Újabb botrány a magyar-szlovák kapcsolatokban. Skultéty László (1738-1831) magyar huszár szlovákosítása ellen a magyar kormánykörök is tiltakoztak. Ez az eset viszont még csak nem is a jéghegy csúcsa.
A történet röviden: 2013. májusában román és szlovák hatóságok jelenlétében, a magyarok tudta nélkül exhumálták , Skultéty László Aradon nyugvó maradványait, s a szlovák légierő katonai gépe a malackai katonai reptérre szállította. A „szlovák hős” koporsóját a szlovák haderő vezérkarának főnöke és díszegysége fogadta. Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes is tiltakozott a szlovákok történelemhamisítása miatt.
Nem újkeletű dologról van szó, hasonló „szlovák honosításoknak” évtizedek óta tanúi lehettünk. A szlovákok szűkölködnek világnagyságokban, legyen szó történelemről, irodalomról, művészetről, így előszeretettel importálják a hősöket. Vagy a szlávoktól a nyelvcsalád okán, vagy a magyaroktól, akikkel egy hazában éltek évszázadokon keresztül. Ha találnak egy hőst, aki Szlovákia jelenlegi határain belül született, azonnal megindulnak a honosítási kísérletek.
Bizonyára nem minden alapot nélkülöző az a vicc, amely a szlovák történelemkönyv sms-üzenetként való elküldéséről szól, ahogy a szlovák királyokra vonatkozóak sem. (Pl. Ki volt a két szlovák király? Válasz: Janko Kráľ és Fraňo Kráľ!) A királyínségre megtalálták Svätoplukot, gyorsan felállítattak neki egy szobrot a pozsonyi várban, mint az „ószlovákok” királyának. Volt is belőle botrány. Emlékezhetünk a világpolgár Benyovszky Móricra (1746-1786) is, a magyar-szlovák filmsorozat szlovák változatában (lásd itt) az utazó gróf szlováknak vallja magát. Egy újabb királyra tettek szert – mégha az Madagaszkáron uralkodott, akkor is. És próbálkoznak Czinka Panna magyar cigányprímással is.
A szlovák iskolákban hangoztatott mese, hogy legnagyobb költőjük, a magyar apától született Pavol Országh-Hviezdoslav (1849-1921) azért tért át a magyar verselésről szlovákra, hogy azt szlovák édesanyja is megértse. Holott, a magyaroknak nem kellettek a versei, így más közegben próbált érvényesülni. Nagy kihívás volt akkor költőnek lenni, hiszen Hviezdoslav akkor született, amikor Petőfi eltűnt, kortársa volt Aranynak, Vajdának, később még Adynak is. Hviezdoslavot magyar versei ellenére a magyarok sosem próbálták magyarosítani. A szlovák édesanyától született Petőfinek az a szerencséje, hogy művészetét a nyelv eszközével jelenítette meg, ha nem költőként, hanem például szobrászként vagy festőként vált volna világhírűvé, már biztos, hogy a szlovák atyafiak megpróbálkoztak volna lenyúlásával. Pedig a sajátjaik közül senki sem írt róluk olyan kedves, barátságos, megható elbeszéléseket, mint a mi Mikszáth Kálmánunk, a Tót atyafiakban.
Számos egyéb példát is találhatnánk, „Adj a tótnak szállást, kiver a házadból” – tarja az egyik közmondásunk.
Háry János alakjának ihletőjének, Skultéty Lászlónak hamvainak meghurcolása – halála után 182 évvel – a mának is üzen. Pár emberöltő után a köztünk, a Felvidéken élők közül is bárkire ráfoghatják, hogy szlovák, ha az szlovák alakban hagyta nevét, noha az őseink iránti tisztelet ezen kifejezésének semmi akadálya.
Oriskó Norbert, Felvidék.ma
{iarelatednews articleid=”40169″}
