójában lefejezte a francia egyházat. Továbbfejleszett változata Oroszországban, a bolsevista forradalomban csúcsosodott ki, amely kisvártatva Magyarországra is átterjedt. Ez vált töviskoszorúvá az öt sebből vérző, keresztény ország homlokán.
A nagy katolikus múltú, de a kommunista eszmék befolyása alá került Spanyolországban 1938-ban szintén polgárháború tört ki. A katolikus egyház támogatását is élvező királypárti jobboldal, valamint a bolsevista baloldal között rendkívül véres testvérháború zajlott. A kommunisták az általuk uralt országrészekben vérfürdőt rendeztek az Egyház tagjai között.
A Szentatya 2007. október 28-án 498 spanyol mártírpapot, szerzetest, szeminaristát avatott boldoggá, ami a legnagyobb számú boldoggávatatás a Szentszék történetében. A polgárháború után, hogy a mély sebekből vérző, egymással szembennálló táborok Krisztus szellemében kibéküljenek egymással, a katolikus egyház aktivistái nagy tömegeket megmozgató gyalogos, ifjúsági zarándoklatok sorozatát szervezték meg 1941-48 között Santiagóba, Szent Jakab sírjához.
A nagyszabású megmozdulás sikeres és méltóságteljes lebonyolítása előtt minden zarándokcsoport lelkigyakorlatszerű előkészítő tanfolyamon-cursillón vett részt, ahol megismerhette a katolikus hit alapjait, vagy elmélyíthette eddigi hitbéli ismereteit. Ezt a gigantikus megmozdulást a plébániák mellett működő Katolikus Akció világi aktivistái szervezték egyházi papok védnöksége alatt. Ezek a bensőséges atmoszférában megvalósított cursillós tanfolyamok azután oly váratlan sikerre tettek szert a hitélet titkait kutatni vágyó fiatalok között, hogy hamarosab az egész világon elterjedtek.
Magyarországon is meghonosodott, ahol csak Győrújbaráton, az Apor Vilmos Cursillósházban több mint tízezer ember végezte el, mellettük több mint ezer felvidéki hívő is. „A cursillo inkább lelki élmény, megrendülés a résztvevőknek, mint tudás megszerzése, bár az is. Az ember ráeszmél létének óriási értékére: hogy tudniillik Istennek gyermeke. Szeme előtt új világ nyílik meg. Ez a találkozás nem más, mint egy személyes vallásos élmény. Mivel élmény, a cursillót nem lehet könyvekből megtanulni, vagy megmagyarázni. Hogy mi a cursillo, azt csak az érti, aki átélte” -olvasható a győri cursisták honlapján.
Azon elmélkedem, hogy minekutána 1945 húsvétján megszülettem, tizenhárom nappal a béke „kitörése” előtt, kicsinyke magyar állampolgárrá váltam. Ha most azonban visszaigényelném azt, amit egykor akaratom nélkül elvettek tőlem, akkor most akaratom ellenére elvennék tőlem azt is, amit egykor akaratom ellenére adtak. Tudniillik a szlovák állampolgárságot.
Ezek a profán gondolatok a győrújbaráti cursillós házban, lelkigyakorlat közben jutottak eszembe. A nagyjából kilencven résztvevő zömét a felvidéki hívek adták. És mi, a Regnum Marianum, Szent István és Mária országának örökösei, kik a világnak 280 boldogot és szentet adtunk, a Szeplőtelen fogantatás ünnepén összeborultunk a poltikai határok felett. Mindenki érezte, hogy mindennemű politikai agitprop sugallatánál erősebb az a spontán egymásra találás, amelyben Jézus Krisztus személye hozott össze minket.
Mikor a negyedik nap hazatértem a béke oázisából, és elolvastam a lekésett hétvégi sajtót, bekapcsoltam a televiziót, megroggyant lábam a reám zúduló hírtömegtől, amelyben beszámoltak gyerek-és szülőgyilkosságokról, közúti balesetekben elpusztult családokról, betörésekről, tűzesetekről, árvizekről, az emberiség felsorolhatatlanul sok nyomorúságáról.
Legszívesebben Győrújbaráton maradtunk volna, és onnen gyűrűztettünk volna szét, szét egy új, egyesült szellemi – Magyarosrszágot.
Jóba Alajos, Felvidék.ma