Nyilvános konferencia keretén belül mutatták be azt a projektet, mely a zólyomlipcsei vár felső várudvarának felújítására nyertek el az illetékesek. A műemlékre az elkövetkező években 450 000 eurót költenek majd.
A projektet ez év novemberéig kell befejezni. A pénzt az Európai Gazdasági Térség és a szlovák állam közösen biztosította. A megítélt összegből a felső várudvart kell felújítani, mely a vár legrégibb része és donjonnak is nevezik. A donjon, azaz öregtorony, a várúr lakóhelyéül szolgáló torony, általában a középkori várak legerősebb tornya.
A konferencián jelen volt a Norvég Királyság nagykövete, Inga Magistad és Ján Krak a szlovák kormányhivatal pénzügyi szekciónak igazgatója.
A felújítás miatt az építészeknek is fájhatott a feje. „A legnagyobb kihívást azok a dolgok jelentették, melyekkel nem számoltunk. A Rubigall toronyban például még az eredeti gerendák vannak, melyek óriásiak. Természetesen együttműködtünk a restaurátorokkal, hogy a technikai megoldásaink ne ellenkezzenek az ő véleményükkel és az adott részek restaurálási folyamataival.” – nyilatkozta a TASR hírügynökségnek Sálus Jozef. Az építészeknek a történelmi műemlék értékeit és a vár modern kihasználásának lehetőségeit kellett összehozni.
A zólyombrézói vasúttársaság (Spoločnosť Železiarne Podbrezová, a. s.) 2002 óta tesz arról, hogy a vár fokozatosan megújuljon és újra régi fényében csillogjon. Megjavították a tetőt, az erődrendszert, a várfalakat, a kapukat és a bástyákat, újrakövezték a járdákat az alsó várudvarban, felújították a várkápolnát, a Gizellini palotát és a Rubigall torony legfelső emeletét.
A Zólyomlipcsei vár az Alacsony-Tátra lábánál, Felső-Garammente egyik községe – Zólyomlipcse (Slovenská Ľupča) – fölött áll a Garam-völgyben. Okiratokban a zólyomlipcsei várat először 1250-ban említik, akkor királyi tulajdon volt. Az 1424-1490 és 1531-1546 közötti időszakokban a zólyomlipcsei birtok a király, 1672-1848 között a magyar kamara tulajdona. Amikor a király birtokában volt, nemesi családok bérelték illetve ezeknek zálogában volt (Dóczy, Széchy, Wesselényi családok). 1340-ben a korponai jog szerint városi előjogot és saját címert kapott. Lakosai földművelők, iparosok, fuvarozók voltak. 1711-1918 között a sörfőzde és téglagyár mellett egy papírgyár is működött.
A vár története a 13. századba nyúlik vissza. A vár a magyar királynők hagyományának részét alkotta. A vadakkal teli terjedelmes erdők közelében való kedvező fekvésének köszönhetően gyakran látogatta az uralkodó. 1620-ban a Széchy család birtokává vált. Wesselényi magyar nádor Széchy Máriával kötött házassága által azt nászajándékként megszerezte.
Annak ellenére, hogy azt az egyik Habsburg-ellenes rendi felkelés vezére székhelyévé tette, a császár haragjában nem rombolta le annak falait és a vár nagyon jó állapotban megmaradt.
A 19. században a Magyar Állam tulajdona lett és 1873-ban árvaházat rendeztek be falai között, később szerzetes apácák székhelye volt. A szlovák nemzeti felkelés alatt a partizánok tartottak ott fenn koncentrációs tábort a szlovákiai (kárpáti) németek számára, majd a Gestapo által fogvatartott felkelők börtönéül szolgált.
Méry János, Felvidék.ma
forrás: teraz.sk, slovakia.travel{iarelatednews articleid=”52475,48559,48528,43051″}
