Surján László kereszténydemokrata politikus, az Európai Parlament volt alelnöke szeptember 24-én Pozsonyban vendégeskedett. Az MKP székházában Molnár Imrével, a Pozsonyi Magyar Intézet igazgatójával tartott előadást a migránskérdésről. Az előadásról a Felvidék.ma-n is beszámoltunk ITT>>.
Surján László gondolataival Agárdy Gábor jóvoltából olvasóink is megismerkedhetnek:
„Én azt gondolom, hogy három különböző szemüvegen keresztül kell nézni ezt a migrációs folyamatot. Az első az irgalmas szamaritánus szemüvege. Jönnek az emberek, éheznek, fáznak, ezeken segíteni kell – kész! Itt nincs vizsgálat tárgya. Ferenc pápa is megemlítette, hogy Lampedusa szigetén nem keresztény módon nyúltak a kérdéshez…
A másik szemüveg egy miniszterelnöki szemüveg, akinek a felelősségi köre döntően a saját országára vonatkozik. Ebben a megközelítésben nem az a fontos, hogy az, aki most jön, az életét mentő menekült, vagy ingyen élni akaró bevándorló, vagy aktív terrorista. Teljesen mindegy, mert az európai népesség összetétele alapvetően változik meg. Az ötvenes években 800 ezer muszlim élt Európában, jelenleg 20 millió.
Tíz német nőnek tizenhárom gyereke van, tíz muszlim nőnek – azt olvastam valahol, hogy 90 – de ha csak 45, akkor sem hasonlítható össze az európai szaporodási aránnyal. Ebből világosan következik, hogy Brüsszelben egy kerületben muszlim többség van, muszlim ember a polgármester, ez a folyamat folytatódni fog. Most dönteni kell államvezetési oldalról, hogy ez jó dolog, vagy rossz dolog.
Máshogy mondva: népvándorlással állunk szembe, mint amikor bejöttek a gótok és átalakították a Rómiai Birodalmat, vagy valami mással? Lehet gondolkodni a behívásról, mint egykor behívtunk svábokat, bajorokat, mert nagyobb volt a terület, mint amit meg tudtunk munkálni. Vagy mint Erdélyben szívesen és örömmel fogadták a román munkaerőt, mert csöndesebb és szelídebb volt mint a nyakas székely – aztán mi lett belőle. A német betelepítésből nem lett semmi probléma, sőt, kialakult egy „magyar német vagyok” típus. Keverékből állunk és mostan az a kérdés, hogy a keverés ilyen távlatokban mint a muszlim népesség, ez működőképes-e. Az államvezetők egy része abból indul ki, hogy kevés a munkaerő.
Már elnézést a fogalmazásért: a németek kezdetben csak takarítani nem voltak hajlandók. Aztán bejöttek a török vendégmunkások. A németek most már gyermeket nemzeni sem hajlandók és jönnek az új vérerősítő csoportok. Más országok – mint Szlovákia és Magyarország – úgy gondolják, hogy ez nem jó, mert az alapvető identitást jó lenne megőrizni.
Nem olyan egyszerű a kérdés. A miniszterelnöknek igaza van abban, hogy ez minden ország saját felelőssége, hogy erre a kérdésre válaszoljon. De akárhogyan is válaszol, ezt a többi országnak tiszteletben kell tartania.
Ott van azonban a harmadik kérdés is. Győrben pár nappal ezelőtt elkaptak érvényes schengeni vízummal ellátott, nyolc útlevéllel a zsebében, egy úriembert. Nem igazán lehet kételyeket föltenni, hogy a terrorizmus ebben a képletben benne van-e. Nyilván nem úgy, hogy mindenki, aki jön, az terrorista volna – szó se róla. De potyautasként rászállnak erre a folyamatra. Számos példa volt az elmúlt időszakban is, hogy a terroristát az ún. nyugvó ügynökökből megfelelő gombnyomással aktivizálni lehetett. Azt kell megérteni, hogy az iszlám gondolkodás gyökeresen más mint a keresztény gondolkodás.
És nem csak azért, mert az itt ülő hölgyek életkortól függetlenül mindannyian az erkölcsökben megfogyatkozott és bájaikat pénzért árulóknak minősülnek egy muszlim szemében, mert megmutatják az arcukat és a kezük is kilátszik a csador aló. De ez is egy nagy különbség – a nő helye a társadalomban – óriási különbség. De nehogy azt gondoljuk, hogy a muszlim megoldás az csak rossz. Egy olyan muszlim vallású nő, aki európai , de muszlimhoz ment hozzá, ő mondja el, hogy van ebben valami jó is. A muszlim nő a férjének szép. Az európai nő slampos és az utcának öltözik. Van ebben egy kis igazság – nem akarom a muszlim nőmodellt propagálni – hanem azt akarom mondani, hogy gyökeresen más. Ez a két modell együtt nem fog tudni élni.
A másik döntő különbség, hogy az iszlám mint vallás döntően a személynek, az egyénnek az Istennel való kapcsolatára koncentrál. Ezért én, mint iszlám-hívő ember, örömmel áldozom az életemet egy öngyilkos merényletben, mert nem érdekel a többi ember. Engem az érdekel, hogy ezáltal rögtön Allah kebelére jutok és a hurik fogják simogatni a talpamat. A keresztény kultúrában pedig szeresd felebarátodat mint önmagadat : tehát te vagy a mérce, a központ ehhez képest a másik ember. És amit egynek tesztek ezek közül , azt nekem teszitek. Megjelenik az isteni dimenzió a keresztény gondolkodásban is, de nem függetleníthető a többi emberrel való viszonyomtól.
Ez óriási különbség még akkor is, ha a mai európai ember ezt a keresztény vallást nem gyakorolja, ettől gyakorlatilag teljesen elfordul, de azért az ember-ember közti kapcsolatoknak a jelentősége az a legpogányabb Nyugat-európai társadalmakban is benne van. Tehát az államvezetői probléma az az, hogy megengedhető-e ennek a két népességnek az arányaiban való döntő átalakulása. Én mint a szlovák, mint a magyar miniszterelnökkel egyetértek, és azt mondom, hogy ez nem kívánatos.
És van még harmadik sík is, a biztonságpolitikai szakértő síkja , de ez elintézhető azzal, hogy vannak köztük terroristák, aztán ezeket el tudjuk-e fogni vagy sem.
De van még egy problémakor. Az egésznek mi van a mélyén? Az, hogy a világban a javak egyenetlenül vannak elosztva. Európa birtokolja a javaknak igen jelentős részét és adja a Föld egész népességének csak egy töredékét. Ha most ugyanezt összekapcsoljuk Amerikával, akkor még durvábbak lesznek az arányok. Most ez a fajta igazságtalanság előbb-utóbb robbanáshoz fog vezetni. Hogy itt most ennek a robbanásnak az előszelét látjuk-e vagy sem, erre én most nem tudok hitelesen felelni. De az előszelét kell, hogy lássuk benne és tennünk kell valamit, nem csak azt, amit tegnap éjjel a miniszterelnökök határoztak, hogy adjunk egy milliárdot a törököknek meg nem tudom kiknek, hogy ott babusgassák a menekülteket és ne a mi nyakunkon száradjanak. Ez egy szükséges lépés egy vészhelyzetben. A probléma gyökere azonban nem ez . A probléma az, hogy a Föld javai az emberiség közkincsei. Ezt a közkincset mi birtokoljuk.
Az iszlám teológiákon nagyon-nagyon régóta tanítják, hogy az európai, úgymond zsidó-keresztény világ az alapvetően rasszista. Az ő szemükben a másiknak a lenézése megjelent már a keresztes háborúkban – az ő oldalukról nézve, de megjelenik Irak mostani amerikai lerohanásában, megjelenik a gyarmatosításában. Végül is ha valaki előveszi az ENSZ Emberjogi Kartáját és annak a fényében megnézi az európai gyarmatosítást, akkor bizony minden létező bűnt a gyarmatosító országok elkövettek. Csak abban a korban azt nem tekintették bűnnek – az egy dolog. De aki elszenvedte! Hát ki jogosította fel a spanyolokat meg később az európai többi népeket, hogy kiirtsák az indiánokat Észak-Amerikában? Milyen isteni törvény tette ezt lehetővé? Na most ennek folyamányaképpen halmozódott föl egy hatalmas vagyon és a világot ez a tőke mozgatja. De ez a tőke nem igazságot teremt, hanem újabb és újabb egyenetlenséget szül, ez pedig robbanásveszélyes. Hogy mondja Ferenc pápa? Ez a gazdaság öl. Pápától szokatlanul kemény szó.
Hölgyeim és uraim! Félnek ettől a helyzettől? Nem célom, hogy Önök ne féljenek. Az én célom az, hogy Önök és a mi vezetőink vegyék észre, hogy ez egy krízis. A krízis pedig mindig alkalom a megújulásra, a szele már itt van.”
Lejegyezte Agárdy Gábor, Felvidék.ma {iarelatednews articleid=”51523,50919,48236,46491,42656,40915,39805,39709,36338″}
