Május hetedikén valószínűleg egyik legemlékezetesebb előadását tartotta Esterházy Jánosról Molnár Imre történész, felvidéki vértanúnk életének legkiválóbb kutatója Komáromban.
Jelenlétével megtisztelte az eseményt Lévai Attila, a Református Teológia Kar dékánja, Bernhard Kaiser tanszékvezető, és a meghívó, Somogyi Alfréd apácaszakállasi lelkipásztor. A két óra nemcsak az életrajzi adatokat és korrajzot tárt az egyetem református teológia szakos hallgatói elé: sokkal több volt annál. Bebizonyosodott ugyanis, hogy Molnár Imre mélyen átérzi a mártír gróf sorsát, a „szívével is lát”. Megpróbálkozik annak feltárásával, miként válhatott a dúsgazdag grófi családba született Esterházy a történelem, elsősorban a trianoni országcsonkítás hatására, szenvedései tüzében mindnyájunk egyik legtiszteltebb magyarjává.
Molnár Imre a hűség, az áldozat és a hit összefonódását elemezte ki Esterházy János megbízhatóan dokumentált életeseményei ismeretében. Magatartásának elemei: töretlen hűség az Istenhez, a magyar nemzethez, a felvidéki magyar nemzetrészhez és a családjához. Ez a hűség ne csorbuljon, az életét is kész feláldozni, nem hajlandó megalkudni senkivel és semmivel. A nehézségeken, a börtönökön, a szenvedések elviselésén és (esetleges) saját megtorpanásain sziklaszilárddá nemesült hite segítette át. Imakönyvébe írt bejegyzései tanúsítják, hogy felismerte: ő is keresztutat jár, mint Krisztus, ezért az ő áldozata is meghozza majd az eredményt. És mi az eredmény? Az, hogy még mindig létezünk mi, (cseh)szlovákiai magyarok is, mert túléltük a teljes jogfosztottságot, működnek az iskoláink, gyülekezeteink és részesei vagyunk a nemzet egyesítésének. A jövő? Ma még hihetetlen: Esterházy János szolgálata nemcsak a magyarság számára hozhat hasznot – mivel megteremtheti a szlovák-magyar jó-szomszédiság és együttműködés alapjait –, de ösztönzően hathat a népek közötti megbékélés folyamatában is: a világ bármely térségében.
Batta György, Felvidék.ma
{iarelatednews articleid=”44774,44548,44488,44480,44479,44381,44361″}