A ballagás olyan ünnep, amelyben egyszerre van jelen az emlékezés és a búcsú, az útra hívás és az új iránti kíváncsiság; magában a vonulásban a véges végtelenség, és a majdani megérkezés reménye. A nyolcadik osztály tanulói feldíszítették az iskolát, útravalónak szánt mottót írtak a táblákra, virágot, könyvet, tarisznyát készítettek, de mégsem ragyog minden úgy, ahogy az ünnepen illenék. Az ünnepbe ugyanis ilyenkor mindig egy kis szomorúság keveredik: a búcsúzás pillanata mindannyiunkban vegyes érzelmeket teremt. Végre megszabadulhattok minden kötöttségtől, a felelésektől, a dolgozatírástól, de ide kötnek az emlékek, a csínytevések, a barátok, a szerelmek. Ezeket az éveket nem lehet kitörölni, valamilyen nyomot hagy mindenkiben. Annyi minden történt az elmúlt évek alatt. Jó felidézni az első napokat, heteket, amikor ismerkedtetek egymással, az iskolával, próbára tettétek tanáraitok türelmét, megértését, szigorát. Aztán egyre magabiztosabban kezdtek mozogni a Tarczyban, kiérdemeltétek az első komolyabb dicséreteket és intőket, mígnem, mára az iskola főszereplőivé váltak. Eljött a ballagás ideje.
A Tarczy Lajos Alapiskola 10 végzős tanulója, Kotiers Éva osztályfőnök vezetésével a ballagás forgatókönyve alapján elballagtak minden osztályba, hogy elbúcsúzzanak iskolatársaiktól. Az ünnepség ezt követően az iskola előtti téren folytatódott, ahol Czibor Angelika igazgatónő köszöntötte a megjelenteket, köztük Lucza Sára polgármestert, Écsi Gyöngyi lelkésznőt, Tanka Ilonát a Szülői Munkaközösség vezetőségét képviselő szülőt. Az igazgatónő ünnepi beszédében elmondta: „Visszarepülünk 2005 szeptemberébe, amikor szorongva léptétek át szüleitekkel az iskola kapuját. Tarr Nóra tanító néni szeretettel fogadott benneteket és ti hamar megszoktátok az új környezetet, az új kötelességeket. Tanító nénik hada és egy fehér köpenyes tanító bácsi rohamozott meg benneteket – valamennyien tudást próbáltak a fejetekbe önteni, és ami még ennél is nehezebbnek bizonyult, értékes embereket próbáltak faragni belőletek. Hamar felfedezhettük, hogy zárt kis osztályközösségetekben erős, határozott és nagyon különböző jellemek lakoznak. Egy ilyen társaságban megőrizni a rendet, fegyelmet és mindemellett a jó hangulatot, nem volt mindig egyszerű feladat. Éva tanító néninek néha bizony majdnem beletörött a leghegyesebb szemfoga.
A problémák mára feledésbe merültek, és megmaradnak rólatok a szép emlékeink: ahogy a lányok több száz oldalas regényeket olvasnak az óraközi szünetekben, tőletek származik a „Megölelhetem?” szokása, amit most már rendszeresen gyakorolunk, közületek került ki az idei papírgyűjtés legszebb „kisasszonya”, az iskolánk koszorús költője, az iskolai Sóder klub szószólója, aki egyben a tánciskola záró bál látványtáncosa is volt. A lányok profi mentoroknak bizonyultak a kicsik könyvpárbajánál, a fiúk mesterien kezelik a technikai berendezéseket. Több versenyen is részt vettetek, legyen szó matematikáról, regionális értékekről, történelemről, és sok szép eredményt értetek el a különböző sportversenyeken.
Bebizonyítottátok, hogy méltóképpen tudjátok képviselni iskolánk névadójának, Tarczy Lajosnak a szellemiségét, nemcsak tanulmányi eredményeitekkel, a versenyeken nyújtott teljesítményetekkel, de viselkedésetekkel, fellépésetekkel is”. A nyolcadikosok nevében Lucza Levente búcsúzott a ballagóktól: Kilenc évvel ezelőtt szeptemberben, amikor izgatottan ültetek itt az iskola előtt és vártátok a suli kezdést, ez a nap még nagyon távolinak tűnt. Most szinte hihetetlen, hogy a nyári szünet után nem hozzánk tértek vissza. Útjaitok másfelé vezetnek, már nem együtt élitek majd át a boldog pillanatokat, és szenveditek végig a nehéz időket.
Elérkezett hát utolsó napotok köztünk, és ezzel lezárul életetek egy fontos szakasza, de egy újabb nyitja meg előttetek kapuit. Eljött az ideje a továbblépésnek, és ezzel együtt álmaitok megvalósításának is, hiszen mindaz, amire vágytok, szinte karnyújtásnyi távolságra kerül tőletek szeptembertől. Immár rajtatok áll, éltek-e a kínálkozó lehetőségekkel, ki- és felhasználjátok-e a megszerzett tudást, és azt újakkal gazdagítva éltek-e vele. Reméljük, örök közös emlékeket szereztetek velünk is a szünetekben, az osztálykirándulásokon és az idei koszorúcskán. Hiányozni fognak az orosz nyelvleckék, a tankbemutatók, a csokis viccek és a sok sok élmény, melyeket még sokáig emlegetni fogunk. Szeretnénk, ha nem felejtenétek el minket, és amint lehet, visszatértek közénk egy-két óra erejéig. A legjobbakat kívánjuk nektek a továbbtanulásban és az előttetek álló életben. Reméljük, hogy álmaitok és vágyaitok mind valóra válnak, ám ne feledjétek soha: ez csak rajtatok áll”.
Immár ötödik éve, hogy az iskola támogatója Kotiers Roman megalapította a Tarczy – díjat, melyet minden év végén az arra legérdemesebb kilencedikes kaphat meg. Az alapítvány létrehozásának fő célja az volt, hogy ösztönözze a diákokat a tanulásra, a jó teljesítményre, magaviseletre, valamint arra a pluszmunkára, amely a versenyekre való felkészüléssel jár.
A jutalom nem más, mint a Tarczy Lajos emlékplakett, Darázs Rozália munkája nyomán készült bronz érme, valamint 200,€. Az emlékplaketten iskolánk névadójának a képmása látható, a hátoldalán pedig a mondása, mely az iskola mottójává vált: „Tudomány s erények nem nyerhetők csak lankadatlan szorgalom és akarat hevével.” A díj sorsáról az alapítvány alapszabályzata értelmében a 9. osztály és a tantestület tagjai döntöttek. Mivel Kotiers Román, az alapítvány létrehozója munkahelyi elfoglaltsága miatt nem tudott jelen lenni az ünnepi eseményünkön, Tanka Ilonka szülő az alapítvány kezelését ellátó SZMK nevében nyitotta fel a tanuló nevét rejtő borítékot. A 2013/2014-es Tarczydíj tulajdonosa: Rancsó Dorottya, aki eredményesen szerepelt több országos versenyen és kitüntetett tanulója az iskolának. Az iskola igazgatónője Dr. Imre Ernő lelkipásztor gondolataival szeretnék gratulált: „A tehetség születésbeli adottság, de sem tudósnak, sem művésznek nem születik senki. Ahhoz, hogy valaki azzá váljék, sokat kell tanulnia és gyakorolnia.” „Köszönetet szeretnék mondani azért, hogy velünk együtt tudtak munkálkodni, nevelgetni, formálgatni a gyermekeket. Ugye tudják, hogy nehéz feladat vár még Önökre? Gyermekük most kerül ki a tágabb, veszélyesebb világba, ahol rengeteg új dologgal találkozik majd. Az a szülő, aki táplálja, öltözteti, taníttatja a gyermekét, és még zsebpénzt is ad neki, s úgy véli, hogy a többit majd az iskola megteszi, téved. Az iskola sokat tesz, de a legtöbbet a társasága intézi majd el. Ahogy a biblia mondja: „Jó erkölcsöt is megrontanak gonosz társaságok”.Ezzel az intelemmel kívánok mindnyájuknak sok erőt, egészséget és kitartást, hogy a jövőben is szeretetteljes és odaadó családi hátteret tudjanak biztosítani gyermeküknek. Nyújtsanak nekik menedéket, óvó kezeket, de ha kell, szigorúan irányítsák Őket az élet útvesztőiben. Kedves Kollégák! Megköszönöm mindannyiótok áldozatkész nevelő oktató munkáját, azt, hogy amikor néha reménytelennek is tűnt a helyzet, ti nem adtátok fel, kihoztátok ezekből a gyermekekből a lehető legtöbbet. Köszönöm az iskola többi alkalmazottjának munkáját is, akik szintén hozzájárultak ahhoz, hogy a diákok jól érezzék magukat az iskolánkban. A mi munkánk ezzel véget ért, tisztünk már csak a szeretet és az aggódás, hogy hogyan sikerül megállni a helyüket a nagyvilágban. Szeressük őket továbbra is, és értő aggódással figyeljük életük további alakulását!
Tudjátok e mitől vagyunk mi igazi tarczysok? S miképpen maradhattok Ti is azok örökre? Ha megfogadjátok mindazt a sok jótanácsot, és megőrzitek a sok szeretetet, amit tanáraitoktól itt kaptatok. Ha olyan emberekké váltok, amilyenekké mi igyekeztünk formálni benneteket, s szívetekben őrzitek meg azokat az emberi értékeket, amelyek minden igazi tarczys ismérvei: a kitartást, küzdeni tudást, örömérzést, szeretetet, emberséget, barátságot, közösségi érzést, toleranciát, türelmet. Ezekkel a jótanácsokkal kívánom, hogy boldog emberi életet élve, álmaitokat valóra váltva, egyszer majd érjetek mindnyájan célba! Kedves diákjaink, Isten veletek!
Ezt követően az iskola igazgatósága örökre bejegyezte a tanulókat az iskola történetében azzal, hogy elhelyezzétek az időkapszulába papírra vetett életcéljaikat, terveiket. A jövőképek elhelyezése után az urnát lezárták az iskola pecsétjével, majd 20 évre letétbe helyezték a kis folyosói szekrénykében az elődeik jövőképe mellé. Az urnát a 20 éves osztálytalálkozótokon nyitják majd fel, és akkor derül ki, hogy kinek is valósultak meg az álmai és ki élt a tervezettől teljesen eltérő életutat.
További képek a ballagásról megtekinthető a Képgalériában ITT >>>.
Miriák Ferenc, Felvidék.ma
a szerző felvételei
{iarelatednews articleid=”46918″}
