Kreativitás az osztályteremben címmel tartott előadást Mandák Csaba közoktatási szakértő az érsekújvári Czuczor Gergely Alapiskolában, mindezt a Szakmai Napok keretében. A résztvevő pedagógusok sok hasznos útravalóval térhettek haza. Az előadó hírportálunknak beszámolt arról, egy jó iskolának miként kéne működnie, hogy valódi tudást adhasson az életbe.
– Megöljük a kreativitást a gyerekekben attól, hogy kiskoruktól kezdve nem hagyjuk szabadon játszani. Olyan játékokat kapnak, amik mindent megmondanak nekik, mit kell csinálni. Nem olyan játékokkal játszanak, ahol ők találják ki a szerepjátékokat. Az óvodában és az iskolában is meg akarjuk a gyerekeknek mondani, hogyan játszanak. A legnagyobb baja a modern iskoláztatásnak – nem csak Szlovákiában, vagy Magyarországon, az egész világon – döntően ismeretet ad át. Ezt az ismeretet a diákok nem tudják használni. A tudás fogalma azt jelenté, hogy amit megtanultam, azt használni is tudjam bármilyen körülmények között. Mi pedig a tanítás nagy részében kizárólag olyan tudást adunk át, amit kizárólag a kvíz műsorokban tudnak használni. Ha megfelelő kérdést teszik fel, akkor tudnak válaszolni. Amikor szituációban kellene alkalmazni azt, amit tanult, azt nem tudja, mert nem volt ilyen szituációban az iskolában. Ismeretlenben nem tud alkotni. Átadjuk és számon kérjük a tudást. Az elmúlt 30 évben, amióta a pályán dolgozom, azt hallgatom, nincs idő gyakorolni. Erre pedig időt kell szánni. Nagyobb teret kell adni a gyerekek szabad gondolkodásának és kreativitásának. Problémamegoldásra kéne őket tanítanunk. Sok olyan szituációban legyenek, ahol nekik kell megoldani a dolgokat.
A kamaszok egyet tudnak, az életben nem az van, ami az iskolában. Valahogy életközelibbé kell tennünk, amit csinálunk, különben nyom nélkül elmúlik belőlük.
Milyen megoldások lehetnek az iskola részéről, hogy a pedagógus hatékonyan dolgozzon? A modern eszközök, mint az interaktív tábla megfelelő erre a célra?
Az interaktív tábla biztos sokat segít azoknak a gyerekeknek, aki egyébként is rá vannak hangolva arra, hogy majd tanulnak valamit. Döntően azt kellene tudnunk megfordítani, hogy egy tanítási órán ne a tanár dolgozzon, hanem a gyerek. Ez nem azt jelenti, hogy két matekpéldával többet ad ki, hanem olyan szituációkat teremt, ahol a tudást gyakorlaton keresztül szerzik meg. Azzal, hogy kiállunk elmondjuk, kivetítjük a tananyagot, nem tudás átadást. Így a tartalomnak csak a 20 %-a megy át, ami nem hatékony. Olyanná kellene varázsolnunk az iskola belső világát, ahol a gyerekek aktívak: kísérleteznek, keresnek, kutatnak, alkotnak. Ezeken keresztül sokkal több, de mindenképpen mélyebb tudást lehetne átadni.
A kísérletezés és a kutatás esetében a kisgyereknél a lelkesedés még megvan, de mi a elyzet a kamaszokkal?
Attól függ, mit viszünk eléjük. A magyarországi Waldorf iskolában nem foglalkoznak a hiányzásokkal. Tartós betegség esetén odafigyelnek a tananyag pótlására, de egy nap nem megy iskolába, mert aznap rosszul volt, vagy valami fontos ok miatt – nincs ezzel harc. A diákok az iskolában akarnak lenni. A tanár nem csak úgy tesz, hanem megteszi. Ha kísérleteznek, akkor ténylegesen azt teszik. Az egész iskolának ilyenné kell válnia, mert ezt egyedül nem lehet felvállalni. Mindenki aktívan kiveszi a részét az egyes cselekményekben, mert együtt jó.
Ezek szerint a Waldorf-iskola jó példa a kreativitásra megőrzésére, fejlesztésére?
Igen. Nyilván Magyarországon is nagyon sokan vannak ellene, illetve vitatják az iskola tevékenységi rendszerét, de lehet pont azért, mert nem ez a fajta ismeretátadás történik. Azt kell megnézni, mi marad meg a gyerekekben. A kollégáknak mindig azt javaslom, hogy ugyanazt a tananyagot tanítsa meg az egyik osztályban, ahogy szokta, és a másikban pedig dolgozzák fel a gyerekekkel kooperatív módszerekkel, ők kutassanak. Valószínűleg a kollégának az az érzése lesz, ahol a gyerekek dolgozták ki a témát csak a fele annyit sikerült feldolgozni, mint ott, ahol a tanár elmondta. Két hónap múlva minden figyelmeztetés nélkül mindkét osztályban írasson esszét. Ebből megtudja, mi van a diákok fejében a témáról. Ez majd eldönti, melyiknek van komolyabb hatása. Amit ők éltek meg, jó eséllyel, legalább a nyolcvan százaléka megmarad bennük, és ez a pozitívum, nem a magolás.
AK, Felvidék.ma{iarelatednews articleid=”46326″, „46038”}
