Bizonyára sokunknak összefut a nyál a szájában, ha visszagondol arra az érzésre, mikor beleharapott a kertben éppen akkor leszakított érett paradicsomba, eperbe, barackba vagy kihúzta a földből a friss újhagymát, és egy öblítés után már vághatta is apróra a zsíros kenyér tetejére.
Akinek nem volt kertje, az sem búslakodhatott, mert fillérekért megvehette a piacon vagy a boltban a friss hazai zöldséget, gyümölcsöt, mert működött a felvásárlóhálózat, nagyon sokan éltek meg a kertészkedésből is. Ez így volt rendjén, így volt logikus, hiszen tájaink adottságai tökéletesen megfelelnek a zöldség és gyümölcstermesztésnek.
Mi történt? Mi történt, hogy manapság a boltok polcairól csak marokkói, spanyol, olasz, lengyel zöldség-gyümölcs mosolyog ránk és sokszor még a piacon is csak külföldi áruval találkozunk. Kinézetre tökéletes áru, el is csábulunk tőle, de otthon belekóstolás után nehezen nyomjuk le a torkunkon a vízízű lengyel retket, a semmilyen zamatú chilei cseresznyét, ha nem vágjuk rögtön a kukába. Nem csoda, hogy nem találjuk meg bennük az igazi ízt, mert a még féléretten indított hosszú utaztatás és időközbeni fagyasztás után nincsen miért, hogy annak olyanja egyáltalán legyen az ilyen áruban. Főleg, ha azt halljuk, hogy a paradicsom, az uborka gyökere földet sem látott, csak valamilyen kétes összetételű oldatban áztatták.
Hát ez kell nekünk? Mindegy, csak olcsó legyen? Miért hagytuk, hogy a mezőgazdaságban dolgozók létszáma a rendszerváltás óta a tizedére csökkenjen, miért magas általában az élelmiszer jövedéki adója, miért nem rúg labdába a hazai piacon a hazai termelő, még ha az áruja sokkal magasabb minőséget is ér el, mint a behozott?
Ezeket a kérdéseket már Kiss Lajos zselízi magángazda szegezte Farkas Ivánnak, a Magyar Közösség Pártja gazdaságpolitikai alelnökének, a párt Gazdaságpolitikai és Régiófejlesztési Tanácsa elnökének, aki június 9-án, délelőtt tett látogatást a gazda farmján, azonnal reagálva a segélykiáltásra, mely tulajdonképpen az ország bármely szegletéből is jöhetett volna. Kiss Lajos a jelenlegi helyzetet katasztrofálisnak minősíti, több mint húsz éve gazdálkodik, pályája során sok elismerésben részesült, de ilyen rossznak még nem látta a helyzetet. Pedig csodálatos , finom hazai zöldséget termeszt, például a csepegtetéses, fekete fólián termett mézédes epre úgy olvad az ember szájában, mint a vaj. A Kiss farmot 1996-ban alapította, főleg meleget kedvelő zöldséget, paprikát, paradicsomot, uborkát, dinnyét, epret közel 400 hektáron a majd 700 hektáros gazdaság nagyobbik felén. Természetesen vetett gabonát, napraforgót, repcét, kukoricát is. A sárói telephelyén találhatóak a raktárai, hűtőházai, a Zselíz melletti Szódón van a gépparkja. Húsz állandó alkalmazottja van, szezonálisan általában ezen felül még nyolcvan főt alkalmaz, főleg munkanélkülieket. A gazdasághoz egy takaros „Kiss” csárda, fiatal csemegeszőlő- és kardvirágültetvény is tartozik némi ló-, juh- és sertésállománnyal. Két saját boltjában kínálja a friss terményeket, de a piacellátó kapacitása természetesen ettől sokkal nagyobb és itt jön a bibi. A nagy üzletláncokba nem tud betörni, ott a felvásárlási árakat nagyon alacsonyan tartják a főleg külföldi dömpingáru végett. Nagyon nehéz versenyképesnek maradni a hazai piacon, az eper esetében inkább átveszik a szalmán termesztettet, mert annak csak 80 cent kilója, nagyobb profitot tudnak rajta behajtani a kereskedők.
Ösztönző lenne nálunk is a lengyel példa, ahol az alap élelmiszereket, a gyümölcsöt és a zöldséget 6 százalékos ÁFÁ-val terhelik meg, hozzáfeérhetőbb lenne a lakosság számára itt is a hazi, friss termék, ami nálunk is alaposan fellendítené a kertészetet és a kétkezi munkára igényes mezőgazdaságot. 2009-től nálunk is 6 százalékos ÁFÁ-val terhelték meg a saját farmon értékesített terményeket és tejet (az erről szóló törvénymódosítást az akkor ellenzéki MKP is megszavazta), ám Radičová kormányának pénzügyminisztere első intézkedésében ezt a kedvezményt megszüntette, bizonyítva ezzel negatív viszonyulását a mezőgazdasághoz. Azóta sem történt hasonló változás. A vidék pedig továbbra is nyöglődik és leszakad.
Farkas Iván, a nemrégen publikált Baross Gábor Tervet, Dél-Szlovákia/Felvidék regionális gazdasági fejlesztési tervét ajánlotta a gazda figyelmébe, amely pontosan ezeknek a problémáknak orvoslására kínál megoldást és amelynek első számú stratégiai célja éppen a helyi adottságokra alapozó autonóm gazdaságfejlesztés és amely, esetünkben a mezőgazdasági támogatási politika oly irányú változtatásait irányozza elő, hogy az ne csak a helyi gazdasági lobbi szűk érdekeit szolgálja.
Az ilyen terv megvalósításához azonban az elkötelezett szakpolitikusok és az őket támogató termelői rétegek összefogására van szükség. Mindenképpen szükséges a konstruktív párbeszéd, a tapasztalatok és javító szándékú ötletek felkarolása. Ezért is volt hasznos a találkozó a terepen. Még nagyon sok ilyen lelkes Kiss Lajosra lenne szükség vidékünkön, ám a jövő bíztató.
További képek Kiss Lajos gazdaságáról megtekinthető a Képgalériában ITT>>>.
Wirth Jenő, Felvidék.ma
{iarelatednews articleid=”44676,44522,42350″}
