Szeptember utolsó péntekjén idén is megrendezték Ipolyságon a nagy hagyományokra visszatekintő Ipoly Kupát. A 41. alkalommal szervezett nemzetközi sporttalálkozó négy évvel ezelőtt a Daučík Emlékkupával bővült.
A sportrendezvény ötletgazdája Révész Ferenc gimnáziumi tornatanár volt. Fiatal pedagógusként 1972-ben szervezte meg az első Ipoly Kupát. Mint elmondta, legfőbb célja a fiatalok sportszeretetre való nevelése volt. Már a kezdetektől magyarországi, illetve csehországi résztvevői is voltak az eseménynek. A helyi középiskolások mellett a mai napig megmérettetnek az ipolysági oktatási intézmények testvériskoláinak csapatai is.
A 2010-es év fordulatot hozott a sporttalálkozó életében. Ekkor került ugyanis elhelyezésre a Menora Saag Centrum Artis – egykori neológ zsinagóga – falán Daučík Ferdinánd emléktáblája. Az Ipolyság híres szülöttjei névsorát gyarapította az emléktábla. Ettől az évtől kezdve a rendezvény idején tisztelegnek a város híres szülöttje előtt is.
No de ki is volt Daučík Ferdinánd?
Daučík 1910-ben született az Ipoly menti kisvárosban. Már kiskorától futballozott, a helyi ifjúsági focicsapat oszlopos tagja volt. Tizennyolc éves korában a komáromi csapathoz került. Hamarosan átigazolt a Pozsonyi Sportklubhoz. Az 1935-ös esztendőben már a Slávia Praha játékosa. Több nemzetközi találkozón bizonyította tehetségét. A sportegyesületnél az ifjúsági csapat edzőjeként is tevékenykedett. 1938-ban Csehszlovák színekben részt vett a labdarúgó-világbajnokságon.
A negyvenes évek elején visszatért a Pozsonyi Sportklubhoz. Itt ismerkedett meg 1942-ben, későbbi jó barátjával és leendő sógorával, Kubala Lászlóval. (Azzal a Kubalával, aki 1950-ben az FC Barcelonához igazolt és lett a katalán klub korszakos sztárja – a szerk. megj.)
Daučík Pozsonyban edzőként is sikereket ért el. A háború utáni kommunista hatalomátvételt követően Budapesten keresztül Spanyolországba emigrált. Spanyol földön az ún. Hungária csapat edzője volt. A focicsapatot Kelet-Európából emigrált sportolók alkották.
Az ötvenes évek nagy változást hozott az életében, 1950-ben az FC Barcelona edzője lett. Irányítása alatt a Barcelona egymás után kétszer nyerte el a spanyol kupát, ezt csupán bő fél évszázad múltán sikerült a csapatnak megismételnie. Az ötvenes és hatvanas években több neves spanyol gárdánál is megfordult edzőként. Így 1954-57 között az Atletico Bilboa, 1957-60 Atletico Madrid, 1960-63 Betis és 1964-66 közt a Zaragoza csapatát irányította. A spanyolországi tevékenysége alatt, az általa vezetett csapatok tízszer szerezték meg a spanyol bajnoki címet, illetve a kupát. Ezáltal a labdarúgás történetének egyik legeredményesebb edzőjévé vált. Az 1986-ban bekövetkezett haláláig Spanyolországban élt.
Itthon hosszú ideig ismeretlen volt, elhallgatták. Spanyolországi otthonában 1986-ban találkozott Gabo Zelenay sportkommentátorral. Az interjú során megemlítette, sok mindent elért, gazdag élete volt, egy kívánsága maradt csak hátra: újra eljönni a szülőföldre, Ipolyságra. Sajnos ez már nem adatott meg neki.
Az ipolysági Szokolyi Alajos Olimpiai Klub kezdeményezte az emléktábla állítását. Ezzel a lépéssel tisztelegnek a méltatlanul elfeledett híres játékos és edző emléke előtt. A 2010-es táblaavatáson többek között Spanyolország szlovákiai nagykövete és Dunai II. Antal olimpiai bajnok labdarúgó is jelen volt. Az idei megemlékezésen a pozsonyi székhelyű FC Barcelona funklub tagjai tisztelegtek Daučík emléke előtt. Az ünnepséget követően megjegyezték, évente ellátogatnak „Gandí” szülővárosába. Az utóbbi évek eseményei bizonyítják, hogy Ipolyság méltó emléket állított egykori híres szülöttjének.
Pásztor Péter, Felvidék.ma
Fotó: a szerző felvétele
(A képek kattintással nagyíthatók!)
