A híres Pongrácz család felsőtúri ágának egyes nemesi tagjai kiemelkedő helyet foglalnak el Hont megye jeleseinek arcképcsarnokában. Gimnazista koromban került először a kezembe Hont vármegye monográfiája, s annak Irodalom, tudomány, művészet című fejezetében találkoztam például Pongrácz Lajos nevével. Rajta kívül még a család öt tagjáról olvastam rövid összefoglalót ebben a kiadványban. /1/ A Pongráczok egyik honti ágáról van tehát szó, melynek régi szállsáhelye az Ipolysághoz közeli Felsőtúr. A családtagokból többen is említésre méltóak, hisz a közügyekben, a kulturális és a politikai életben egyaránt jelen voltak. Egyesek tisztviselőként, mások katonaként, íróként, szerkesztőként vagy éppen mecénásként jeleskedtek.
A család gyökerei a XIII. század első feléig vezethetők vissza. Tájainkra Liptó megyéből kerültek az ősök. Több helyen említettük, hogy Felsőtúron Pongrácz István (1780-1832) családja honosodott meg. Valóban ő építtette az itteni családi sírboltot is, melyben sok kiemelkedő Pongrácz nyugszik, s melynek bemutatásához még mi is visszatérünk. Hadd említsük meg azonban, hogy már a XVIII. század elején élt itt egy bizonyos Kelio Ádám nevű földbirtokos, aki a pestisjárvány idejében alapítványt tett az egyháznak: paplakot építtetett, s ő volt a támogatója az itteni Nepomuki Szent János-szobor állításának is. /2/
Valószínűleg az ő lánya volt az a Kelio Mária, akit bizonyos Pongrácz József (1728-1798/ vett feleségül. Gyermekeik közül csak Szentmiklósi és Óvári Pongrácz Józsefet, illetve Ádámot említjük. Fiától, illetve a másik Pongrácz József (+1822) feleségétől, Ugronovics Juliannától született többek közt az előbb említett István, akiről ugyancsak szólunk még a későbbiekben. /3/ Azt is tudjuk, hogy István apja, Pongrácz József ugyan trencsényi főszolgabíró volt, de már vagyonnal bírt Túron, hisz szerepel a falu 1770-es Urbáriális összeírásában: négy jobbággyal s ugyanannyi házas zsellérrel rendelkezett./4/
A család kiemelkedő alakja, Pongrácz Lajos
Felsőtúron máig megmaradt, s nemrégiben szépen meg is újult az a klasszicista stílusú, földszintes, téglalap alakú épület, melyet valószínűleg a XVIII-XIX. század fordulóján emeltek. Udvari oszlopos portáléja harámszögcsúcsban végződik. Az épület egykor a Nedeczkyeké volt. E család Emma nevű lányát vette feleségül Pongrácz Lajos, aki aztán egy ideig e kúria falai közt élt.
A Pongráczok felsőtúri népes családjából Pongrácz Lajos (1815–1899) lett a legismertebb; méltán vele foglalkoznak eddig szülőföldjén is a leggyakrabban, róla tártak fel az itteni illetőségű s az ide kötődő kutatók a legtöbbet. Mielőtt Pongrácz Lajos munkásságáról részletesebben szólnánk, hadd mondjam el, hogy a jeles honti férfiút halála után gyorsan és hosszú időre elfelejtették. Emlékéről az 1980-as évek elején próbáltam lefújni a feledés porát. Akkor még hiába kutattam szülőfödjén a valamikor köztiszteletben álló férfiú után. Falujában azt sem tudták, hogy a templom melletti családi sírboltban nyugszik. Nem is csoda, hisz a sírhely szinte megközelíthetetlen volt: bokrok, hatalmas bozót és gizgazok vették azt körül.
1983-ban az Irodalmi Szemlében jelentettem meg egy tanulmányt Emlékezés Pongrácz Lajosra /5/ címmel. Ez első könyvemben, a Honti barangolásokban is megjelent /6/. A figyelemkeltés sikerességének ékes bizonyítéka, hogy a honismereti írónak is kiváló Zalabai Zsigmond is gyakran idézte Pongrácz szellemét, s a Mindenekről számot adok című könyvében is megemlékezett róla /7/. Egy évtized múlva pedig a termékeny orvostörténész és helytörténeti kutató, Kiss László publikált egy kötetet Pongrácz Lajos – Hont megyei portré a reformkorból címmel /8/. Közben az Ipolysági Magyar Tannyelvű Alapiskola felvette a jeles szülött nevét, s megalakult az ipolysági Pongrácz Lajos Társaság is. Hont szerelmese, a budapesti Hála József néprajzkutató megtalálta Pongrácz „Ipoly táji” népdalgyűjteményét, amit annak idején Erdélyi Jánosnak küldött, s erről Hála József Katona Imrével készített alapos tanulmányt /9/.
Mit is lehetne itt bevezetőül érdemben és röviden elmondani erről a kiváló férfiúról, Hont egykori alispánjáról és krónikásáról, a haladó mozgalmak pártolójáról, a kultúra nagy mecénásáról, az íróról és lapszerkesztőről, az 1848/49-es nemzetőrről, Kossuth Pesti Hírlapjának publicistájáról, pénzügyminisztériumi titkáráról? A kultúrával a földnél is többet foglalkozó nemesemberről, aki írt verseket, útirajzokat, helytörténeti munkákat, gyűjtött népdalokat, igazgatott kaszinót, szervezett több kiemelekdő megyei és országos rendezvényt? Aki kiadta a Hont vármegye jegyzőkönyveiből készült kivonatokat, a Szondi Albumot, a Honti Krónika című forradalmi lapot? Érdemeinek teljességre törekvő felsorolására sincs lehetőségünk itt. Annyit azonban máris el kell mondanunk, hogy Pongrácznak méltó helye lehet az egyetemes magyar kultúrtörténet csarnokában s a jeles hontiak panteonjában. Hogy miért, azt próbáljuk meg itt csupán címszavakban felvázolni. A részletesebb elemezéseket majd más kutatók végzik el.
Óvári és Szentmiklósi Pongrácz Lajos 1815.február 15-én született Felsőtúron. Gimnáziumi tanulmányait Selmecbányán és Vácon végezte, 1830-tól pedig a pesti egyetmen tanult bölcsészetet és jogot. Már joghallgatóként buzgón olvasta Széchenyi Hitel című munkáját, hallgatta a gróf közgyűlési felszólalásait, ismerkedett reformprogramjával.
Hat évtizedet töltött közpályán: volt szolgabíró, főjegyző, törvényszéki ülnök, táblabíró és alispán. 1835-ben választották a megye „rendes esküdt”-jévé. 1839-ben „absentiumi követ”-ként részt vett a pozsonyi országgyűlésen. Fiatal joggyakornokként tevékenyen bekapcsolódott az 1840-es évek mozgalmaiba: támogatta a Honti Ellenzék törekvéseit, hazafias szellemben dolgozott és alkotott. 1841-ben honti levelezője volt Kossuth Pesti Hírlapjának. Cikkei egy későbbi értékelés szerint „élénkek, szellemesek s olykor csípősek” voltak. A fiatal tisztviselő gyakran küldött tudósításokat a megye szellemi mozgalmairól, az ellenzék radikális törekvéseiről a Pesti Naplónak is. Újságírói-szerkesztői tevékenységének részletes ismertetésére most nem térhetünk ki.
Csáky Károly, Felvidék.ma
(A képek kattintással nagyíthatók!)
Jegyzetek:
1 Borovszky Samu szerk.: Magyarország vármegyéi és városai. Hont megye és Selmecbánya sz.kir.város. Budapest é.n. /1906/.
2 Csáky Károly: Felsőtúr. Falu a Korpona-patak völgyében. 6. p. Komárom, 2004.
3 Nagy Iván: Magyarország családai czímerekkel és nemzedékrendi táblákkal P-R. 420-422. p. Pest,
1862.
4 Csáky, i.m. 6. p.
5 Csáky Károly: Emlékezés Pongrácz Lajosra.Irodalmi Szemle, 1983/6. 558-561.p.
6 Csáky Károly: Honti barangolások. 153-164.p. Bratislava, 1985.
7 Zalabai Zsigmond: Mindenekről számot adok. Bratislava, 1984.
8 Dr. Kiss László: Pongrácz Lajos. Hont megyei portré a reformkorból. Bratislava, 1994.
9 Hála József – Katona Imre:Pongrácz Lajos és „Ipoly táji” népdalgyűjteménye. In.: „Csillagok, csillagok, szépen ragyogjatok…” Szerk.: Liszka József. 27-87.p.Komárom – Dunaszerdahely, 1993.
