Az 1848-as forradalom hősei mindnyájunknak példával szolgálhatnak a mai életünkre nézve is. No, nem arra gondolok, hogy rántsunk kardot és támadjunk lóháton a pozsonyi parlament ellen. Bár a háború lehet aktuális lesz lassan.
Arra gondolok, hogy vegyünk példát a ´48-as hősök önfeláldozásáról. Ahogy Petőfi írja:
„Szerelmemért feláldozom életem, szabadságért feláldozom, szerelmemet.”
S ezek nemcsak üres szavak voltak. A forradalomért az emberek mindent, azaz MINDENT kockára tettek, azért, hogy szabadok legyenek, hogy ne idegenek mondják meg nekik, hogy mit csináljanak. S nem csak pár ember tett így. Öregek és gyerekek, körül belül összesen mintegy 200 000 ember. Nem kaptak érte, jó rendőri vagy katonai fizetést, nem ígértek nekik villát a Balaton partján. A hazáért szálltak harcba, s fizetséget csak remélhettek, de az mindennél fontosabb volt számukra:
S ez a haza szabadsága volt. Magyarország szabadsága.
Persze mondhatjuk, hogy mikor volt már ez, meg hogy más világ van. Az igaz, hogy más évszámot írunk, De a világ és a helyzet egyik napról a másikra megváltozhat, eljöhet az az idő, hogy katonának hívnak majd be minket. Hányan mondanák azt, hogy igen, kész vagyok érted meghalni Hazám, mert a Haza szabadsága a legfontosabb? Ómódi gondolkodás ez? Akkor mit mondjanak a kárpátaljai magyarok, akiket „hazájuk” hívott be és háborúban vannak. Te, vagy éppen Te, aki ezt a cikket olvasod, milyen szájízzel mennél Szlovákia „színeiben” mondjuk ne adj Isten Magyarország ellen harcba? Ahol egy szabály van csak, a parancs, az parancs. Ilyenkor is azt mondanád, hogy de há´ Szlovákián vagyunk? Vagy hogy Szlovákia előrébb tart gazdaságilag? Érvek lennének ezek? Vagy elgondolkodnál ilyenkor arról. hogy mégiscsak igazságtalan, hogy így húzták meg a határokat, mégiscsak furcsa, hogy egy olyan államot szolgálj egy háborúban, mely elődjével együtt már lassan 100 éve folyamatosan megaláz, megalázta szüleidet, nagyszüleidet, dédszüleidet? És aztán a pofádba röhög?
Gondolkodjunk el ezen és tisztelegjünk azok előtt, akik – bár akkor hivatalos államként Magyarország nem létezett, csak Habsburg birodalmon belül – a vérüket adták a szabadságért és egy szabad önálló Magyarországért. Tisztelegjünk előttük és kérjünk bocsánatot, hogy idáig jutottunk.
Méry János, Felvidék.ma
