A rendszerváltozás 25. évfordulóján „25 szabad év” címmel konferenciát tartottak Nyitrán, melynek előadói Glatz Ferenc akadémikus, Csáky Pál európai parlamenti képviselő (MKP) és Öllős László egyetemi tanár voltak.
Az Európai Néppárt támogatásával rendezett konferencia résztvevőit a Konstantin Filozófus Egyetem Közép-európai Tanulmányok Karán házigazdaként Komzsik Attila dékán köszöntötte. Glatz Ferenc „világpolgárként”, Öllős László közép-európaiként, Csáky Pál pedig felvidéki magyarként közelítette meg a rendszerváltozás időszakát és az új kihívásokat.
Glatz Ferenc előadása kezdetén azt a kérdést feszegette, hogy vajon az ember tevékenysége okán megmarad-e egyáltalán az élet a Földön? Az ipari forradalom átalakította a világot, sokan ma már el sem tudják képzelni életüket számítógép nélkül. A „computerizálásnak” előnye is van, röviden, tömören és gyorsan teszi lehetővé az információk áradását, a közösségi portálok a legkomolyabb szervezési eszközökké váltak. 
Ilyen körülmények között a tudósoknak nagyon sok tényezőre kell figyelniük, köztük a globális felmelegedésre, az esőerdőkre, a népesség emelkedésére, a népáramlásra … ezek a kérdések óriási feladatok elé állítják az emberiséget, melyek a politikában is megjelennek. A nemzetek, országok integrációjának – köztük az Európai Uniónak – nagy szerep jut, a sikeres túléléshez azonban új politikusokat kell a társadalomnak kitermelnie, akik empátiával, megegyezésre való készséggel kezelik a feladatokat. Glatz Ferenc szerint a rendszerváltozás sikert hozott a határon túli magyarok számára, hiszen azok eredményesen megszervezték politikai életüket. A magyarok lélekszámát tekintve úgy látja, ha figyelembe vesszük, hogy a honfoglaláskor néhány százezer magyar érkezett a Kárpát-medencébe, 1910-ben 10 milliónyian voltunk, ezt követően volt két vesztes világháború, Trianon, és ma is 12,5 millióan vagyunk – akár sikertörténetről is beszélhetünk.
Öllős László politológus előadásában rámutatott, a rendszerváltozás hozadékaként több fontos vitaponttal szembesültünk. Elsőként a gazda(g)ság kísértésével megjelentek a vele kapcsolatos kérdések: kié legyen, milyen legyen, hová tartozzon? A világban saját belső energiával kell megteremtenünk versenyképességünket – hangsúlyozta. A második vitapontot a nemzet kérdése jelenti, illetve a vele kapcsolatos célok. Csehszlovákia a rendszerváltozás idején értékrendi zűrzavarban találta magát. A társadalmi különbségek, viták az ország kettéválasztásához vezettek. A nép ebbe nem szólhatott bele, mert nem nyugat-európai értelemben vett nép élt itt. Úgy válhatott ketté Csehszlovákia, hogy azt a nép nem támogatta, de nem is kérdezték! Ma Közép-Európát már megváltozott körülmények jellemzik. A 21. században olyan eszközökkel rendelkezünk, mint soha. Nincs itt hadsereg, nincsenek határok, magunk dönthetünk magunkról. Széleskörű társadalmi vitát folytathatunk a számunkra fontos kérdésekről. „Esélyünk és lehetőségünk van. Egy új 21. század és doktrína kell. Ez lehetséges. Az, hogy képesek vagyunk-e erre, az más kérdés” – mondta Öllős László.
Csáky Pál visszatekintett a felvidéki magyarság politikai és társadalmi aktivitásaira. Az elején alakult három pártra, majd a pártegyesítésre, és az azt követő pártszakadásra is. „Legtöbb sikert akkor értük el, amikor egységesíteni tudtuk erőinket. A 25 év alatt 8 olyan év volt, amikor igazán építkezni tudtunk. A Selye János Egyetem mellett számos más, kézenfekvő eredmény mutatható fel.” Csáky Pál a 25 év legnagyobb kudarcának a felvidéki magyarok nemzettudatának csökkenését tartja. Ide tartozik az a személet is, hogy a Szlovákiában élő magyarok nagy része az érdekérvényesítésünk folyamatában azt tartja fő szempontnak, hogy megfeleljünk a szlovákoknak! Ezt is látnunk kell, amikor a magyarság népességfogyásáról beszélünk. „Mindezek ellenére biztató, hogy a felvidéki magyarság jobb része nem adta fel a küzdelmet jövőjéért és esélyeiért. Sokan vannak, akik hisznek a megmaradás esélyeiben, s nekünk ezt a réteget kell a jövőben is támogatnunk és erősítenünk” – mondta Csáky Pál. (előadása itt olvasható)
ON, Felvidék.ma
