A 46. Kazinczy Napok november 6-án kezdődtek és 8-án fejeződtek be. A rendezvény 7-én a Thália Színház Márai Stúdiószínpadának termében zajlott. Az ott elhangzott előadások egy részét foglaljuk most össze. A többit külön ismertetjük. A rendezvény témaköre magyarság és európaiság volt.
November 6-án, csütörtökön délután kezdődött a rendezvény klubesttel a Café Tháliában, ahol az utóbbi években megjelent kassai magyar kiadványok bemutatására került sor. A kötetlen beszélgetés ideje alatt Jakab Zoltán zongoraművész játéka emelte a hangulatot.
A globalizmus szökőárja
Másnap, november 7-én, Kolár Péter, a Csemadok kassai városi elnöke köszöntője után, Dr. Máté László, az Anyanyelvi Konferencia kassai elnöke osztotta meg velünk megnyitójában aggodalmait. Valamikor a Kazinczy Napokra Pozsonytól Nagykaposig összesereglett értelmiségünk színe-java. – mondotta – Szorongva jövünk Kassára, hogy leszünk-e elegen, megfelelünk-e az alapítók, illetve az önmagunk által támasztott igényeknek. Szorongásos időket élünk: szorong a magyar pedagógus és a magyar iskola igazgatója, hogy megmarad-e az osztálya, az iskolája, a magyar párt, hogy átlépi-e a parlamenti küszöböt, de a lapok, folyóiratok szerkesztői is, hogy lesz-e elég előfizető, a könyvkiadók, hogy lesz-e magyar olvasó…
Lehetőség és kötelesség racionálisan felmérni a helyzetünket: kiutat keresni. Fábry Zoltán már az indításkor, 1967-ben megfogalmazta: „Kevesen vagyunk, és oldott kévét kell összetartanunk.” A Kazinczy Napok indulásakor a nyelvművelésen volt a hangsúly, majd a nyelvvédelem került előtérbe és most már a nyelvmentésről is szólni kell. Kazinczy három szava „Jót s jól” ma is aktuális, az igényesség, minőség és tudományosság területén mindenképpen.
Kezdetben ősszel tartottuk a rendezvényt, majd az országos kiejtési verseny döntőjével együtt tavasszal, hosszabb ideig a Hutnik Szálló volt az otthona, melyből mára Yasmin lett, de az oda való visszatérésünk csak álom, mert a Csemadok, a kisebbségi kultúrák finanszírozása megoldatlan. (Egy alkalommal a Yasminba visszatértünk.)
Húsz évvel ezelőtt – a legvadabb mečiarizmus időszakában – közadakozásból emléktáblát állítottunk Kazinczy Ferencnek Kassán. Ez a város azért is lett a Kazinczy Napok központja, mert a magyar történelemben, irodalomban, színháztörténelemben, újságírás terén, képzőművészetben fontos szerepet játszott. Kazinczy, Batsányi, Baróti Szabó Dávid itt indította el a Magyar Museumot és Kassához köthető a nyelvújítás elindítása is. Az elmúlt időkben, e városban otthontalanságra jutott a magyar nyelv! Különösen igaz ez a tavalyi év vonatkozásában, amikor Kassa Európa kulturális fővárosaként a város vezetése mellőzött mindent, ami magyar hagyományokkal, a magyar történelemmel és a magyar nyelvvel kapcsolatos. Kassán a magyar nyelv kiérdemli a második nyelv státuszát – és ez nincs így.
Beszélni kell a népszámlálási adatokról, a 20 év alatti 20%-os csökkenésről, ami dermesztő. De arról is, hogy a 20. században a Kárpát-medencében a magyarság létszáma több mint 2 millióval csökkent, tehát nem vagyunk 15 milliónyian, még 13 milliónyian sem! Közösségünkben megindult az erős erózió, a szórványosodás. Fábryt kell követnünk? „Nem elég csak titokban helyteleníteni a zsarnokságot, hanem nyíltan szót is kell emelni ellene.” Mert zsarnokság nem csak a diktatúrákban van, most is vannak bennünket megnyomorító jelei.
Magyarság-európaiság vonatkozásában három ajánlólevelünk van: Fábry Zoltán, Márai Sándor és Esterházy János. Fábry művei, a Hazánk, Európa és Európa elrablása, Márai Napnyugati őrjárata és Európa elrablása. Esterházy János világosan fogalmazott. „Hivatásom magyar, küldetésem európai.” A hittel és hűséggel vállalt európaiságunkat sok csalódás érte, különösen a „hontalanság évei” alatt, amiről Fábry és Márai egyaránt irt és tiltakozott. Az Európai Unió a nagy és gazdag országok érdekközössége. A kisebb országokra kevesebb figyelem jut, az őshonos nemzeti kisebbségekre szinte semmi.
Mi a teendő a globalizáció cunamija okozta kaotikus állapotok közepette?
Identitásunk alapja az anyanyelv. Évszázadokkal a törökvilág megszűnése után nálunk tovább folyik a „janicsárnevelés”, amikor a magyar szülő önként, megtévesztve, netán „kényszerből”, szlovák iskolába adja gyermekét, ezzel elszakítva őt a magyar nyelvtől, hagyományoktól, kultúrától és közösségtől.
El kell érnünk, hogy az anyanyelvhez való viszony életszükséglet legyen, „haza a magasban” (Illyés), a Márai által megfogalmazott értelemben: „Nincs más haza, csak az anyanyelv.”
Szükséges erősíteni a belső nemzeti szolidaritást, amit Szabó Dezső így fogalmazott meg: „Minden magyar felelős minden magyarért.”
A szolidaritást kibővíteni kulturális, közösségi és szociális vonatkozásokban is stratégiánk alapjai: Kazinczy Jót s jólja, Fábry vox humanája, Márai nyelvhazája lehet az alap, s hozzá a hit, amire húsz évvel ezelőtt Czine Mihály a Kazinczy emléktábla felavatásakor Adytól idézett hittel és lobogva hirdette: A magyarság szükség és érték az emberiség s az emberiség csillagokhoz vezető útja számára.
Rembrandt: Éjjeli őrjárat
Dr. Fried István, irodalomtörténész, budapesti egyetemi tanár két Márai útirajzot vetett össze a Magyarság és európaiság Márai Sándor őrjárataiban c. előadásában. A Napnyugati és a Kassai őrjáratot. A két kötet megjelenése között megváltozott a világtörténelem. A Napnyugati őrjárat öt utazás „regénye”, ahogy a szerző fogalmazott. 
Célkitűzése, fölnőni a napnyugati demokrácia állapotába. A jósok Európa pusztulását, végnapjait jövendölték meg. Az 1930-as évek közepén, amikor utazott, öt vízumot kellett szereznie, a semleges Svájcét is. A Kassai őrjáratban leírja, repülővel érkezett a városban azzal a szándékkal, hogy fölmérje a világ helyzetét. Körbejárta Kassát az Európa szállótól a Rozáliáig. Az foglalkoztatta végig, hol van Kassa és a magyarság Európában és Európa hol van a magyarságban és Kassán.
Az első útirajz ironikusan tekint az európai fejleményekre. Túlnyomórészt az angolokról ír, különös tekintettel arra, hogy a brit világbirodalom még egyben van, az angolok gazdagok, nyugodtak és úgy hiszik intézik a világ sorsát csöndes diplomáciával. Márait a belső angol helyzet érdekli. Egyrészt a jóléti állam sok problémája, pozitívan és negatívan, másképp érzékelhető az amerikanizálódás, a tömegtermékek megjelenése a nagy áruházakban. A kettő nem zárja ki egymást és mégis kizárja. Az olcsón megvásárolható termékek az ízlés sülyedését eredményezik, viszont hozzáférhetővé válnak azok számára, akik addig nem tudták azokat megvenni. Nem ítélkezik, hanem azt állapítja meg, a demokrácia nincs ideális állapotban, mert ilyen nincs. De Európa egyelőre ragaszkodik a demokráciához. A Kassai úrjáratban arról beszél, hogy menteni kell, ami menthető. Kitört a világháború, amelynek csak vesztesei lesznek, ezért fölteszi a kérdést, mennyire őrizhető meg az európai szellem. Mert ezt a szellemet Kassa múltjában a polgárság eszményében véli megőrizhetőnek. Ez a polgárság várfalakkal védekezett a külső ellenség ellen és önismerettel, önelemzéssel a belső ellenség ellen: a felelőtlenség, tunyaság és rossz ízlés ellen. Mindkét ellenség ellen föl kell venni a harcot. Kassában és Európában Kassát őrizni. Az író feladata önmaga az írás becsületének, felelősségének őrzése. Ma úgy mondanánk az önreflexió. Szembeszállás mindazzal, ami talmi, ami silány értékű, áthozni a múltból azt, amit érdemes megőrizni.
A két mű címe visszautal Rembrandt Éjszakai őrjárat c. festményére, amelyben a polgárok őrjáratot tartottak, hogy megvédjék önmagukat a külső és belső ellenség ellen.
A soknyelvűség megőrzése
Dr. Minya Károly PhD, nyíregyházi főiskolai tanár A magyar nyelv az Európai Unióban címmel tartott előadást. Elmondta, az Európai Unió a soknyelvűség megőrzését tűzte ki célul, ugyanis nem lett volna jó döntés kiválasztani egy nyelvet az EU közvetítő nyelvévé. Ez az adott ország súlyát növelte volna a többi kárára. Az EU 2004-es alkotmánya a tagországok mindegyikének a nyelvét azonos értékűként kezeli. A jelenleg 28 tagú Unióban 28 hivatalos nyelv létezik, azonban valójában a testületek zárt ülései angolul és franciául zajlanak.
A magyar nyelv felértékelődött azzal, hogy az EU hivatalos nyelve lett. Ugyanakkor a sokak által túlzottnak érzett idegen hatás még tovább erősödik. Az előadó az előttünk álló feladatok sorolta föl ezután.
A magyar nyelv versenyképességének a fenntartása azt kívánja (Kiss Jenő gondolatait idézve), hogy folytatódjék az anyanyelvű tudományművelés, az anyanyelvű tudományos képzés és az anyanyelvű tudományos ismeretterjesztés. Egyes vélemények szerint a középkori bibliafordítók végeztek olyan munkát, mint amilyen a mai uniós fordítókra vár. A cél az, hogy anyanyelvi elemekből is építkezve jelöljük meg az új fogalmak egy részét.
Grétsy László szerint is a legfontosabb feladat a szakmai nyelvek fejlesztése. Ezenkívül az egyik tanulmányában megemlíti, hogy át kell alakítani az anyanyelvi tankönyvek szerkezetét, és az eddiginél sokkal következetesebben kell a tanulók elé tárni a magyar nyelvnek más, a legismertebb idegen nyelvektől való szerkezeti eltéréseit, ugyanis ez segíti az idegen nyelv elsajátítását, és az anyanyelv sajátságait is jobban tudatosítja.
Fontos feladat, hogy szervesebben tartozzék bele nyelvművelésünkbe a határainkon kívüli magyarság nyelvének, nyelvhasználatának a kérdésköre.
Közép-Európa összefogása
A nemzeti tudat európai dimenziói a Nyugat-Pannon térségben címmel Dr. Göncz László, a Szlovén Köztársaság országgyűlési képviselője tartott előadást.
Az előadó alapvetően a Nyugat-Pannon térségre kívánt összpontosítani a magyarságtudat és európaiság szempontjából. Valójában általános összefüggésekről van szó, melyek nem csupán az általa ismertetett régiót érintik. Úgy gondolja, ahhoz, hogy ebben a térségben meg tudjunk maradni magyarnak, a közép-európai kisebbségek is megtartsák identitásukat, ehhez mindenképpen szükség van egy paradigmaváltásra az európai gondolkodáson belül. A kisebbségi kérdést mindenképpen az Európai Bizottság szintjére kellene emelni, mert akkor más súlyt kapna és más lenne a beágyazottsága. Ha műkedvelő szinten kezeli, még nagyobbak a veszélyei. A bevándorlás kérdése teljesen kezelhetetlenné válik. Európa sokszínűségét biztosító nemzeti kérdés csak úgy kezelhető, ha külön nemzeti kisebbségi kérdésről beszélünk, ami a 20. sz. hozadéka. Védő, ellenőrző mechanizmusra van szükség, mely az állami szintnél magasabbon érvényesül. Nem elegendő az EBESZ miniszterek által kinevezett albizottságok szerepe. Még magasabb szintre kell emelni, ám erre nincs fogadókészség, amivel nem szabad megelégednünk. Ha Közép-Európa szintjén jelenne meg erőteljesen a szlovák, lengyel, szlovén kiállás a magyarok mellett, akkor lehetne belőle valami. Az előadó egyetért a pesszimistákkal, mert Európát sokkal fontosabb gazdasági kérdések és az ukrán helyzet foglalkoztatja. Mégis keresni kell a minimális konszenzust a horvátokkal, szlovákokkal, mert ha a globalizáció teljes erővel megindul, akkor a nemzetállami struktúra nem állja meg a helyét összefogás hiányában. Ezt Közép-Európából kell kezdeményezni. Itt kell megfogalmazni. A szlovéneket ennek meg lehetne nyerni. A mi dolgunk és az adott régiók dolga. A Nyugat-Pannon térségben az elmúlt 30-40 évben többségi dominancia uralkodott. Ezt nem tudjuk ellensúlyozni. Szűk csoporton belül minőségi programokat hozunk létre, kiváló teljesítményt nyújtunk, ám ez édeskevés. Mindez ugyanis nem tudja ellensúlyozni azt, hogy a közösség többsége valamilyen szinten föladta nemzettudatát és megélhetési, vagy más okokból nagyon nagy mértékben hozzájárul a nemzetromláshoz. Itt elsősorban a vegyes házasságok és a nem anyanyelvű iskola negatív hatása érvényesül.
Minket le akarnak darálni
Csáky Pál az Európai parlament képviselő az európai kultúra alapjairól és jövőjéről szólt. „A jövőbe nem látok – mondta Csáky. – Nem tudom mi lesz majd.” Majd lényegében megismételte azt, amit már egyszer Kassán kifejtett. Evidencia, hogy az európai kultúra és civilizáció két pilléren nyugszik. A görög és római hagyományokon. A görögöktől rengeteg kaptunk a művészetek, költészet területén. A görög világlátás meghatározza világunkat, azt az 1000 évet is, mely történelmünket jellemzi. A hellén világ leáldozása után, a római lépett a színpadra. A jogrend, az államigazgatás megszervezése, mind tőlük származik.
Tehát tőlük is sokat kaptunk. Ezek a civilizációs hullámzások némi reményt adnak akkor, ha válságba kerül az európai kultúra és gondolkodás, mint most. Óriási a baj! A Római Birodalom belülről züllött szét. Ez a legnagyobb tanulság. A barbárok már csak az utolsó döfést jelentették. Az utolsó császárt saját testőre gyilkolta meg. Az erkölcsi értéknélküliség a II. sz. végétől belülről ásta alá tartásukat, esélyieket. Volt néhány nagy személyiség, közülük az egyik legnagyobb Nagy Konstantin. Megpróbált reformálni és egy új szellemiséget integrálni, amely megmenthette volna a római belső tartást.
A kereszténységet társvallássá tette és egy új központot, Konstantinápolyt hozott létre. Az 5-6. sz.-ban a római gondolat szétcsúszott, Ennek a nagy történetnek a tanulságait nem akarjuk elfogadni. Az európai alkotmányba nem vették be a kereszténységet. Európát abban a nehéz helyzetben a kereszténység mentette meg. Kolostorok jöttek létre. Sokan azt gondolják, hogy ott férfiak és nők reggeltől estig imádkoznak és be vannak zárva. A sötét középkor sem igaz. A kolostor iskola, egyetem és az írásbeliség helye volt. Majd minden királyt egyházi személyek vették körül. A szellemiséget, a kultúrát, civilizáltságot a kolostorok jelentették. Nevelték az új értelmiséget és gyakorlati dolgokat oktattak. A parasztokat ők tanították meg a modernebb gazdálkodásra, a vetésforgóra. De a kellemes dolgokat, a pezsgőt, a konyakot is és a söröket is ők gyártották elsőként.
A kereszténység komoly hibákat követett el. Paul Johnson brit történész a kereszténység történetét 6 fázisra osztja. Az első a keresztényüldözések kora, a tiltásé, a katakombákba visszaszorult egyház története. A második, amikor társvallás lett és Nagy Károly koronázásáig felfelé ívelt, egyre nagyobb szerepet vitt. A harmadik fázisban jött a baj. A dicsőséges, diadalmas egyház világi hatalomra tört, amiből számos deformáció következett. Jött az első egyházszakadás, majd a többi. A negyedikben az egyház önreflexióra kényszerült, de szerepét tovább tudta vinni. Európában jött létre a legfejlettebb civilizáció. Az egyház visszaélve monopolhelyzetével, jött a válság és a szekularizáció. Az univerzalizmus gondolatvilágát semmi sem tudta tovább vinni. A kereszténység a XX. sz. elejéig hatott. Egy olyan nyelvi közeget adott, amelyet mindenki értett. Magyarországon is a latin volt a hivatalos nyelv. Európa erős és meghatározó területe volt a világnak. Szellemi termékei erősek voltak. Ez frusztrálta a többi civilizációt, a kínait nem, az megvolt magában, de a muzulmán világot igen. Az erőteljesen megjelent az európai kultúrkörön belül. A mórok Spanyolországban, a török a Balkánon jelent meg. Ennek a hatásnak is sokat köszönhetünk.
Géza fejedelem és fia alakította ki azt az értékrendet, melyen a magyar állam alapul. Csáky hangsúlyozta, nem arról beszél, hogy valaki istenhívő, vagy sem, hanem arról, hogy ez a miliő hat ránk. A bizánci körnek el kell mondani, mi a jog és a magántulajdon. Lenin és Sztálin istenek szintjén jelentek meg. Ennek hagyománya az ortodoxiában gyökerezik. Romániában állami pénzből épülnek a hagymakupolás templomok. Hasonló a helyzet az Orosz Federációban és Görögországban is. Ez más gondolatvilág és érzelemrendszer.
Mi magyarok óriási hátteret kaptunk. Ha valaki nagyot akart alkotni, könnyen nyúlhatott az univerzális pillérekhez, melyek az európai civilizációt jelentik. Kodály Psalmus Hungaricusa, Munkácsy festménye Krisztus Pilátus előtt, olyan alkotások, melyekből az egész világ tudja, mit akarunk üzenni. Ady Endre, az egyik legnagyobb duhaj, aki két kézzel habzsolta az életet, megírta a világirodalom legnagyobb versét: „Uram, háborúból jövök én,/ Mindennek vége, vége:/ Békíts ki Magaddal s magammal,/ Hiszen Te vagy a Béke.”
Van az európai civilizációnak egy erős pillére, amely meghatározta és meghatározza reakciónkat, habitusunkat, a jogot, igazságosság tiszteletét. Ezt a szellemiséget kell átadni a jövő nemzedéknek. Nincs olyan alkotmány, mely ne a Tízparancsolatra épülne. Ami a jövőt illeti, azt szeretné, ha ez a gondolat erősödne. De nem ezt látja a brüsszeli parlamentben. A szellemi termékek elértéktelenednek. Ennek óriási veszélyei vannak. A szociológusok szerint, hülyül az emberiség. Exponenciálisan ugrik be életünkbe az elektronika. A kibernetika behálóz mindent. Sima rabszolgákká válunk. Teljesen megváltozott az élet. Nehéz extrapolálni bármit is. Jó lenne, ha megmaradnánk magyarnak és Európa megőrizné hagyományait, de semmi garancia nincs rá. A vége elbizonytalanít.
Ha ma Európában kisebbségről beszélnek, akkor jobbik esetben vallásiról, rosszabb esetben szexuálisról esik szó. Önfeladási hullám indult. Valakiket megbántunk azzal, ha magyarnak valljuk magunkat? Nem az asszimiláció a megoldás. Szeretnénk fölnézni Magyarországra, de nem lehet.
Meddig leszünk kollektív bűnösök? A szlovák értelmiségnek át kellene gondolnia, miről szól Szlovákia. Hozzászoktak, hogy mások döntenek helyettük. Egyetlen komoly deklaráció, amely valamit kínálna, hozzánk szólna, nincs. A vegyes házasság szlovák gyár. A történet arról szól, hogy minket ledaráljanak.
Fried István kifejtette saját felelősségünkről nem szoktunk beszélni. A szlovák evangélikusok pl. kisebbségként élnek Szlovákiában. Saját magunkat kell megszervezni. El kell érni, hogy érdemes legyen magyarnak lenni, hogy a magyar teljesítmény vonzó legyen. És ezért mindenki felelős Brüsszeltől Szegedig. Arany Jánosról csak mi beszélhetünk. A franciák, angolok nem fognak semmit tenni érdekünkben. A franciáknak a bretonokra, provanszálokra, baszkokra kellene gondolni, de eszük ágában sincs! Európa nem a világ közepe. A sötét középkort a reneszánsz találta ki. Ami nekünk a legfontosabb, az másoknak nem az. A világban sok fontos dolog van. Kafka sokszorosan kisebbségi, és nézzük, hol van a világirodalomban.
Máté László kifejtette, a kisebbségi magyart a többségi magyarral mérik. Majd bírálta az MKP politikáját, amikor kormánytényező lett, jegelte legfontosabb követeléseinket. Megalkudott.
Balassa Zoltán, Felvidék.ma
{iarelatednews articleid=”49750,42862″}
