Az alábbiakban Mons. Orosch János nagyszombati püspök, apostoli kormányzó szentbeszédét olvashatják, amelyet a XXIV. Komáromi Imanapon mondott.
Főtisztelendő és Excellenciás Nuncius úr, főtisztelendő lelkiatyák, kedves papnövendékek, szeretett testvéreim az Úrban!
Sok évvel ezelőtt Belgiumban, egy trappista kolostorban, fogadalmat tett egy szerzetes, akit később páter Albertnek neveztek. A szerzetesrendbe lépése előtt Van de Cruyssen volt a neve. Belga milliomos és politikus, a háború idején pedig a hadsereg tisztje volt. Hősiességét és odaadását a Becsületrenddel és sok kitüntetéssel jutalmazták. Ezek a kitüntetések most a trappista kolostor Jézus Szíve oltára előtt függenek. A fogadalomtételkor jelen volt egy sereg belga képviselő, a képviselőház elnöke, alelnöke és a Katolikus Ifjúság Szövetségének elnöke. Az új szerzetes kijelentette, hogy páter Albert sokkal boldogabb ember, mint Van Cruysen milliomos volt.
Manapság, amikor a papi hivatások száma nagyon kicsi – és nagyon fontos lenne, hogy növekedjék – összegyűltünk a széles környékről, hogy Isten kegyelméért imádkozzunk, és Isten kegyelmét megköszönjük. Ma a hivatásokért imádkozunk, azért, hogy az Úr szólítson meg fiatalembereket, és ők igent mondjanak a hívásra. Imádkozunk azért, hogy lelkükben fellángoljon a vágy, hogy Istenért és Istennel dolgozzanak.
Istentől hivatásokat kérünk. Ezeket Isten adja, de valakinek el kell fogadnia és megmaradnia benne. Olyan hivatásokért imádkozunk, akik tudják vállalni az apostolok életvitelét. Szent Máténál olvassuk, hogy Jézus bejárt minden várost és falut, tanított a zsinagógában, hirdette országának örömhírét és meggyógyított minden betegséget és minden bajt. S ahogy végignézett az embereken, megesett rajtuk a szíve, mert olyanok voltak, mint a pásztor nélküli nyáj: elcsigázottak, kimerültek. Akkor így szólt tanítványaihoz: „Az aratnivaló sok, de a munkás kevés. Kérjétek az aratás urát, küldjön munkásokat aratásába” (Mt 9,35-38).
Az is nagyon figyelemreméltó, ahogyan Jézus a papi hivatás megélésére biztatja az apostolokat. Szent Lukács írja: „Összehívta a tizenkettőt, erőt és hatalmat adott nekik a gonosz lelkek fölött és a betegségek gyógyítására. Aztán elküldte őket, hogy hirdessék az Isten országát és gyógyítsák meg a betegeket. „Semmit se vigyetek az útra – hagyta meg nekik -, se botot, se tarisznyát, se kenyeret, se pénzt, se egy váltás ruhát. Ha egy házba betértek, ott szálljatok meg és onnét induljatok tovább” (Lk 9,1-4). Jézusnak tehát ilyen apostolok kellenek, mi pedig ilyenekért imádkozunk.
De miért kell kérni Jézust, hogy küldjön nekünk hivatásokat, hiszen az ő Országát építik? Miért nem küld papokat csak úgy magától? Jézus arra figyelmeztette apostolait, hogy kérjék az aratás urát, küldjön munkásokat aratásába.
Gondoljuk csak meg: a mennyek országa az Isten országa, de nekünk van rá szükségünk. Isten nekünk, nem önmagának készíti. Ha az a cél, hogy minél több ember eljuthasson Isten országába, akkor a mi dolgunk, hogy az üdvösség rendjébe beépítsük őket. Isten ránk bízta, hogy megértsük, szükségünk van arató munkásokra, és ezért kérjük az ő segítségét. Az üdvösség rendjébe úgy állított be bennünket, hívő embereket, mint akiknek feladatuk van. Jézus eltávozik, de a földön emberek kellenek, akik emberközelbe hozzák az evangéliumot, az ő kegyelmével átformálják magukban és sugározni tudják másoknak. Szükség van olyan emberekre, akik a maguk emberi gyengeségeikkel együtt, az evangéliumot átélve tovább tudják adni. Imádkozni kell, hogy akinek a hívás megérinti a lelkét, az meghallja azt, és ne sokat mérlegeljen, mert az evilági mérlegeléssel nem jut messzire.
Én pedig azért jöttem veletek együtt imádkozni, hogy az itt lévő, és országunk különböző részeiben működő lelkiatyáinkat a ti nevetekben biztosíthassam imáitokról és készségetekről. Azt hiszem, nem kell hangsúlyoznom, hogy a modern világ papja nem tudja megoldani papi feladatait a hívek imája és segítő készsége nélkül.
Annak idején a pap volt a társadalomnak, különösen a falusi közösségeknek a középpontjában. A tudománynak sokféle ismeretében magasabb szinten állt, mint a hívei. Autentikus véleményt tudott mondani a híveinek, ők pedig elismerték a tudását. Ez az időszak azonban a tudományok hatalmas fejlődésével elmúlt. Ma egy lelkipásztor nem nyilváníthat véleményt a fizika vagy a biológia kérdéseiben fizikusokkal és biológusokkal szemben. Hiszen a hívek tudásszintje egy sereg tudományban magasan a lelkipásztorok ismeretei fölé emelkedett. Ez nem baj, hiszen a szószékről nem fizikát kell tanítani, hanem Isten országát hirdetni. Bellon Gellért azt mondja: „Jézus ezt akarta: Pétert, az egyszerű halászt elküldte, hogy halásszon, hogy gyűjtse be az Egyházba az Istent kereső embereket. Amikor a nagy térítő útra elindította, azt mondta neki: legeltesd bárányaimat, legeltesd juhaimat”.
Van a Szentírásban még egy nagyon szép jelenet. Saul, a későbbi Pál apostol, korának legkitűnőbb biblikusai közé tartozott, tudását messze földön elismerték. A damaszkuszi úton Isten kegyelme különös módon érinti meg. Saul megkérdi: Ki vagy, Uram? – Én vagyok Jézus, akit te üldözöl. – Mit tegyek? – Menj be Damaszkuszba, ott majd meglátod. – Testvéreim, nem Jézus mondja meg Saulnak, mit kell tennie! A városban meg kell alázkodnia Ananiás előtt, mert őt küldte Isten, hogy elmondja neki, mit tegyen. E nélkül az alázat nélkül soha nem lett volna Saulból Pál. Fogadjuk hát el lelkiatyáinkat olyanoknak, amilyenek, és imádkozzunk azért, hogy mindig Isten útjait mutassák nekünk.
Ide, Komáromba, immáron két évtizede járunk imádkozni az Úrhoz, küldjön munkásokat szőlőjébe. Ma kérésünkön felül még hálát is kell adnunk azért, hogy Isten folyamatosan meghallgatta és meghallgatja imáinkat. Mennyi mindent adott már nekünk: az országnak 11 egyházmegyéje van. Ebből 6 római katolikus egyházmegyében élnek magyar hívek, s közülük négyben – Nagyszombatban, Nyitrán, Besztercebányán, és Kassán – a magyar ajkú híveknek magyar püspöki helynökük van. Ami a további kettőt illeti: Pozsonynak magyar segédpüspöke van; Rozsnyón pedig a püspök atya tökéletesen beszél magyarul. A pozsonyi Haľko püspök úr anyai ágon magyar, jómagamat meg már talán nem kell bemutatnom. Ezen kívül Nagyszombatban két magyar püspöki helynök segít a magyar hívek lelkipásztori ellátásában. A Püspöki Konferencia egyik bizottsága az egész országra kiterjedő munkát végző Magyar Kateketikai Albizottság. Főegyházmegyénk Hitoktatási Irodáját is magyar lelkiatya vezeti, az ifjúság-pasztorációt pedig két magyar lelkiatya irányítja. A pozsonyi szemináriumban a papképzés terén is van egy magyar tanár, aki fontos feladatot tölt be. Évente tartunk Hidaskürtön magyar lelkiatyáknak és híveknek teológiai napot magyar nyelven a legkiválóbb előadó atyákkal. Több éve – az elmúlt évben maga Erdő Péter bíboros úr jelenlétében – kiosztjuk a Szent Erzsébet Rózsája Díjat azoknak, akik a magyar hívek körében Árpád-házi Szent Erzsébet jótékony szeretetét kiemelkedő módon gyakorolják. Hadd említsem még meg a Házas Hétvége mozgalom, a magyar cserkészet, és a keresztény ifjúság terén tevékenykedő sok magyar lelkiatyát. Országszerte vannak magyar katolikus alapiskoláink, gimnáziumaink, óvodáink.
Eszembe jut az én ekecsi működésem a régi rendszerben. Magyar faluban, magyar iskolában, magyar igazgató a magyar gyerekeknek tiltotta a hittant. A templomban az oltár mögötti kicsike sekrestyében tanítottam titokban, hogy meg ne lássanak minket. Ma pedig ugyanazokból a magyar hittankönyvekből tanítjuk a gyerekeknek a hittant, mint a szlovák diákoknak.
Íme, az imádságos lelkületű Komáromi Imanapok kézzelfogható eredményei. Ezért ma külön adjunk hálát a Jó Pásztornak.
Testvéreim, a végén azt kell mondanom: Nincs az a nagy lélek, aki ne szorulna rá egy lelkipásztorra, aki elirányítja. Tudjuk elfogadni a pásztorokat, ha nem is tudósok, mert szívükben ott van az Istentől kapott kegyelem, és ne szűnjünk meg imádkozni papi hivatásokért. Mert a sok munkára sok papi szív, papi kéz és papi ima kell. Ámen.
Mons. Orosch János
Pázmaneum/Felvidék.ma
{iarelatednews articleid=”38949,38823″}
