Nem lesz több magyaróra, olvasom a szalagcímet a magyar nyelvű napilap május 28-i számában. Lehet, hogy nincs is rá szükség? Szükség lenne, csak a leginkább érdekeltek ingerküszöbét a miniszternek ez a kijelentése most sem érte el.
Igaz, akkor sem, amikor megszületett a rendelet arról, hogy a magyar iskolák alsó tagozatán csak öt óra jut az anyanyelv oktatására, a szlovák tanítási nyelvű iskolákban kilenc. Ez egyértelmű diszkrimináció, ezért még mindig azt vallom, hogy ezzel az óratervvel nem lett volna szabad elkezdeni a tanévet.
De ez a hajó már elúszott.
Az iskolák többsége azt a kényelmes megoldást választotta, hogy az ún. szabad órákkal pótolja az anyanyelv oktatásának hiányzó óraszámait. Ennek a megoldásnak viszont az a következménye, hogy nem maradt órakeret az iskolai pedagógiai program kidolgozására, az iskola saját arculatának kialakítására.
Az iskolaválasztáskor viszont ez a tény döntő mértékben befolyásolhatja a szülőket.
Egyre több szülő ugyanis azt (is) mérlegeli, hogy mit nyújt az iskola az állami pedagógiai programon kívül. Mit kínál a kötelező tananyagon és foglalkozásokon felül. Mivel tudja elnyerni a szülő és a gyerek érdeklődését…
A jól működő országokban a politikusok munkáját szakértők segítik. Egyrészt azért, hogy a választási programból ne maradjon ki semmi, amely a választóknak fontos, másrészt azért, hogy ami bekerül a programba, az szakmailag megalapozott és kivitelezhető legyen.
A parlamenti képviselők Szlovákiában is komoly pénzösszegekkel rendelkeznek képviselői asszisztensek foglalkoztatására. Megfelelő kiválasztás mellett ők (is) biztosíthatnák az említett szakmai hátteret. Ha ez így működött volna az elmúlt hónapokban, akkor most nem kellene azon izgulnunk, hogy mi lesz a kis létszámú teljes szervezettségű iskoláinkkal, és mi lesz a kis létszámú középiskoláinkkal. És valószínűleg kezelni lehetett volna az anyanyelv óraszámainak kérdését, de akár a magyar történelem oktatásának problémáját is.
De hát nem így történt, ezért ezek, az iskoláink szempontjából létkérdések be sem kerültek a kormányprogramba. Tehát a megoldásukra is hiába várunk!
Nem baj. Majd csak lesz valahogy!?
