Orbán Viktor július 2-án két arcát mutatta a világ felé. Délelőtt Budapesten baráti eszmecserét folytatott Robert Ficóval, délután pedig Strasbourgban oroszlánként harcolt Magyarország védelmében.
A történet röviden: július 3-án megszavazta az Európai Parlament az ún. Tavares-jelentést, mely szerint Magyarországon 2010 óta bevezetett intézményi változtatások rendszerszintűek, azok iránya és tartalma összeegyeztethetetlen az uniós értékekkel, és ha ezt nem javítják ki kellő időben és megfelelő módon, akkor az az európai alapértékek súlyos megsértésének “egyértelmű kockázatát eredményezi”. Orbán Viktor, noha biztos volt a szavazás eredményében, részt vett a Tavares-jelentés vitájában, miután pár órával korábban Robert Ficóval gazdasági együttműködésről és határátlépők megnyitásáról írt alá dokumentumot.
Miért nem kerültek elő a szlovák-magyar csúcstalálkozón az ún. kényes kérdések? Egyrészt Orbán Viktor már minden bizonnyal a délutáni strasbourgi csatára összpontosított, másrészt minden, ami ma Magyarországon történik, már a jövő év tavaszán esedékes országgyűlési választások „előkampányaként” tekintendő. Ez az ellenzéki pártok részéről legalább annyira egyértelmű, mint a kormányzó Fideszt tekintve.
Ne legyenek illúzióink, a magyarországi választópolgárt sokkal inkább motiválja majd a strasbourgi történtek, mint a szlovák-magyar kapcsolatok, lezáratlan kérdések alakulása, amelyek egyébként, ha döcögve is, de szintén haladnak. Szlovákiából – jó esetben – ezer, tehát elenyésző számú szavazattal alakíthatják majd a 2014-es magyarországi országgyűlési választások alakulását.
Mit lát a magyarországi választópolgár? Azt, hogy a miniszterelnök keményen fellép az egykori Kremlet idéző EU-vezetéssel szemben, kiáll az ország polgárai életkörülmények javulása mellett, és hadat üzen az ország irányítására leső üzleti csoportoknak, bankároknak, európai oligarchiáknak.
És az ellenzék? Érdekes kettősség van ezen a téren, hiszen a Jobbik tulajdonképpen csak a magyar Országgyűlésben lép fel a magyar kormány kemény ellenzékeként, képviselői az Európai Parlamentben igazi hazafiként szembehelyezkedtek a Tavares-jelentéssel, továbbra is következetes, kiszámítható politizálást folytat. Nem úgy az MSZP, és az annak romjain alakulgató további baloldali csoportocskák, amelyek sakálként lesnek minden felkínálkozó koncra. És ez visszaüt, ahogy képviselőik – a Dávid Ibolya által az Európai Parlamentbe bejuttatott Bokros Lajossal kiegészülve – a Magyarországot támadók oldalára álltak, nem maradhat büntetlenül.
Ma a magyar Országgyűlésben határozatot terjesztenek elő, amely szerint az Európai Unió visszaél hatalmával, az EP döntése mögött üzleti érdekek húzódnak. Ennek a szavazásnak az eredménye sem lehet kétséges. Az igazi, a döntő választ pedig majd jövő tavasszal a választópolgárok adják meg.
A magyar kormányfő egy döntetlenre kihozott szlovák-magyar találkozó után az elvesztett strasbourgi csatával, illetve szavazással tulajdonképpen megnyerte a jövő évi „háborút”. Az már ma borítékolható, hogy Magyarország miniszterelnökét jövő ilyenkor is Orbán Viktornak hívják.
Oriskó Norbert, Felvidék.ma{iarelatednews articleid=”40513,40509,40502″}
