A nyolcvanas évek nagy slágere volt Varga Miklós száma, amelyben a vén Európáról énekelt, a gyönyörű nőről, és arról, hogy miféle veszélyektől félti. Akkor, jó harminc éve a jelenlegi migránskrízist nem említette a szerző. Persze, hogyan is gondolhatott volna rá, mikor jó harminc éve még mi éltünk kerítések mögött, és álmában se fordult meg senkinek a fejében, hogy a harmadik évezred második évtizedében majd mi próbáljuk magunkat kerítéssel megvédeni a beáramló tömegektől.
És itt rögtön ellent is kell magamnak mondanom, mert aki tanulmányozta a történelmet, annak igenis látnia kellett, hogy a népek mindig is vándoroltak, kisebb-nagyobb intenzitással zajlott ez a folyamat. Viszont, az is igaz, hogy szinte sose volt békés – a legtöbbször valamilyen konfliktus előzte meg.
És most, elég, ha csak a 20. század két, minket, magyarokat is érintő migráns hullámára gondolok. Az 56-os forradalmat követő menekülthullámra, és a második világháborút követő kitelepítésekre. Igen, amikor a csehszlovák hatóságok, rossz lelkiismeretüktől űzve, szülőföldjük elhagyására kényszerítették a felvidéki magyarságot.
Csak azért, mert eufemisztikusan elnevezték lakosságcserének, még ez is tekinthető egyfajta menekülthullámnak, amikor családok tízezreit tették földönfutóvá.
…
Azok, akik kongatják a vészharangot, és úgy tesznek, mintha az iszlám valami idegen test volna Európában, elfelejtik, hogy az iszlám szinte születése pillanatától kezdve jelen van a kontinensen. Gondoljunk csak a virágzó mór államokra az ibériai félszigeten.
Az arab kultúra akkor ezeknek az államoknak a közvetítésével termékenyítette meg a kereszténység által gúzsba kötött európai kultúrát (azt csak mellékesen jegyzem meg, hogy a középkori kereszténység mennyire hasonlított a mai iszlámra, gondoljunk csak a keresztes háborúk és a dzsihád párhuzamára).
Egyes kutatók szerint az arab kultúra hatása felismerhető a reneszánsz születésénél is, azzal, hogy a középkori Európával megismertette az ókori kultúrát (a reneszánsz szó jelentése újjászületés).
Mindezt pedig azért írtam le, mert egyes mai véleményekből az szűrhető le, mintha az iszlám egyenlő volna a barbársággal, a saría embertelenségével. Hajlamosak vagyunk rá, hogy a szélsőség alapján általánosítsunk, amit nem kell, és nem is szabad eltűrnünk!
Európa a vallási toleranciára épül, ezért is tud sikeres lenni, mert különböző politikai és vallási nézetek élnek együtt békében. Aki ezt nem akarja elfogadni, annak itt nyilvánvalóan nincs helye.
Azonban, annak is nyilvánvalónak kell lenni, hogy ez nem lehet ürügy arra, hogy megtagadjuk a szolidaritást a szükségben szenvedőktől!
Sztakó Zsolt, Felvidék.ma