Az első nagycsalomjai templomot már a magyar építészet- és művészettörténet akkori jeles alakjai is megcsodálták; írtak e helyről a megye ismert helytörténészei, nemesurai is. Az alábbiakban ezekből a munkákból mutatunk be néhányat, hogy még jobban megvilágítsuk a szakrális hely történeti értékeit, hogy még nagyobb kegyelet vegye körül ma is Csalomja Pusztatmeplomának romjait.
Hőke Lajos (1813-1891) helytörténeti író, Hont megye egykori levéltárosa s a vármegye aljegyzője igen sokat tett emlékeink feltárása érdekében, kutatta Hont egyháztörténetét, s többször értekezett a csalomjai templomról is. A Hon című lapban a román építészet kapcsán említi a „nagyságos Hontok hetedfélszáz éves egyik templomának”, a csalomjainak romosodó falait, sajnálkozva annak pusztulásán. (Hőke, 1869:2) Ugyancsak itt konstatálja a szomorú tényt, hogy „a 12.-13. században a Huntfiak által alapított templomok közül a csalomiai templom, melyről a falu, IV. Bélának egy 1244-ki okmányában, Eghazas Chalamyanak neveztetik, a hanyag jelenkor által, a romisten pusztító kényére bízva” áll csak. (Hőke, 1869:szept.5.1.l.)
Ipolyi Arnold (1823-1886) püspököt, a Magyar Mythologia szerzőjét, korának sokoldalú, „reneszánsz szabású tudósát”, a jeles műgyűjtőt és művészettörténészt, a volt besztercebányai, majd nagyváradi püspököt is szoros szálak fűzték tájainkhoz. A nagycsalomjai anyaegyházhoz tartozó Ipolykeszin töltötte gyermekéveit, s többször megfordulhatott a falu plébániatemplomában, illetve a nagycsalomjai templomdombon is. 1868-ban egri kanonok volt, amikor az alábbi sorokat írta július 10-én kelt levelében Hont megyei tudós barátjának, a vidéket ugyancsak jól ismerő Pongrácz Lajos írónak: „Eszembe jut mit a csalomjai templomról írsz. Ha nem is a legrégibb – mert átmeneti korból való t.i. a románból a gótba s így XIII-dik századi építés volna, mégis igen érdekes. S még érdekesb rám nézve, hogy árnyában falai alatt növekedve, hazai monumentális műveink első magyarázójává nőttem ki magamat. Talán meglátogathatom még Hontot ez irányban is átkutatva”. (OSZK: Fond IX/753) Említi Ipolyi a csalomjai templomot egyik akadémiai beszédében is, amely 1862-ben az Akadémia Évkönyvében is megjelent. Az átalakított régi emlékek közé sorolja ezt a falusi templomot, melynek gótikus részleteit az átalakított és meghosszabbított hajón lehetett megfigyelni. (Ipolyi, 1862: 86-87; 95-96) Úgy gondolom azonban, minden szakszerű megállapításnál értékesebbek Ipolyi ama sorai, melyket fent idéztünk, s amelyekből személyes vallomásának melegsége érezhető ki.
Gyürky Antal (1817-1890), a Hont megyei Felsőszelényből indult gazdasági szakíró két kötetben dolgozta fel szűlőmegyéje ötvennégy évét. Természetesen az ő figyelmét sem kerülte el a csalomjai műemléktemplom. Könyvének második kötetében így írt e helyről: „Nagy Csalomián még 10-15 év előtt fenállt az országút mellett emelkedő dombon egy szintén a XII. században épült templom, melyet érdemes lett volna történelmi mű becse végett fentartani, de mivel a falutól távol esett, és mivel a faluban bár csekély terjedelmű templom épült, a becses ereklye gondozás hiánya végett elpusztult, s ma már csak romjai láthatók”. ( Gyürky, 1882: 158)
Kubinyi Ferenc (1836-1903) régiségbúvár, nyelvész és író, a másik filiális falu, Kóvár szülötte volt. Az evangélikus föndbirtokos szintén felfigyelt Nagycsalomja s a vidék értékes műemlékére, gyakran megállt pusztuló romjainál. Bántotta őt a templom sorsának szomorú alakulása, állagának romlása. Hogy megóvja a szakrális emléket a pusztulástól, 1879. március 19-én levelet írt a Magyarországi Műemlékek Ideiglenes Bizottságához, melynek eredménye az lett, hogy budapesti szakemberek utaztak ide, hogy megvizsgálják a templom romjait, felmérjék annak értékeit. A szakemberek egyike volt Steindl Imre (1839-1902) ismert műépítész és egyetemi tanár. Az építész fő műve a budapesti neogótikus országház, s nevéhez több műemlék restaurálása is fűződik, köztük a vajdahunyadi váré és a kassai székesegyházé. Nagycsalomján tett látogatása tehát kiemelkedő eseménye volt e vidéknek. Jelentésében többek közt így írt: „ A templom már a román korszakban mint az az absison látható és ezután a késő gót korszakban átalakíttatott. Ezen korszakban a hosszhajó egy új résszel megtoldatott. /…/ A műemléknek kriptája is van, hogy eredetileg is vólt-e már tervezve és építve, vagy csak a későbbi időből származik – mikor a templom hajója megtoldatott, biztosan állítani nem lehet. –
Hogy ezen templom eredetileg csak sírkápolna volt mely csak idővel és talán a község képződésével alakíttatott át templommá, azt, habár valószínű, minden látható műforma hiánya miatt constatálnom nem lehetett. – Hogy nagyon régi azt onnan merem állítani, mert a kriptába vezető lépcsőn az idő viszontagságainak kitéve, szabad ég alatt fekvő női mumiát láttam, melynek gerince a fejénél el van törve, arcczal elfordítva fekszik.”
A fent bemutatott leveleket szlovák fordításban közölte Miroslav Matejka és Michal Šimkovic is abban a műépítészeti szakdolgozatban, amit a Pusztatemplomról írtak. Megjegyzik, hogy a rajzokat, melyeket az 1879-es látogatáskor készített a helyszínen Steindl Imre, nem sikerült megszerezniük. Nos, az idézett MOB-iratok másolatát 2011-ben nekem is megküldte Bardoly István Budapestről. (Szívességéért ezúton is köszönetet mondok.) S kaptam a MOB archívumából hét darab, 1879-ben Nagycsalomján készült templomrajzot is. Bár Bardoly István megjegyzi, hogy ezek nem eredeti Steindl-rajzok, hanem a mester valemelyik tanítványa által készített munkák, pontosabban az eredetik másolatai. Az 1879/56. számú jelentéshez készült munkák egyike „a nagy-csalomjai román-templom vázlatalaprajza”. Ezen jól látható a szentély a főoltárral, a diadalív alatti jobb oldali mellékoltár, valamit a újabb kori hajórész két mellékoltára. Továbbá látjuk a kórus két tartópillérének helyét, a nyugati és a déli bejáratot, a kriptát, illetve a szentély északi oldalához épített sekrestyét az ott kialakított negyedik mellékoltárhellyel. A másik rajzon, a „templom belsejének távlati vázlatá”-n kivehető a szentély két félköríves ablaka, a sekrestyébe vezető ajtaja, a szentélyt lezáró diadalív és a hajó fölé magasodó keleti fal, amely csúcsívben végződik, s ugyancsak két félköríves nagyobb ablaka van. Jól látható a hajó három mellékoltárának helye, illetve a kripta félköríves lejárata. A harmadik kép „a templom távlati vázlatrajza délnyugat felől”. Látszik a nyugati gótikus kapu a csúcsíves magas fallal, a kapu feletti ablakkal s a padlásteret megvilágító gömbölyű ablakréssel. Ugyancsak látjuk a hajó déli kapuját, illetve a meghosszabbított hajó három félköríves, befelé szükülő ablakát s a negyedik gömbölyű ablaknyilást. A negyedik rajz „a templom távlati vázlata délkelet felől”. Ezen a félköralakú szentély falsávjai (falpillérei) látszanak a két ablakkal. A szentély fölé kis kúpalakú tető magasodik, emögött látható a hajó keleti vége fölé emelkedő csúcsíves fal, amely a nyugati homlokzat fölött látható háromszögcsúcs-végződéssel azonos. Egy-egy rajz a „főbejárat”-ot, a „déli bejárat”-ot és „az absis metszeté”-t dokumentálja. A rajzokat, melyek nagy segítségül szolgálhatnak az esetleges további rekonstruáláshoz, vagy egy makett elkészítéséhez, átadtam annak idején a helyi önkormányzatnak, illetve plébániának.
A fent bemutatott Steindl-féle jelentésben nem esik szó a templom freskóiról. A műépítész annyit elmondott, hogy semmilyen díszítmények, címerek nem fordultak elő egyik építészeti korszakból sem. Ez viszont valószínűleg a nyugai főkapu és a déli bejárat ajtajának kivitelezésére vonatkohatott. Azt is közölte Steindl, hogy Nagycsalomján vele járt Foster Gyula (1846-1932), a későbbi kiváló művészeti író és akadémiai tag, a Műemlékek Országos Bizottságának elnöke, aki megírta nagy művét, a Magyarország műemlékei-t négy köteteben (1905-06) Ennek harmadik kötetében Nagycsalomját is említi, az alábbiakat írva e helyről: „A nagycsalomiai (Hont m.) templomromban középkori falfestmények némi töredékei maradtak fönn: ornamentális motívumokon kívül négy alak maradványai. A falképek megvizsgáltattak, de erősen megrongált állapotuk egyéb intézkedést nem tett szükségessé”. (231.p.)
Folyatjuk…
(A képek kattintással nagyíthatók!)
Csáky Károly/Felvidék.ma
Fotó: A felvételeket Csáky Károly készítette, illetve egy részük gyűjteményéből való
