A húsvéti locsolkodás egy ősi, tisztító jellegű rítus keresztényiesített formája.
Az egyházi magyarázat szerint eredete egyrészt a keresztelésre vezethető vissza, másrészt azzal a legendával kapcsolható össze, amely szerint a Jézus sírját őrző katonák vízzel öntötték le a feltámadás hírét vivő asszonyokat. Húsvét ünnepét országszerte a locsolás, az öntözködés jellemzi, amelyeknek jellegzetes kiegészítői a különböző húsvéti köszöntők és locsolóversek. Bodrogköz térségében is nagy hagyománya van a húsvéti locsolkodásnak, egyben a locsolóversek számos változataival is találkozhatunk ezen a vidéken. A következőkben Kisgéres, Kiskövesd, Bodrogszentes, Szentmária, Őrös, Bacska, Szinyér, Véke és Abara is említésre kerül.
Rózsa, rózsa szép virágszál,
szálló szélben hajladozzál!
Napsütésben nyiladozzál,
meglocsollak, illatozzál!
(Szinyér)
A Felső-Bodrogköz egyes falvaiban ma is elevenen őrződnek a húsvéti ünnep egyes szokásai. A húsvéti köszöntés és locsolkodás mind a mai napig jellemző erre a vidékre, habár mára már leginkább csak a gyerekek és fiatalok járnak locsolkodni.
Bodrogköz egyes falvaiban korábban csoportos tevékenységnek számított az úgynevezett „hímesszedés, tojásszedés, öntözködés”, amikor is a lányokhoz, asszonyokhoz külön-külön jártak a kisfiúk, a legények, és a felnőtt férfiak.
Az egyes falukban a legények egy nagy csoportba tömörültek, és úgy kerekedtek neki, hogy a falu lányait meglocsolják. A fiúk egy nagy, vesszőből fonott kosarat is vittek magukkal, amely pántlikákkal volt díszítve, és ebbe gyűjtötték össze a tojásokat és más ajándékokat, amelyeket a lányoktól kaptak. Kiskövesden hímzett vászontaskó volt a gyermekek vállára akasztva, ők ebbe gyűjtötték a locsolásért kijáró tojásokat. A lányos házakhoz nótázva érkeztek meg az öntözködők, majd minden háznál az egyik legény elmondta a locsolóverset, és ezután locsolták meg a lányokat. Kiskövesden a fiúk, amikor a falu összes lányát meglocsolták, kivonultak a kőbányára, és ott elosztották az összegyűjtött ajándékokat.
Kisgéresben egykor a diákok járták végig húsvétkor a házakat, amikor is vallásos tartalmú versikéket szavaltak. Máig jellemző, hogy legfőképp a kisfiúk mondanak verseket, a nagyok már inkább csak meglocsolják a lányokat. A locsolók leggyakrabban hagymahéjban főzött hímes tojást kaptak ajándékba, amit mára már felváltottak a csokoládéból készült húsvéti tojások.
Bodrogközre nem volt jellemző a nők locsolkodása, csak néhány környékbéli falu esetében ismert (pl. Pácin), hogy húsvét harmadnapján a lányok és asszonyok visszaadják a locsolást.
Vallásos és tréfás locsolóversek
A bodrogközi locsolkodó versek jelentős része vallásos tartalmú ünnepi köszöntő volt, ezek szövege lehetett egészen rövid, amely csak Jézus feltámadását adja hírül (pl. „Feltámad Krisztus!” köszöntéssel érkeztek a locsolkodók a házba, amire a „Valóban feltámadt!” érkezett válaszul), de természetesen találkozhatunk hosszabb szövegű versekkel is. A locsolóversek tartalma lehet komolyabb, és inkább vallási töltetű, azonban több tréfás versike is tovább őrződött a térségben, ezeknek szövege különféle jókívánságokkal egészülhet ki, illetve a locsolásért járó jutalomra utalással (lásd lejjebb).
Ami a versek hagyományozását illeti, az egyes versikéket papírra jegyezték le az emberek, de legnagyobb részük mégis verbálisan terjedt. Bodrogközre különösen jellemző volt, hogy számos köszöntőt és locsolóverset éppen a nagymamáktól, idős asszonyoktól tanulták meg a gyerekek.
Viga Gyula 1991 és 1993 között járt a Felső-Bodrogköz egyes falvaiban, amikor is az említett tájegység ünnepi szokásait kutatta. Megemlíti, hogy amikor 1993-ban Kisgéresben járt az ottani magyar tanítási nyelvű alapiskola 10-14 éves diákjai húsvéti verseket szavaltak neki, amelyek között voltak igen hosszú, régies és kifejezetten nehéz szövegek is.
Viga a bodrogközi locsolóversek gyűjtése alatt azt is megfigyelte, hogy a református falvak népe többféle verset ismer, a szövegeknek több típusa került elő, míg a római katolikus és görög katolikus falvak általában csak egy vers variánsait ismerik. Ez a jelenség pedig azzal magyarázható, hogy Bodrogköz térségének szellemi kultúrájára nagy hatással volt Sárospatak reformátussága és iskolája, ezért az itteni húsvéti verseken érződik a református egyházi költészet hatása.
Néhány bodrogközi húsvéti locsolóvers (Viga Gyula gyűjteményéből 1991-1993):
Megrendült a világ és elsötétedett,
midőn Krisztus urunk a keresztfán szenvedett.
Sírtak a tanítványok, zokogva siratták,
mint a hű gyermek szerető édesanyját.
De harmadnapra megnyílt a sír szája,
kilépett belőle az élet királya.
Ezzel mutatta meg, hogy lesz feltámadás.
Feltámadt Krisztus húsvét ünnepére,
dicső koronája fénylik a fejébe.
Eljöttünk e háznak megtisztelésére,
ha a házigazdának nem esne terhére,
váltsák meg a lányát, kérem szeretettel,
hadd öntsem meg fejét egy kis rózsavízzel!
Viruljon orcája minden nap szépséggel,
áldja meg az Isten friss jó egészséggel!
(Véke, Bacska, Kisgéres)
A Golgotán megszűnt a gyász, (jajszó),
és már hirdetik az angyalok,
hogy a harmadnap halott idvezítő feltámadott.
Öröm zendül a gyászos tájon, alleluja, hálaadás,
a holtakért szívünk ne fájjon,
mert látjuk: van feltámadás.
Fájdalmas szívek, könnyes lelkek,
Jézus üres sírjához jertek!
Angyali szó hirdeti ott,
nincs itt az Úr, feltámadott.
Ne kételkedjünk, mint Tamás,
mert látjuk, van feltámadás!
(Kisgéres)
Feltámadott Jézus,
vígan örvendjetek.
Több húsvét napokat
vidáman töltsetek.
Szívemből kívánom,
a hímest párjával elvárom.
(Bodrogszentes)
Húsvét másodnapján ragyogó(s) csillagok,
melyben szoktak járni ifjak (és) táborok.
Kelj fel gyenge kislány, mélyen elaludtál,
mint egy gyöngyvirágszál szépen kinyílottál.
Add meg azt a hímest, amit megígértél,
(melyet) minden legénynek párjával rendeltél!
Add meg hát szaporán, ne késsünk sokáig,
hogy a mi táborunk meghessen tovább is!
Szívemből kívánom!
(Kisgéres)
Juliska, Mariska, kelj fel az ágyadbul,
add ki a hímest arany kiskosárbul!
Hallja-e? Mese nincs! Rózsavizem készen,
Nyakatokba lészen!
(Szentmária)
Egyszer egy virágos szép kiskertben jártam,
elmondom tinéktek, hogy én ott mit láttam.
Egy szép kislány járkált virágai között,
virágaira tiszta, friss vizet öntözött.
Szépüljetek, úgymond, viruljatok szépen,
ha meglát anyukám titeket kertjében,
örömmel mondhassa: kiskertje készen.
Szabad-e locsolni?
(Kisgéres)
Húsvét hétfő ünnepén,
köszöntöm a házat,
szívemben boldogság, alázat.
Tudjátok-e lányok, hogy mért jöttem hozzátok?
Hogy a hímestojást párjával adjátok!
Nesze hát rózsavíz, gyöngyöm, gyöngyvirágom,
hol a tojás, piros tojás, tarisznyámba várom.
(Kisgéres)
Kerek erdőn jártam,
piros tojást láttam,
bárány húzta rengő kocsin
mindjárt oda szálltam.
Nesze hát rózsavíz,
gyöngyöm gyöngyvirágom,
hol a tojás, piros tojás,
tarisznyámba várom.
(Abara)
Kis legényke vagyok én,
kis szekérkén járok én,
ha nem adtok hímeskét,
ellopom a kiscsirkét.
(Kisbári, Nagytoronya, Örös, Szentmária)
Rózsa, rózsa szép virágszál,
szálló szélben hajladozzál!
Napsütésben nyiladozzál,
meglocsollak, illatozzál!
(Szinyér)
E háznak van rózsabokra,
megöntözném ha virulna.
A kis kertész fáradsága,
egy pár tojás a váltsága.
(Kisgéres)
A Bodrogköz nagy múltú tájnév, a Tisza és a Bodrog közötti, jórészt sík területet jelenti. Földrajzi alakulását nézve sokban emlékeztet a Csallóközre, bár a Latorca Ágcsernyő közelében alig néhány kilométerre folyik a Tisztától, mégsem egyesül vele, hanem északra, majd nyugatra kanyarodva a Laborccal és az Ondavával egyesülve – innen már Bodrogként – nagy kerülővel csak Tokajnál torkollik bele. Bodrogköz tehát valóságos folyók köze. A délre fekvő területet szokás Alsó-Bodrogköznek nevezni, az északra fekvőt pedig Felső-Bodrogköznek. Az előbbi Magyarország része, míg az utóbbi Csehszlovákia, majd 1993-tól Szlovákia része lett.
