Bizonyára sokan nem tudják, hogy 1918. április 18-án dr. Hertzfeld Miksa irodalmi estet rendezett a pozsonyi vármegyeháza nagytermében, s melyre meghívta a Nyugat néhány kiválóságát.
Ady Endre ugyan betegsége miatt nem tudott eljutni Pozsonyba, de itt volt Babits Mihály, Schöpflin Aladár, aki egyébként Pozsonyban járt gimnáziumba és Kosztolányi Dezső is. Az estről a Nyugatmagyarországi Híradóban /1919. január közepétől: Híradó/ találtam egy beszámolót; a lap a pozsonyi magyarság legfontosabb információforrása volt, története a kiegyezés huszadik évfordulójáig nyúlik vissza.
1887-ben Vutkovich Sándor jogakadémiai tanár határozta el, hogy magyar lapot alapít Pozsonyban, s ehhez kérte a „számbelileg még gyönge helybeli magyarság vezető férfiai”-nak a segítségét.
Ennek eredményeként 1887 decemberének végétől jelent meg a Pozsony Megyei Közlöny című közművelődési, társadalmi és közgazdasági hetilap, melynek Vutkovich 1888 májusától a szerkesztő-tulajdonosa is lett.
A város akkori egyetlen magyar újságja 1890. szeptember 14-től Nyugatmagyarországi Híradó címmel napilapként jelent meg. Népszerűségét az első világháború utáni szerkesztői szerint – vagyis azok szerint, akik az általam vizsgált években működtették a lapot – a következőknek köszönhette:
„A magyar kultúráért való küzdelemben lapunk mindig nemes eszközökkel, a meggyőződés erejével dolgozott; ez szerezte meg számára a nem magyar ajkú közönség becsülését is.” A lapot Vutkovich Sándor 1902 februárjától átadta fiának, Vutkovich Ödönnek, de 1905-ben bekövetkezett haláláig még ő szerkesztette. Vutkovich Ödön az első világháború kezdetéig irányította a Nyugatmagyarországi Híradót, 1914. szeptember 1-jével adta át a tulajdonjogot Arkauer Istvánnak, aki az évtized elejétől újságíróként dolgozott a lapnál (felelős szerkesztő 1910 májusában lett). Nem egészen három héttel Pozsonynak a csehszlovák legionáriusok által történt megszállása után, 1919. január 18-án a városi zsupáni hivatal intézkedésére a rendőrkapitányság a megváltozott (állam) politikai helyzet következményeképpen a lap címéből a „Nyugatmagyarországi”-t töröltette.
A 98 évvel ezelőtti irodalmi estről a következőket írják a pozsonyi napilapban:
„Erősen belementünk már a tavaszba, a gázlámpás nagyteremben párás lesz az ember homloka, de a művészi események, amiben van része Pozsonynak az egész télen, még nem szűnnek meg. Tegnap este valóban emlékezetes irodalmi szenzációja volt a városnak: a Nyugat folyóirat gárdája jött el hozzánk, hogy személyesen is megismerjük és élvezhessük azokat, akiknek neve már országos csengésű.
A vármegyeháza nagyterme zsúfolásig megtelt közönséggel, főként és feltűnően sok volt a nő és a fiatal leány. Hiába, eleven poétákat lehetett látni, és a szerelmi dalok szerzői a maguk személyében is látványosság számba megy. Azután nagyon érdekes volt megfigyelni, mint viselkedik a közönség, a modern, sokszor ultramodern poéták hallatára. Nem mindenki olvasója a Nyugatnak, nem is híve mindenki, aki nem ismeri, nem szokta meg őket, annak furcsa volt Babits Mihály. Az első két versénél még voltak mosolygók, de a harmadiknál, a csodaszépen megírt Béke címűnél, elementáris erővel tört ki a lelkesedés. a Nyugat győzött, fiatal oroszlánjai első rohamra vették be a várat, mert a pozsonyi közönség óvatosabb, zárkózottabb minden magyar városnál. Schöpflin Aladár rövid bevezetőt mondott a műsor elején, hogy amikor hosszú idő után visszakerült ebbe a városba, ahol ifjú éveit töltötte, kettőzött erővel tört ki belőle a múlt emléke, és érzi, hogy a tradíciókat nem lehet megtagadni.
A Nyugat sem tagadja meg azt, emberileg nem lehet, de az irodalmi szabadság szent erejével indult és küzd most is. A szép bevezetőn kívül még egy igen kedves, igazán előkelő finomsággal megírt novelláját is felolvasta Schöpflin Aladár. Babits Mihály. mint mondottuk, a Béke versével feledhetetlen gyönyörűséget szerzett a hallgatóságnak, de mindegyik versében csodáltuk azt a végtelen tökéletes, szinte felülmúlhatatlan ritmust, aki oly könnyűvé, lággyá, valóságos zenévé teszi minden versét. S Gervay Erzsi, egy szép fiatal énekesnő régi és új költőktől énekelt egy csomó dalt. Zongorán Molnár Antal Kísérte; Az ő általa megzenésített versek tetszettek különben a legjobban. Gervay Erzsi nagyon sok finomsággal, intelligenciával adta elő ezeket az apró zenei gyöngyöket. Ady Endre betegség folytán kénytelen volt otthon maradni, de eljött helyette Kosztolányi Dezső.
Azt hisszük, a közönség jó cserét csinált. Kosztolányi túlzásmentesen, igazán forró lírája gyönyörű perceket szerzett. A különben is kellemes, finom előadása csak növelte a sikert. Végül Ódry Árpád szavalta el Ignotus: Változatok szemjátéka című verssorozatát. Ignotusnak ez egyik legtökéletesebb alkotása, mit Ódry Árpád oly csodás szépen adott elő. Nem volt ez szavalás, belesúgta, belesírta, belekacagta a lelkekbe azt a sok szép gondolatot, amit Ignotus versbe szedett. ilyen mély hatása régen volt művésznek, mint tegnap Ódrynak, pedig Pozsonyban van részünk sok német előadó művészt hallani.
A közönség kitüntető tapssal fogadta az itt oly annyira népszerű művészt és a fél órán át tartó előadása után fejedelmi ünneplésben részesítette.
Szép este volt tegnap, Egy csomó magyar zseni ragyogtatta elméjét, vastehetségű, nagyratörő, de nagyot bíró íróművészek, akik sok új hívet szereztek maguknak, mert műsorszámuk megválogatásában olyan mértéktartók voltak.
Az irodalmi estét Herzfeld Miksa dr. rendezte bizonyára sok fáradság árán, de a siker megérte ezt” – írták a Nyugatmagyarországi Híradóban.
mj, Felvidék.ma {iarelatednews articleid=”44436,43238,9481″}
