Gáborral viszont azóta is tartjuk a kapcsolatot, a közösségi hálón keresztül, így tudtam meg azt is, hogy minden nyáron népzenei tábort szervez Szlovákia magyarlakta vidékein, amibe már én is besegítettem neki /mármint a szervezésben/.
Van egy közös szenvedélyünk, mégpedig a családfa kutatása, és én az egyik erre specializálódott web oldalon eddig hatvan családilag érintett személy/értsd, családtag/ adatait rögzítettem. A munka elég lazán folyik, amit úgy kell érteni, hogy hullámokban tör rám a tenni akarás, és olyankor újabb adatokat töltök fel az oldalra, majd hónapokig rá se nézek a családfára. Szerencsére, Gábor azért kitartóbb nálam, és az ő révén értékes adatokhoz jutok, de én is adok tippeket neki.
Ilyen volt Hontnádas, ahonnan Cserba nagyapám nagyapja származott. Fel is kereste Hontnádast, és lelkesen újságolta, hogy 28 Cserba leszármazottat sikerült neki felfedezni, közülük azonban egy se beszél magyarul, tette hozzá elszontyolodva.
A család másik, százdi ága a Skrinyár, ami eléggé gyakori családnév a faluban, minthogy anyai nagymamámnak négy fiútestvére volt, és mindnek élnek a faluban leszármazottai. A Skrinyár családfa felállításához néhai Tibi bátyámtól kaptam segítséget, aki az evangélikus egyház presbitere volt, és kölcsönadta az egyházi anyakönyvet, ahonnan kiírtam a születések, esküvők, elhalálozások pontos dátumait.
Egyébként, csak mellékesen jegyzem meg, hogy Szlovákia egyetlen magyar nyelvű evangélikus egyházközsége a százdi. Talán ezért is telepítettek ki, a háború után Százdról annyi evangélikus családot. Ez azonban egy mellékszál, amiről egyszer talán még bővebben lesz szó ezekben a jegyzetekben.
Azonban, térjünk vissza a családfához. Még abban az időben, amikor ebben a munkában elmerültem, volt egy ötletem, amiért minden fórumon lehülyéztek, ahol csak felvetettem, hogy ez megvalósíthatatlan, álmodozó vagyok, álljak már egy kicsit a realitás talaján stb. Én ezt vállalom, de akkor is…
Arra gondoltam, hogy ha már ilyen nagy nemzeti felbuzdulásban vagyunk, meg amúgy is, milyen jópofa dolog lenne az, ha elkészítenénk a magyar nemzet családfáját! Tudom, nagy munka lenne, meg még vagy ezer ellenvetést fel tudnék hozni, de a másik oldalon is legalább ugyanennyi érvet tudnék felhozni, hogy mennyi haszna volna egy ilyen projektnek. Legelőször is az jut az eszembe, hogy így felfedezhetnénk, milyen szorosan kötődünk a körülöttünk élő nemzetekhez, és több közös van bennünk, mint ami elválaszt.
Hát, ilyen hiábavaló dolgokról szoktam én álmodozni ráérő időmben…
Folytatás következik…
Sztakó Zsolt, Felvidék.ma {iarelatednews articleid=”51536,51535,51380,51244″}
