Standard, ortodox, mainstream, polkorrekt. Ismerősek ugye ezek a kifejezések? Ezek azok, amelyekkel korunk napnyugati bölcsei Arkhimédész módjára fordítják ki sarkaiból világunkat. Tagadó változatuk ugyanis billog, amit a nyájtól elcsatangoló jószágokra lehet sütni, hogy aztán e bélyeggel a homlokukon életük, érvényesülésük ellehetetlenüljön, becsületükön folt essék, röviden: kiközösítsék őket. A kiváló orosz gondolkodó, író, Vlagyimir Bukovszkij egyenesen a modern kor gulágjának nevezte a polkorrektséget, ami azért is érdekes, mert az író maga is számos „boldog” évet tölthetett a szovjet gulágon, mégpedig a kerítés rosszabbik oldalán…
Az ortodox-unortodox jelzőpáros is hasonló értelmet nyert a közelmúltban s tudjuk, ennek semmi köze az ortodox, vagyis a pravoszláv egyházhoz. Sokkal inkább Orbán Viktor kormányának gazdaságpolitikájához, amely hallatlan módon szembe ment az „igaz hittel” (ezt jelenti szó szerint az ortodox görög szó) és lapátra tette azokat a kufárokat, akik IMF fedőnév alatt példátlan előjogokat élvezve gázolták és gázolják le az arra ítéltetett nemzetek szuverenitását.
És végül, de egyáltalán nem utolsó sorban itt van nekünk ez a „standard” dolog. Amiről nekünk, egyszerű földi halandóknak elég annyit tudni, hogy ami a napnyugati bölcsek és az általuk patronált „mainstream” média szerint nem standard, az eredendően rossz, bűnös és pokolra való, kiközösítése nem csak illő, hanem üdvös is. Már csak azért is, mert a rendszer sajátosságaiból adódóan általában ami nem standard, az egyúttal unortodox is, szembe megy a mainstream gondolkodással, következésképpen politikailag sohasem korrekt.
Ezek tehát azok a kifejezések, amelyek felváltották a jó öreg kenderkötelet vagy a tarkólövést: manapság ezzel vetnek véget izgága törekvéseknek. Kifejezések, melyektől egyszerre öklendezik a magyar nyelv szókészlete és valamennyi jóérzésű ember, mégis nem telik el nap nélkülük.
Legutóbb épp Robert Fico szlovák miniszterelnök élt a lehetőséggel, hogy felossza a szlovák pártokat – s rajtuk keresztül szeretett népét – jókra és rosszakra, újbeszélül: standardokra és nem standardokra. Erről híradásunkban már beszámoltunk, ezúttal csak a fentiek fényében tekintsünk a dolgok mögé. Mit is mondott a legnagyobb hatalmú szlovák politikai vezető?
Azt, hogy Szlovákiában van a sajátját is beleértve mindösszesen négy, azaz négy darab standard politikai párt, amelyekre a választóknak szavazniuk kellene. A többiek a leprások „akiknek semmi közük a politikai rendszer klasszikus értelmezéséhez” – mondja Fico. És ez így megy manapság Európa-szerte. Magyarországnak is éppúgy megvannak a maga „standardjai”, csak az anyaország esetében a nyugati bölcsek is veszik maguknak a fáradságot és bátorságot, hogy megmondják, mi a standard.
A Jobbik például nem az, míg a vörös diktatúra állampártjának szellemi és jogutódja, az MSZP mindig szívesen és melegen fogadott vendég a nagy és szabad nyugati nemzetek körében.
Hanem Fico mostani felosztásának további tanulságai is vannak azon túl, hogy nyilvánvalóvá vált: a címkézés, a Bukovszkij-i Gulág 2 Szlovákiában is végérvényesen gyökeret vert. Legalább ilyen fontos tanulság, hogy egyenesen a Vezértől kaptuk meg a kinyilatkoztatást arról, mi is az, ami összetartozik és mi az, ami a barikád túlsó oldalán áll.
A Fico-féle standard tagjai: Bugár, Frešo és Figeľ urak, no meg természetesen maga a miniszterelnök bizony tagadhatatlanul részei a nagy szlovák standardnak. Mindannak, amit számunkra – nemzetiségre való tekintet nélkül – az elmúlt negyed század tartogatott. Köszönjük, miniszterelnök úr, hogy ez most így, egyértelműen kimondatott. Talán az ellenzéki pártok így kampányidőszakban kevéssé örülnek a nagy (látszólagos) ellenfél atyai vállveregetésének, de azért értjük amit értenünk kell.
S mi még ennél is fontosabb: Bugár Béla vegyesfelvágottjával szemben a Magyar Közösség Pártja kiszorult a Fico-standardból, még csak említésre sem került. Ugyan nem mérhető a megyei választásokon elért eredmény, vagy Bárdos több tízezres nagyságrendű támogató aláírásának sikeréhez, azért mégiscsak elismerés ez is.
És talán többek nevében mondhatom: jó érzés nem tartozni a Fico-Bugár-standardhoz. Ezt legalább még szabad – egyelőre.
Szűcs Dániel, Felvidék.ma
Fotó: aktuality.sk
{iarelatednews articleid=”44107″}
