A békemenet a budapesti Kossuth térről vonult a Hősök terére március 29-én. A megmozduláson több felvidéki csoport is részt vett. Ott voltak pl. Párkányból, Komáromból, Léváról. Fehér István beszámolója:
A Civil Összefogás Fórum (CÖF) által szervezett békemenet élén a szervezők „Egy az ország – 2014. április 6-a” feliratú nemzetiszínű transzparenst vittek maguk előtt. Az első sorban többek közt Bayer Zsolt újságíró, Fritz Tamás politológus, Stefka István, a Magyar Hírlap főszerkesztője, Széles Gábor vállalkozó, a Magyar Gyáriparosok Országos Szövetségének (MGYOSZ) tiszteletbeli elnöke, Csizmadia László, a Civil Összefogás Fórum (CÖF) alapítója, ifj. Lomnici Zoltán, a CÖF jogi szakértője, Bencsik András, a Békemenet Egyesület elnöke, a Magyar Demokrata című hetilap főszerkesztője és Pataki Attila zenész menetelt.
A békemenetet egy népzenét játszó zenekar követte, amely minden utcasarkon játszott. A résztvevők egy része kokárdát viselt, a legtöbben a tömegben településnevek táblái alatt vonultak és molinókat vittek magukkal. A magyar belügyminisztérium becslése szerint 440-460 ezer résztvevője volt a békemenetnek szombaton, március 29-én Budapesten. Csizmadia Tamás, a minisztérium sajtófőnöke közlése szerint pontos becslés azért nem adható, mert a jelen lévők létszáma csak a tereken határozható meg viszonylagos pontossággal, az azokat övező kisebb utcákban nem.
A békemenet a budapesti Kossuth térről vonult a Hősök terére, ahol a Fidesz szombat délutáni nagygyűléséhez csatlakoztak. Itt Orbán Viktor mondott beszédet. A miniszterelnök szerint az elmúlt négy évben elvégeztek mindent, amit lehetett, néha úgy érezte még annál is többet. Mint mondta: bár az április 6-i választáson a Fidesz-KDNP az esélyes, az esélyesség még nem győzelem, azért dolgozni kell – mondta Orbán Viktor. Nagyjából így szólna a híradás, de engedjenek meg még pár szubjektív gondolatot.
Nem számoltam, de ez volt talán a hatodik békemenet Budapesten a CÖF és magánszemélyek szervezésében. Talán csak az egyiken, egyéb elfoglaltság végett nem tudtam jelen lenni. Van úgy, hogy az embert gyakran közeli barátai sem tudják hová tenni a politikai palettán pláne, ha az – mint jómagam – nem volt és most sem tagja semmilyen politikai pártnak. Még szinte haza sem értem, máris volt, aki értetlenül áll e tény felett, látva a fényképeket az egyik közösségi portálon.
Nos, akik valóban jól ismernek, tudják, hogy véleményemet politikai ügyeinkben soha nem rejtem véka alá, amivel magam teszem ki mindenféle támadásoknak (szélsőséges, „anti” ilyen, meg „anti” – amolyan). Hiába, ma ez egy ilyen világ. Mégis miért megyek mindig a békemenetekre?
Mondanám röviden, velősen, hogy „mert jól érzem ott magam”, de nem ez a teljes igazság. Valóban végigénekeltük a pár kilométernyi gyaloglást, mindenki nagyszerűen érezhette a kárpát-medencei magyar összetartozás örömét a gyönyörű tavaszi időben. Még az sem vette kedvünket, hogy a Bajcsy Zsilinszky utca és Andrássy út találkozásánál suttyó, kommunizmusban koruknál fogva talán soha nem élt fiatalok munkásmozgalmi dalok üvöltetésével, színpadi, úttörőkendős ízetlenkedésével próbálta megzavarni a tömeg ünnepi hangulatát. Demokrácia van, most nem voltak idegen rendőrök, sem gumilövedékek…
Mindenki tudhatja, hogy ezek a békés, jó hangulatú felvonulások természetesen elsősorban a Fidesz és – akár szabadjon itt is kimondanom – Orbán Viktor megtámogatását szolgálják, valamint azt, hogy a többszázezres tömeg az „orbáni – fideszi” politika folytatásában reménykedik.
Nos, az én részvételem NEM e célból valósul meg sohasem. Akkor meg? Hát ez az! Több okból is elmegyek, ha időm engedi.
Elsősorban azért is megyek, mert gyűlölöm a hazug és tolvaj balliberális oldalt és aljas politikáját úgy, ahogyan van! Felesleges rájuk akár egy szót is fecsérelni, akinek van szeme és esze, érti.
Másodsorban rendkívül megfogott, ahogyan a gyarmatosító EU folytonos magyarellenes, már-már hungarofób támadásaival szemben Orbán Viktor odakint, az oroszlánnak látszani akaró ordas farkasok és sunyi tolvaj rókák ketrecében tanúságot tett arról, hogy fals, hamis és ütemtelen zenére mi magyarok nem vagyunk hajlandók táncolni, nem akarunk hozzá mosolyogni és „hülyegyerekként” bólogatni!
Orbán kiállása véleményem szerint nemcsak Csonkahonért, hanem minden magyarért megtörtént – nem is egyszer. Mert ugyebár aki nem vak, süket, netán féleszű, világosan láthatja, valakik és valami végett a sárgacsillagos kékzászlós érettségi nélküliek, állítólagos pedofil bűnözők nagyon „rászálltak” a magyarokra, éljenek a gúnyhatárokon belül vagy azokon kívül! Ez bizony a tipikus „nyúl meg a sapka” esete. Aki figyelemmel követi akár pár éve ezeket az eseményeket, tudja, hogy bizony ebben van valami és nem is kevés!
De van az éremnek egy természetes másik oldala is, ami a Fideszen, vagy akár Orbán Viktoron is számon kérendő, mert ama 4 évvel ezelőtti 2/3 bizony alaposan felhatalmazta őket erre is. Mire gondolok? Például az elszámoltatásra, magyarán a kommunista-liberális árulók és tolvajok, a magyarság tönkretevői, kiárusítói és megtagadóinak (nem felejtünk!) jogi úton történő számonkérésére, majd bebörtönzésére!
Szinte nincsen nap, amikor ne bukkanna fel ezekkel az árulókkal kapcsolatban egy újabb „lopott százmilliós” botrány, hogy a sokszor emlegetett, szekrényekből potyogó „csontvázakról”, afrikai útlevelekről már ne is beszéljek!
Gondolok még a bennünket, földönfutóvá tett kettős állampolgárokat is érintő „pozitív csend” torz és sértő hazugságára, vagy Trianon gyalázatának csonkahoni – külügyminiszteri elfogadására sőt, annak – sokunk számára érthetetlen – hangoztatására.
Ezekből valahogy mégis az is következik, hogy bár „nem leszünk gyarmat”, de amit Koszovónak, a Krím – félszigetnek, albánoknak, oroszoknak, egyéb európai nemzeteknek szabad, azt a magyaroknak, főleg a gúnyhatárokon kívül rekedt magyaroknak valahogy nem, vagy ha úgy tetszik, a Fidesznél sem?
Én mégis ott voltam, mert vallom, hogy a saját esetleges perpatvarunk nem tartozik másokra, – beszéljük meg kulturáltan egymás között, de ha egységet kell mutatni, minden magyarnak ott lenne a helye!
Nagyon remélem, hogy ugyanezen elvekkel, nézetekkel a fejben és a szívben nem voltam március 29-én Budapesten egyedül!
Fehér István, Felvidék.ma
További fényképek a békemenetről a Képgalériánkban ITT>>> tekinthetők meg.
{iarelatednews articleid=”42271,37125,36116,34122,32080,32046,32017″}
