A Marcelházi Magyar Tannyelvű Alapiskola bejárata előtt a Himnusz, majd Kálazdy Virág szavalata nyitotta meg az iskolaharangavatási ünnepséget.
A megjelenteket, köztük a sepsibükszádi vendégeket, az iskola igazgatója, Duka Róbert köszöntötte, aki ünnepi beszédében elmondta: a magyarság számára különös jelentőséggel bír a harang és a harangszó: emlékeztet minket dicső történelmünkre, történelmünk neves személyiségire, nemzetünkre, nemzeti összetartozásunkra.
„Iskolánk harangjának hangja kösse össze a Kárpát-medence magyarságát. Tanévkezdés napján váltsa fel a csengőt, a ballagás napján búcsúztassa a ballagókat. Emlékeztesse a marcelházi diákokat iskolájukra, ahol tudást szereztek és megtanították őket a gyökereikhez való ragaszkodásra. E hang kongása legyen mindenki számára visszahívó jel ide, az alma materbe. Jelezze és hirdesse megmaradásunkat és jövőnket szülőföldünkön. Hangjára távozzék el az ellenség minden ártó cselvetése! Az érkezőt örvendeztesse, a távozót búcsúztassa, a gondfelhőket szétkergesse! Ez a harang hirdesse együvé tartozásunkat, és azt is, hogy ennek az iskolának és mindenkori diákjainak van jövője szülőföldünkön, őseink földjén. Bízva reméljük, hogy az új idők viharai és kihívásai közepette Marcelházán sem fog hiába kongani a harang!” – fogalmazott az iskola igazgatója.
Az ünnepi beszéd után a történelmi egyházak képviselői megáldották a harangot, és kérték Isten áldását az egybegyűltekre és az új alkotásra, hogy az iskolaharang, ha megszólal, őszinte tudásra, igyekezetre, felelősségre, odaadásra és áldozatkészségre serkentse és bátorítsa az itt élőket. Az ünnepi műsorban fellépett Gál Katalin és Grosch Dóra, valamint a művészeti alapiskola tanulói.
Az ünnepség régiségekből álló kiállítás megtekintésével ért véget. A kiállítás megnyitóján Naňo Nimród székely népmesét mondott.
Miriák Ferenc, Felvidék.ma
Fotó: A szerző felvételei
