Először egy, kettő, most meg húsz, harminc százalék – így néz ki az új választási matematika, amelyet Marian Kotleba írt át az idei parlamenti választáson. De miért választják az emberek a szélsőségeseket? – teszi fel a kérdést Daniel Vražda, a Denník N publicistája. Közben több szlovákiai pedagógus arra hívja fel a figyelmet, hogy egyre több iskolapadban ülő tizenéves gyerek vélekedik úgy, hogy a romákat le kell gyilkolni.
Lássuk tehát, hogy a lap szerint Szlovákia mely régiói Kotleba bástyái, mik lehetnek az egyre nagyobb népszerűségének az okai, s hogy mit hozhat a jövő.
Az elmúlt három parlamenti választásból kitűnik, hogy Kotleba nemcsak megkétszerezte az eredményét, hanem olyan régiókat is meghódított, amelyekben az előző választások során szinte szavazatot sem kapott.
Az egykori magyar királyvárosban volt a legszembetűnőbb Kotleba előretörése
A hagyományosan baloldali Kiszucában, Zemplénben és a konzervatív Árvában is többen rá szavaztak. Olyan falvakban és városokban, ahol az előző választások során még csak egy-két százalékot szerzett, most húsz vagy akár több mint harminc százalékot is sikerült begyűjtenie.
Korpona az egyik legősibb magyar királyváros, de ezt kevesen tudják. A nem idevalósiak inkább a szocializmus alatt haditechnikát gyártó üzemmel azonosítják a nevét, a tájékozottabbak Andrej Braxatoris-Sládkovič szlovák költő nevével, a legendák kedvelői meg azzal, hogy állítólag Korponán vetették máglyára az utolsó boszorkányt Európában.
És éppen itt, ebben a többnyire baloldali beállítottságú városban volt a szlovákiai városok közül a legszembetűnőbb Kotleba előretörése.
2012-ben még nem egészen kétszázalékos volt itt a Mi Szlovákiánk Néppárt (ĽSNS) támogatottsága, a választást a Smer nyerte itt akkor még toronymagasan, a szavazatok 52 százalékával. Az idei parlamenti választáson azonban már 18 százalékot szerzett Kotleba pártja Korponán, ami az országos átlag több mint kétszerese, a szavazatok össz-számát tekintve pedig majdnem tízszer annyi, mint 2012-ben volt. De jelentős előrelépést ért el Kotleba Árvában, Kiszucában és Szlovákia északkeleti tájain is.
Rövid memóriával kombinált frusztráltság
Miroslav Lukáč, a korponai múzeum történésze is értetlenül áll a jelenség előtt. Azt mondja, nincs ésszerű magyarázat rá, csak a rövid memóriával kombinált frusztráltság okozhatta a választói magatartás megváltozását. Aztán a múzeum kiállítását mutatja meg a helyi romákról meg egy „Na stráž!” (Őrségbe!) pecséttel ellátott dokumentumot, amely minimum 37 romának pecsételte meg végleg a sorsát. Néhányan a körömcsei (Kremnička) kemencében végezték, mások el se jutottak odáig, még út közben agyonlőtték őket. A 160 korponai zsidóból 115 már sohasem tért vissza oda. A történész azt állítja, az emberek nem kötik össze Kotlebát a történelemmel. „Számomra a Na stráž!” a totalitárius rendszer szimbóluma, de, hogy mit jelent a számukra? Talán úgy értik, hogy valamit őrizni akar. Úgy gondolják: jól beszél, adott, megmentett. Nem fogják a történelmet tanulmányozni” – vélekedik a helyi történész.
De mi történt például Korponán, hogy négy vagy nyolc év alatt a Smer által irányított város az extrémistákat támogatja? Éppen az, hogy semmi, vélekedik egy helyi elárusítónő. Az embereknek még mindig kevés a pénzük, a boltokba is csak többnyire a turisták járnak. A hivatalos statisztikák szerint a munkanélküliségi arány még mindig nem kedvező városban, de a 2009-es 21 százalékos átlaggal szemben mára 14 százalékra csökkent.
A mintegy tízszázaléknyi romalakosság száma sem növekedett az utóbbi időben, s azokkal, akik itt élnek, nincs komolyabb probléma. Európai uniós befektetések is jöttek a városba, az államkasszából pedig több millió euró vándorolt az itteni kultúrát és sportot fejlesztő projektekbe. A nagyobb lakótelepnyi létszámú járásközpontnak digitalizált mozija és amfiteátruma is van.
Bár a Focus ügynökség mintegy húszezer szavazópolgár részvételével végzett felmérése a választás napján azt mutatta, hogy Kotleba elsősorban a fiatalok támogatását szerezte meg, itt nem találkozni olyan fiatallal, aki rá szavazott volna, vagy legalábbis felvállalta volna azt, állítja a publicista. Ugyanez a felmérés azonban azt is mutatja, Kotleba jelenlegi szavazóinak 18 százaléka a múlt választás során még Smer-szavazó volt.
A mečiari és ficói örökségben halászó Kotleba
Tibor Madleňák, a besztercebányai Bél Mátyás Egyetem politikai földrajz kutatója három szakaszra osztja Kotleba választási fejlődését. A 2010-es és 2012-es választások során főleg a magas munkanélküliséggel és roma problémákkal küzdő szegény régiókra épített. Ezt az alapjában véve egyszerű képletet bontották meg a megyei választások, amelyek a sikerét kiterjesztették szinte az egész kerületre, a magyar járásokat kivéve. A 2016-os parlamenti választás során a befolyása már minden típusú régióra kiterjedt – a baloldali beállítottságú Kiszucára, a konzervatív Árvára, Vágmentére, Felső-Nyitrára, Zemplénre is – de a nagyobb városokra is, ahol a szegénység, munkanélküliség, romák képlet már erősen sántít.
Madleňák szerint a nacionalista-populista közegben hosszú távon érvényesül a tekintélyelvű vezető, az erős állam és nemzet képlete. A második világháború előtt ezek Hlinka Szlovák Néppártjának a bástyái voltak, az önálló Szlovákia megalakulása után pedig Mečiaré, Slotáé és Ficóé. Most Kotleba is csatlakozott hozzájuk. A szélsőségesek vezérét a nemzeti, szociális és keresztény jelszavak éppen ide vezérelték. Madleňák szerint rendkívül veszélyes Kotleba azon törekvése, hogy a mečiari és ficói örökség vizeiben halásszon.
Véleménye szerint a választói magatartás megváltozásának egyik lehetséges magyarázata a nacionalista-populista közeg radikalizálódása, amihez a kormányzó Smer, de az ellenzék választás előtti kampánya is hozzájárult. Az egyre radikalizálódó társadalom egy valódi radikálisra vágyott. „A menekült- és iszlámellenes téma radikalizálta a környezetet, és bizonyos mértékig felmentést adott Kotleba radikális nézeteire. A düh, félelem és gyűlölet légköréből merítettek. Azok a választópolgárok, akik reagálnak az ilyen légkörre, talán egy sokkal valódibb, botrányokkal nem terhelt vezetőt választottak“ – vélekedik Madleňák.
A migránsügy Kotleba malmára hajtotta a szelet
Annak az oka, hogy Kotleba Kassán, Nyitrán, Nagyszombatban és Besztercebányán is jelentős számú szavazót szerzett, a kutató szerint az, hogy radikalizálódás kiszorította az ésszerű választás, amely esetében beszélni lehetett volna például a munkanélküliségről, az inflációról vagy az árak csökkenéséről.
Fico közvetlenül a választás előtt éppen ezeket a témákat hangsúlyozta, próbálta meggyőzni az embereket, hogy milyen jól élnek, de a radikalizálódott választó már nem hallgatott rá. „A választó elsősorban lehetséges veszélyt érzett. A világban háború van, több millió migráns özönlik ide, akik majd megerőszakolják az asszonyainkat. Összezavarodott. S bár Kotleba semmilyen megoldást nem kínált, de nevén nevezte a gondokat, amelyeket a választópolgárok veszélyként érzékeltek“ – állítja a kutató. Ahhoz, hogy a választó veszélyben érezze magát, nem fontos, hogy élő moszlimmal találkozzon az utcán. Ez a viselkedési modell nem új keletű – régóta létezik már Szlovákiában. A magyar kártya is mindig hatásos volt Zsolnán, akkor is, ha az életben sohasem találkoztak magyarral.
A politológusok szerint a jövőre nézve kis reményt jelenthet az a tény, hogy Kotleba választói nem szélsőségesek, vagyis stabilan nem azok. Madleňák szerint azonban „lehet, hogy a választók nem stabilak, de a hibás társadalmi légkör stabil“.
Egyre több a radikális gyerek már az általános iskolákban
A pedagógusok tapasztalatai sem adnak túl sok okot az optimizmusra: egyre több radikális nézetet valló diákkal találkoznak már az általános iskolákban. Olyan hangok hangzanak el az iskolapadokból, hogy „minden problémás egyedet“ meg kell gyilkolni. Ezek közül a diákok közül többen már az elkövetkező parlamenti választón elsőszavazók lesznek.
Egy felső-garammenti pedagógus szerint már a tizenhárom, tizennégy éves gyerekek azt mondogatják: „A romákat, a menekülteket le kell gyilkolni, mi nem adjuk, ami a miénk“. A pedagógus szerint ezek nem a saját gondolataik, mintha a szüleik vagy környezetük nézeteit adnák vissza. Semmiféle toleranciát meg nem engednek. Mindent, amit a közösségi hálón látnak, azt megkérdőjelezhetetlen igazságnak tartják.
Több pedagógus beszél arról, hogy a gyerekek félnek a romáktól és a menekültektől, bár a régiójukban nincsenek velük gondok. Kotleba múltjáról azonban nem beszéltek a gyerekekkel. Vannak, akik azt sem tudják, mit tanítsanak Tisóról meg a Szlovák Államról. A gyerekek többnyire nem foglalkoznak Kotleba múltjával, talán nem is tudnak róla. Pozitívan értékelik viszont azt, ahogyan viselkedik, többen személyesen is találkoztak vele, de legtöbben a médiában olvastak róla. Madleňák szerint az alapiskolás gyerekek a társadalmi légkört szívják magukba, s ha ehhez még egy hasonló nézeteket valló tanító is társul, akkor valóban nincs ok az optimizmusra.
(Felvidék.Ma/Denník N)
