Évek óta tart már a gyümölcsöző kapcsolat a Palóc Társaság és a jászberényi Keresztény Értelmiségiek Szövetsége között. Ezúttal a jászok ismerkedtek Palócföld kincses örökségével.
Az együttműködést elősegítette, hogy mind a jászberényi plébániatemplom tornyát, mind az ipolybalogi Árpád-kori templom tornyát a Magyar Szent Korona mása ékesíti. A két egyesület székhelyének eme összecsengő külső megnyilvánulásán kívül a közös cél is a kapcsolattartást indokolja. Ez pedig a múlt hagyományainak ápolása a jövő szolgálatában. Ahogy Ipolyi Arnold megfogalmazta: „…azon nemzet, amely emlékeit veszni hagyja, azzal saját síremlékét készíti”. Ezt nem akarhatja egyik szervezet sem, sőt, lehetőségük szerint igyekeznek a nemzeti emlékezetet ébren tartani, megerősíteni, mindenki számára elfogadottá, sajáttá tenni.
Ebből az igényből született az ötlet, hogy a jászok egy napos barangolás során minél több helyét felkeresve ismerkedjenek Palócföld kincses örökségével, legalábbis annak egy kisebb szegletével.
A honismereti barangolás Ipolybalogon kezdődött szentmisével. Dombi Ferenc jászberényi káplán celebrálta a misét, majd György Ferenc helyi plébános tartott előadást az Árpád-kori templom történetéről valamint a Szent Korona és a falu kapcsolatáról, a balogiak hithez hűségéről. Megfogalmazódott annak az igénye is, hogy Jászberény, Ipolybalog és Pozsony, a három helység, amelyben szentkoronás templom található, együtt ünnepeljen pl. a Szent Korona ünnepen Ipolybalogon.
Ipolynyéken a nem olyan régen megnyílt tájházban Pobori Sándor, a Csemadok alapszervezetének elnöke fogadta a jászokat és mutatta be Ipolynyék paraszti világát hűen őrző falumúzeumukat. Szó esett még Pajor Istvánról, aki a szabadságharcban hont vármegye nemzetőr hadnagyaként vett részt, akinek a Palóc Társaság kezdeményezésére 1996-ban emléktáblát avatott a község. A bemutatást élénk érdeklődés és megvendégelés is követte.
Felsőszelényben született a borász, szakíró Gyürky Antal, akinek ugyancsak a Palóc Társaság állított emléktáblát 1997-ben. Csáb hírneves szülöttjére, Szeder Fábiánra is emlékeztek az út során. Szeder Fábián volt az első, aki tanulmányt írt a palócokról s aki Pannonhalmán a bencések levél- és könyvtárosa volt, életét Komáromfüssön fejezte be. Nagykürtösön az evangélikus templom falán 2001-ben, több évi küzdelem után elhelyezett emléktábla emlékeztet arra, hogy itt keresztelték meg Mikszáth Kálmánt.
Kékkő a Balassák ősi fészke volt. Az 1750-ben emelt várkastély udvari falára a költő születésének 440. évében, 1994-ben került fel Oláh Szilveszter szobrászművész bronz domborműve, valamint süttői márványból készített két, szlovák és magyar nyelvű emléktáblája, amelyet a Palóc Társaság állíttatott. A jászok itt koszorúzással és az Egy katonaének c. versével rótták le kegyeletüket a reneszánsz nagy magyar költőjének emléke előtt.
A Palóc Társaság helyezett emléktáblát 1995-ben az alsóesztergályi evangélikus lelkészlak homlokzatára is, ugyanis itt született Kubányi Lajos festőművész, Nógrád festője, aki művészien ábrázolta a lovat, a vidéki életmódot és oltárképe ma is nem egy templomban látható. Sírja is a falu temetőjében van.
A jász hazajárók Alsósztregován megtekintették a Madách család egykori sírkamráját, majd a kastélyt (kívülről, mivel a múzeum új kiállításának megnyitója a következő napra esett), a nyugvóhelyhez vezető sétányon pedig a Palóc Társaság platánfáját, amelyet a drámaköltő születésének 180. évfordulója tiszteletére ültettek. Madách Imre síremlékénél Muhai Máté olvasta fel a költő Sírom c. költeményét s koszorúval és a Himnusz eléneklésével is tisztelegtek a jászok.
Bussa előtt még megcsodálták a rárósmúlyadi templomot, amely 1918-ban épült Körfi Rudolf birtokos adományából Medgyaszay István terve alapján. Érdekessége, hogy ez volt Közép-Európa első betonból épített körtemploma. Bussán Bombor Péter várta már a jász küldöttséget a községi hivatal előtt.
Zsélyi Aladárnak a fő téren álló emléktábláját megszemlélve először a falumúzeumba látogattak, ahol a repülés történetének egyik legnagyobb alakja emlékszobájában csodálhatták meg a korabeli repülőtechnika eszközeit, a pilóta sapkáját, légcsavart stb., majd a néprajzi gyűjtemény gazdagsága ejtette ámulatba őket. Ugyanakkor azt is megállapították, hogy az elsősorban Bombor Magdi néninek köszönhető gyűjtemény bizony új termek után kiált és ráférne a felújítás az épületre.
Élményszámba ment a jászberényieknek az Ipolyon átívelő gyaloghíd a volt kaszárnya szomszédságában, amelyben az Ipolyon tervezett hidakról tekinthető meg kiállítás. A már átadott két híd, a Ráróspusztánál létesült (egyelőre neve nincs) és a Pöstyén és Petőfalva között épült (Molnár Katalinról elnevezett Katalin híd) képei mellett tablókon követhetjük nyomon a tervezetteket.
A jászok tiszteletüket tették a 2011-ben tragikus hirtelenséggel elhunyt Molnár Katalin sírjánál, felelevenítve mindazt, amit életében a kulturális életben, a Palóc Társaságban, az Ipolyon újból átívelő hidak megépítése érdekében kifejtett.
A szomszédos Csalár temetőjében nyugszik az aviatikus Zsélyi Aladár, kinek magyar sírtábláját is a Palóc Társaság állíttatta a helyi önkormányzat támogatásával. Ez mondható el Szécsénykovácsiban is, amelynek temetőjében nyugszanak az író Krúdy Gyula dédszülei. Az író születésének 125. évfordulóján pedig a falu közepén állíttatott emléktáblát a Palóc Társaság és az önkormányzat, amely központi emlékhelye a minden év októberében megrendezett Krúdy-emléknapnak.
Zsélyben Bőhm András mérnök fogadta a látogatókat. A Zichy-kastélyban általa létesített néprajzi gyűjtemény házigazdájaként vezette őket végig a nagyon gazdag kiállított anyagon (köztük van a Zs. Nagy Lajos emlékét is ápoló anyag), amely itt is új termek és szakszerű feldolgozás, no meg állagóvás után kiált. Meg kellene menteni az utókornak s ehhez már a gyűjtő, a mentő lelkesedése kevés…
A szklabonyai Mikszáth-házban a nagy palóc előtt tisztelegtek a vendégek. Bőhm András mesélt a házról, az íróról, a műveiről…
A jászberényi KÉSZ titkára, dr. Suba Györgyné, aki a körútra hívta jászberényi társait, írta levelében a látottakról:
„… megköszönjük a gyönyörű programot. Mindenki őszinte tisztelettel és elragadtatással beszélt a napról. Láttuk hazánk határon túlra szakadt részének egy szeletét, amely történelmi hagyományokban, emlékhelyekben nagyon gazdag. Hiszen olyan emberek származnak onnan, amelyre az egész magyarság a legnagyobb tisztelettel és büszkeséggel emlékezhet…”
További fényképek a Képgalériánkban ITT>>>.
Z. Urbán Aladár, Felvidék.ma
{iarelatednews articleid=”36483″}