A szakképzés évét november 30-án, Budapesten egy szakmai konferenciával zárták le a szervezők. Ott hangzott el egy fiatal magyarországi kutató, Nyeste András előadása a szakképzés felvidéki helyzetéről:
Szlovákiában a szakközépiskolák viszonylag rugalmasan alakíthatják szakkínálatukat, mivel egy-egy szak oktatására az iskolák határozott időre, jellemzően 5 évre kapnak akkreditációt. Ez lehetőséget nyújt arra, hogy az iskolák az aktuális igényeket figyelve, azokhoz igazítva aktualizálják szakkínálatukat. A legtöbb oktatási intézmény törekszik arra, hogy szakkínálatát a munkaerő-piaci igényekhez igazítsa. Ugyanakkor az oktatás fejkvóta alapú finanszírozása arra ösztönzi az iskolákat, hogy minél több tanulót vegyenek fel. A tanulók és a munkaerőpiac szakmai preferenciái ritkán illeszkednek, ami egy döntési kényszert ró az iskolákra; vagy a tanulók által favorizált szakokat igyekeznek oktatni és így több diákot megszólítani, vagy a vállalkozói szféra által hiányszakmaként megjelölt szakokat részesítik előnyben, kockáztatva az adott szak oktatásának pénzügyi fenntarthatóságát.
Az állam szempontjából az előnyös, ha a szakképzésből kikerülő tanulók minél nagyobb arányban tudnak elhelyezkedni, és így a szociális hálónak nem a kedvezményezettjei, hanem fenntartói közé kerülnek. Ezért az állam arra ösztönzi a szakközépiskolákat, hogy a hiányszakmákat oktassák. Ennek érdekében a hiányszakmákat tanuló diákok után kiemelt fejkvótát fizet az intézményeknek, míg a telített szakmákat tanulók után csökkentett kvótát. Azonban ez a rendszer kevéssé hatékony a diákok szakmai orientációjának befolyásolásában, ezzel valójában csak a telített szakmákat oktató – és így a diákok körében népszerű – intézményeket bünteti.
A fentiek mellett a magyar szakképzésnek más-más problémákkal kell megküzdenie Szlovákia különböző régióiban. Délnyugat-Szlovákia számos térségében a magyar nyelv dominál, a szakközépiskolákban lehet magyarul is tanulni, sőt több intézményben csak magyar nyelvű oktatás folyik. A két nyelven is oktató intézmények esetében jellemző, hogy a szlovák nyelvű osztályokat nehezebb feltölteni. Ennek eredményeként az oktatási intézmények magyar nyelvű szakkínálata szélesebb.
Ez különösen igaz a Dunaszerdahelyi járásra. Azonban a járás esetében probléma a szakképző intézmények túlzott számossága; a 116 ezer lakosú járásban 10 szakközépiskola található (emellett gimnáziumok is működnek). A középiskolák között verseny folyik a diákokért, ami nehezíti a kommunikációt és a szakkínálatok összehangolását az intézmények között. A diákok körében nagyon népszerűek az idegenforgalmi szakok, ami részben összhangban áll a járás gazdaságszerkezetével. A Dunaszerdahelyi járás ugyanis számos turistát vonz Szlovákiából és Csehországból, kisebb mértékben más országokból is (fürdők Dunaszerdahelyen és Nagymegyeren, lovas pálya Somorján). Azonban több helyi megkérdezett véleménye szerint túl nagy a vendéglátó-ipari és idegenforgalmi szakokon a helykínálat. Emellett több hiányszakma esetében nem képeznek utánpótlást, a diákok érdeklődésének hiánya miatt. Ez olyan szakmákra is igaz, amelyekkel könnyen el lehetne a járáson belül helyezkedni, a betelepült külföldi vállalatoknak köszönhetően (Wertheim, Schindler stb).
Bár a Dunaszerdahelyi járás földrajzi fekvése viszonylag kedvező – Közép-Európa legdinamikusabban fejlődő térségei veszik körül (Pozsonyi kerület, Győr-Moson-Sopron megye), és három főváros (Pozsony, Bécs, Budapest) is 150 km-nél közelebb található – fekvését mégsem tudja teljes mértékben kiaknázni az elmaradt infrastrukturális beruházások miatt. Ezzel szemben a helyi munkaerő a közeli központokba, illetve Ausztriába ingázik, így a térségben fellelhető szaktudás egy jelentős része nem járáson belül hasznosul. Ezt fokozza, hogy az utóbbi években a tartós elvándorlás is egyre jellemzőbbé vált.
Ugyanakkor a Dunaszerdahelyi járás helyzete még mindig kedvezőbb számos kelet-szlovákiai járásnál. A Rimaszombati járásban a rendszerváltást követően az egykori élelmiszeripari vállalatok beszüntették tevékenységüket, csupán a húsipari ágazatot nem számolták fel. Ezzel szemben újabb vállalatok jóval kisebb számban alakultak. Megállapítható, hogy a piacgazdasági átmenet a járás esetében gazdasági szerkezetváltás helyett elhúzódó recessziót hozott. Ennek következtében a járásban kimagasló a munkanélküliségi ráta (31%), és nagy méretet ölt az elvándorlás.
A Rimaszombaton működő 4 szakközépiskolából 3 intézmény nyújt magyar nyelvű szakképzést is. Problémát jelent az elhelyezkedés a városban régóta képzett szakok egy részével (adminisztrátor, autószerelő), de az újabban megjelent idegenforgalmi és szolgáltatói szakok iránt sem mutatkozik nagy kereslet a munkaerőpiacon. Általános jelenség, hogy a városban működő legnagyobb munkáltatók (pl. Yura Eltec) nem igényel szakképzett munkaerőt, az elvégzendő munkafolyamatokra maguk tanítják be munkavállalóikat. Néhány helyi megkérdezett szerint a gépipari szakok (pl. CNC gépkezelő) oktatása, valamint a vállalkozói készség fejlesztése jelenthet kiutat a jelenlegi gazdasági és foglalkoztatási helyzetből. Emellett előnyös lenne a térség elérhetőségét is fejleszteni, a térséget az ország közlekedési hálózatába jobban bekapcsolni.
A rossz infrastrukturális ellátottság különösen hátráltatja a Tőketerebesi járás fejlődését, főleg annak magyarlakta, bodrogközi részét. A térség periférikus fekvését fokozza, hogy továbbra sem nyílt meg a közúti határátkelő Ágcsernyő és Tiszasalamon (Ukrajna) között. Kedvező ugyanakkor, hogy Magyarország irányába három új átkelő is épült az elmúlt tíz évben. Mindez annak lehetőségét teremti meg, hogy a Bodrogköz szlovákiai és magyarországi része között a gazdasági kapcsolatok intenzívebbé váljanak, előmozdítva ezzel a térség felzárkózását.
A kedvezőtlen gazdasági környezet miatt sokan vállalnak munkát külföldön. Mások Kassára ingáznak, vállalva az ezzel járó mintegy 100 km-es út megtételét nap, mint nap. Újabban Sátoraljaújhely is ingázási célpontként kezd funkcionálni. Megállapítható, hogy a Bodrogköz népességmegtartó ereje jelenleg csekély, így nem várható a szakképzett munkaerő helyben maradása. A helyzetet a vállalkozói szféra erősödésével, illetve a munkaerő-piaci igényekhez igazodó szakképzési programokkal lehetne orvosolni.
A Bodrogközben jelenleg két szakközépiskola nyújt képzést magyar nyelven is. Hasonlóan az előbbi térségekhez, a Bodrogközben is problémát okoz a diákok által választott szakok és a munkaerőpiacon keresett szakok közti különbség. A probléma arra vezethető vissza, hogy e hiányszakmák (pl. kőműves, ács, asztalos) presztízse, megbecsültsége alacsony.
A szlovákiai magyar oktatás általános kihívása a csökkenő gyereklétszám. A születések száma visszaesett a szlovákiai magyarság körében, de emellett kihívás a magyar intézmények számára a magyar nemzetiségű tanulók megtartása. Általános jelenséggé vált, hogy magyar szülők szlovák nyelvű iskolát választanak gyermekük számára.
A szlovák nyelvű oktatás melletti érvként a könnyebb érvényesülést szokták elsőként említeni, hiszen ennek előfeltétele a szlovák nyelv magas szintű ismerete.
Annak ellenére tekintik a szlovák nyelvű oktatást előnyösebbnek, hogy anyanyelvén a diák hatékonyabban tudja elsajátítani és megérteni a tananyagot. Némely esetben a szlovák iskola környezete is vonzóbb. De a fentiek mellett a szülők döntését jelentősen befolyásolja az is, hogy a magyar és a szlovák intézménybe járó diákok milyen társadalmi közegből érkeznek. Kelet-Szlovákia több járására igaz, hogy a magyar iskolákban magasabb a mélyszegénységből érkező, roma gyerekek aránya. 
A romák iskolaválasztását a nemzetiségi hovatartozás és az anyanyelv mellett befolyásolja, hogy Magyarország beiskolázási támogatást nyújt a magyar intézménybe iratkozóknak, minden iskolaév kezdetekor. Ugyanakkor a támogatás nagyon sok esetben nem a diák iskoláztatására fordítódik. Biztosítottabb lenne a támogatás hasznosulása, ha azt az iskolák kapnák meg. Többen számoltak be arról, hogy a diákok kevéssé motiváltak a tanulás tekintetében, ezért célravezető lenne egy olyan támogatási rendszer kidolgozása, ami tanulmányi eredménytől tenné függővé a kapható támogatás összegét.
A régi csehszlovák szakképzési rendszer örökségeként a szakközépiskolák tartanak fent kapcsolatot helyi vállalkozókkal, akiknek véleményét felmérik a szakképzés alakításakor, illetve akik a gyakorlati képzésben részt vesznek. Azonban a képzési és a vállalkozói szféra közötti kapcsolatot érdemesebb lenne szorosabbra fűzni. A gyakorlati képzés hatékonyabb tud lenni egy külső vállalkozásnál, ahol a tanulók egy vállalkozás működésébe is nyerhetnek betekintést. A vállalkozások műszaki felszereltsége is jellemzően korszerűbb az iskolák tanműhelyeinél. A probléma abban rejlik, hogy a vállalkozók nem érdekeltek abban, hogy részt vegyenek a gyakorlati képzésben; a tanulókra nem tudnak érdemi munkát rábízni, ellenben plusz figyelmet, energiát kötnek le.
A gyenge gazdasági környezet miatt a vállalkozások alig növekednek, így az sem motiválja őket, hogy maguk számára képezhetnek új munkaerőt. A két szféra közti együttműködés megerősítéséhez díjazni kell azokat a cégeket, amelyek kiveszik részüket a diákok képzéséből.
De előbbinél is fontosabb lenne a szlovák nyelv oktatási reformja a magyar iskolákban. A napjainkban érvényes tanterv alapján a szlovák nyelvet anyanyelvként oktatják a magyar diákoknak is, holott azt idegen nyelvként kellene kezelni. A magyar iskolákban éppen ezért nehéz elsajátítani a szlovák nyelvet. A szlovákiai magyar érdekképviselet egyik legfontosabb feladata lenne a szlovák nyelv oktatásának tantervét olyan alapokra helyeztetni, ami valóban segíti a magyar diákok nyelvtanulását.
A szlovákiai magyar iskolák kapcsolatait nem csak a vállalkozókkal volna érdemes megerősíteni. Előremutató lenne, ha együttműködés alakulna ki az iskolák között, és akár magyarországi intézményekkel is kapcsolatok épülnének ki. Ezek újabb tapasztalatokat nyújthatnak a diákok számára, és kedvező esetben elősegíti a magyar diákok identitásőrzését is.
Nyeste András, Felvidék.ma
A szerző geográfusként végzett, jelenleg a Határon Átnyúló Kezdeményezések Közép-európai Segítő Szolgálatánál (CESCI) dolgozik. A Dunaszerdahelyi, a Rimaszombati és a Tőketerebesi járás magyar nyelvű szakképzési helyzetét 2015 során mérte fel, a kutatás eredményeit pedig egy, a Hétfa Kutatóintézettel közösen készített tanulmányban foglalta össze. Jelenleg Etyeken él. {iarelatednews articleid=”57864,57857,57806″}
