Talán ma Jézus ilyen szavakkal illetne meg benneteket. Az asszony, aki melletted áll a menyasszonyi ruhában, az enyém.
Én teremtettem őt. Én akartam számára minden jót, már a kezdetek óta; még mielőtt te ígérted volna meg neki akár a csillagokat is. Ő érte nem ódzkodtam odaadni az életemet sem. Nagy terveim vannak vele. Rád bízom őt. Az én kezemből veszed át őt, így felelős leszel érte.
Amikor találkoztál vele, szépnek találtad őt és beleszerettél. Ne feledd, az én kezeim formálták őt ilyen szépnek. Az én szívem helyezte belé a kedvességet, szeretetet, és az én bölcsességem alkotta az ő érzékenységét és intelligenciáját, mindent, amit felismertél benne.
De nem elég, hogy csak gyönyörködj az ő szépségében. Vesd bele magad és menj elébe az ő szükségleteinek, az ő kívánságainak. Rájössz, hogy nagyon sok mindenre van szüksége: házra, ruhára, nyugalomra, örömre, lelki egyensúlyra, emberi kapcsolatokra, érzékiségre, kedvességre, szórakozásra, egy párbeszédre képes emberre, társaságra, sikerekre a munkában és családban és még hosszan lehetne sorolni.
Ám tudatosítsd, hogy mindezek előtt, rám van szüksége és mindarra, ami a velem való kapcsolatát elősegíti: a szív békéjére, a lélek tisztaságára, az imára, a szavamra, a megbocsátásra, a reményre, a belém vetett bizalomra, életemre. Én vagyok a kezdet, a legfőbb jó, az ő életének célja.
Kössünk szövetséget barátom! Szeressük őt közösen. Én már öröktől fogva szeretem. Te csak pár éve kezdted őt szeretni. Én vagyok az, aki ezt a szeretetet belehelyeztem a szívedbe. Bevallom, ez volt a legjobb módja annak, hogy észre vedd őt. Rá akartam őt bízni valakire, aki gondját viseli. De azt is szerettem volna, ha az ő szépsége és az ő tehetsége gazdagíthatná egy férfi lényét. És te lettél ez a férfi.
Ezért szítottam fel a szerelmet a szívedben ő érte. Szerintem ez volt a legjobb módja annak, hogy megmondjam: „íme, rádlizom őt, hogy örülj a kedves asszony szépségének és lényének.” Amikor majd a szemébe mondod: „ígérem, hogy hűséges leszek hozzád, szeretni és tisztelni foglak egész életem folyamán”, olyan lesz, mintha válaszolnál arra a kérdésemre, hogy elfogadod-e és gondját viseled-e neki. Ettől a pillanattól kezdve már ketten leszünk, akik gondját viseljük.
Viszont meg kell egyeznünk! Nem lehet, hogy te másként szeresd, mint én. Hozzám hasonlóan kell őt szeretned és ugyanazokat a dolgokat kell számára kívánnod, mint amit én kívánok neki. Semmi szebbet és örömtelibbet nem gondolhatsz a számára tőlem!
Meglásd, ha valóban szereted őt, jól meg fogunk tudni egyezni, hogy a terv, amit elterveztem nektek, teljesülhessen. Lassan rájössz, drága barátom, hogy miként szeretem őt, és felfedem, mely életet álmodtam meg eme asszonyi teremtménynek, aki nem sokára hitvesed lesz.
Megértem, ha most sok kérdés kavarog benned. Gondoltad talán, hogy a kedvesedet, mint egy hadizsákmányt elosztjuk egymás közt? Nem, dehogy. Nem vagyok a riválisod. Ellenkezőleg: az vagyok, aki segít neked őt szenvedélyesen szeretni. Ezért szeretném azt, hogy a te apró szerelemedbe bele legyen helyezve az én óriási szerelmem.
A te szereteteddel sokat tehetsz érte, de mindig apró tett marad az enyémhez képest. Inkább képessé teszlek arra, hogy hozzám hasonlóan szeresd őt. Ez az én nászajándékom: szeretet többlet, amely átalakítja a te emberi szeretetedet, amely nagy dolgokra lesz képes. Aktív részetek lesz Isten nagy művében.
Talán túl misztikusnak tűnnek ezek a gondolatok, de majd idővel mindent megértesz. Biztosíthatlak, hogy soha nem hagylak magadra ebben a komoly, életre szóló vállalkozásban. Szeretetem és kedvességem eszköze leszel. Továbbra is szeretni fogom, általad is. A te szereteteddel, férfias kitartásoddal, megbocsátásaiddal és odaadásoddal. A nőt, az én drága asszonyomat, teremtményemet, a te hitvesedet. Képessé teszlek arra, hogy úgy szeresd őt mint én, a te halandó szeretetedhez egy isteni erőt.
Ha eme módon szeretitek egymást, az egységetek-szövetségetek egy erős erődítményhez lesz hasonló, amin nem foghat az élet vihara. Egy szeretet, ami az én szavamra épül, az egy sziklára épített házhoz hasonlítható, és semmiféle ármánykodás nem tudja elrontani. Gondoljatok csak azokra, akik nem velem építkeznek és nem az én szavamra építenek. Nem csoda, ha összeomlik alattuk, körülöttük minden.
Ha az én szeretettemmel szeretitek egymást, akkor példaként fogtok állni mások számára is.
Sajnos ma egyre kevesebben hisznek az igaz szeretetben, amely örökké kitart, amely feláldozza magát, saját életét a szeretett személyért. Egyre többen a szentimentális, felelőtlen „szeretet-maszlagot” keresik sokan az életben. De érzések születnek és meghalnak, s csak ürességet, kesernyés-savanykás nosztalgiát hagynak maguk után.
Épp emiatt mondhatta egyszer valaki: „a házasság egy óriási önámítás, amely majd hamar eltűnik. Ha ti úgy tudjátok majd egymást szeretni, amint én szeretlek titeket, hűségben, amely nem hagy alá, akkor hegyre épült vár lesztek. Remény lesztek mások számára, s látni fogják: a Szeretet egy valós és megélhető valóság.
Nagy Péter atya, Felvidék.ma
{iarelatednews articleid=”41022,51773,51765,51693,51688″}
