20. születésnapját töltötte a zselízi Kincső Néptáncegyüttes, melyet nagyszabású, háromnapos ünnepségsorozattal koronázott meg a zselízi városi sportcsarnokban.
20 esztendő egy emberéletben is tekintélyes kor, hisz ez a felnőttévállásnak az időszaka. Egy néptánccsoport életében viszont sokkal többnek hat, főleg, ha e két évtized két ember nevéhez kötődik elválaszthatatlanul, nevezetesen Juhász Eszteréhez és Sándoréhoz. Ők ketten álmodták meg 1995-ben, hogy alkotnak valamit, mely a népi kultúra védőbástyája lehet a régióban, ám az évek alatt a szakmai felkészültségük és precizitásuk messze túlnőtte a bástya szerepét, és valóságos fellegvárrá épült. Tán nem túlzás azt állítani, hogy jelenleg a Felvidéken nincs magasabb színvonalú amatőr tánccsoport, pedig a gárdát jelenleg olyan fiatal táncosok alkotják, akik a Kincső születésekor még csak nem is éltek. Az a 700 ember, aki szombaton látta a több mint 3 órás produkciójukat, az nemcsak hogy igazolhatja e dicshimnusz sorokat, de messze hírét is fogja vinni neki, hisz általuk Zselíz ismét fogalommá vált.
Persze tagadhatatlan, hogy volt miből táplálkozniuk és impulzusokat meríteniük Juhászéknak, mivel a Csemadok Országos Dal- és Táncünnepélyeinek otthonlelése a Garam menti városkát elválaszthatatlanul kötötte össze a színpadi folklór világával, ám mióta elköltözött innen a nagyrendezvény, azóta e fény is megkopottnak látszik kissé. A Kincső színre lépése viszont visszarajzolta a kisvárost nemcsak a magyar kultúra, de az egyetemes hagyományőrzés térképére is, amiért a helyiek nem lehetnek elég hálásak nekik.
Az ünneplésnek természetesen a módja is meg lett adva – nem is akárhogyan! Rögtön indításként pénteken a Csík Zenekar lépett színpadra, aki egy fergeteges koncerttel hangolt rá mindenkit a népzenei dallamvilágra. Majd másnap volt az igazi születésnapi gála, melyre olyan szinten telt meg a jobb időket is megélt városi tornaterem, hogy szinte egy tűt sem lehetett leejteni a nézőtéren. Óriási érdeklődés mutatkozott mind a városból és annak környékéről, de szinte az egész Felvidékről és az anyaországból is, sőt Törökországból és Kanadából is érkeztek vendégek, hogy láthassák a csodát. A közönségben persze ott volt a szakma krémje és a közélet jeles képviselete is.
A rendezvény fővédnökségét a város polgármestere, Juhász András vállalta, de képviseltette magát Magyarország Nagykövetsége, a Pozsonyi Magyar Intézet, Nyitra Megye Önkormányzata, a Nemzetstratégiai Kutatóintézet, a Magyar Közösség Pártja és a Most-Híd vegyespárt és még sokan mások is.
Berényi József az MKP elnöke gratulációjakor arra mutatott rá, hogy ez a munka, amit a Juhász házaspár és az általuk vezetett fiatalok véghezvisznek, felbecsülhetetlen értékű, mert nem csak a népi hagyományokat, hanem a magyar szellemet is őrzik a vidéken. „Amíg ilyen lelkesedéssel és odaadással, nem mellesleg pedig magas fokú szakmaisággal tudják űzni tevékenységüket, addig van remény mindannyiunknak. Megmutatják, hogy igenis van jövője Zselíznek, a Garam mentének és a Felvidéknek” – húzta alá a politikus.
A Szlovák Kulturális Minisztérium által fenntartott Nemzeti Népművelési Központ vezérigazgatónőjének Köszönőlevelét a kincsősöknek Petra Krnáčová igazgatónő adta át, jelezve, hogy a szlovák szakma is fejet hajt a táncegyüttes tudása előtt.
A három napos rendezvény záróakkordjaként vasárnap a szakma csúcsának számító Magyar Nemzeti Táncegyüttes (az egykori Honvéd) lélegzetelállító produkciója került színpadra, hogy mintaképp szolgáljon úgy a kincsősök, mint mindenki előtt, hogy hová lehet eljutni ebben a szakmában – immáron profiként. Mindazonáltal a Kincső pontosan ismeri ezt az utat is, hisz a 20 év alatt több profi néptáncost is kinevelt már, pl. a pozsonyi Ifjú Szivek számára.
A nagy nevek mellett az örömben persze osztoztak azok a társnéptáncegyüttesek is, kik szerte a Kárpát-medencében és a nagyvilágban megannyiszor a zselíziekkel együtt örvendeztetik művészetükkel a nagyérdeműt.
A fergeteges táncparádék mellett kísérőrendezvényként egy kiállítás is megtekinthető volt a Művelődési Házban, melyen végig lehetett kísérni az elmúlt 20 év eseményeit, melyet találóan Útkeresésnek neveztek el. Ugyanez az anyag írásban is összeállt Horváth Géza szerkesztésében, melyet könyv formájában meg is jelentettek.
Az lehet, hogy 20 év az útkeresés jegyében telt – ezt e sorok szerzője nem hivatott megítélni -, ám az bizonyos, hogy megtalálva a helyes utat, immáron fáklyaként magaslanak ki, s mutatják ezzel a helyes irányt mindenki számára.
Csonka Ákos, Felvidék.ma
Címfotó: Riedl Regina
Révész Csilla fotógalériája az ünnepi rendezvénysorozatról ITT>> tekinthető meg.{iarelatednews articleid=”56489,56418,51034,47970,46184,43898″}
