Azt már rég tudjuk, hogy Robert Ficonak és pártjának a demokrácia fogalma nem jelent többet egy tál levesnél. Miniszterei, emberei, pártkatonái és államgépezete ezt számtalanszor bizonyította – és nem csak Malina Hedvig-ügyben, vagy a DAC szurkolók megveretésekor.
A Bašternák-ügy óta pedig azt is tudjuk, hogy már a látszatra sem adnak. Pedig a naiv választó azt hihette, hogy az új tákolmány-kormányban az apróbb szolgapártok majd egyfajta kontrollt jelenthetnek ezekre a túlkapásokra, és legalább valamelyest féken tartják a rendszert. Viszont ennek még a nyomát sem látni, sőt mintha felvéve a ritmust ők is beálltak volna ebbe a sorba. De hát evés közben jön meg az étvágy, ugyebár…
Procházkáról szinte kár is szót ejteni, hiszen annyira kicsinálta magát, hogy a legkevésbé sem vehető komolyan (se embere, se szövetségese, se pártja… adóssága, na, az van). Andrej Danko pedig bármennyire konszolidált nacionalista képét próbálja mutatni, azt még a legjóindulatúbb magyar is tudja, hogy kutyából márpedig nem lesz szalonna. Mivelhogy annak a szélsőnacionalista SNS-nek az elnöke, amely korábban előszeretettel küldött minket a Duna mögé, ha nem éppen a Dunába, a párt garnitúrája márpedig fikarcnyit sem változott. Danko és Procházka embere, az ex-hidas Hrnčiar pedig nemrégen azzal törölte bele sáros bakancsát a parlament házirendjébe, hogy a házelnök távolléte miatt egyszerűen aláhamisította az aláírását.
A harmadik kollaboráns cinkostársa Ficonak pedig a jó öreg Bugár Bélánk, aki tán még azt is képes lenne megmagyarázni és lenyomni a felvidéki magyarok torkán, hogy miért lenne Marian Kotleba legjobb barátja, vagy miért hódol be akár Kim Dzsongunnak is (már ez sem lepne meg).
Luxus az adófizetők pénzén – Fotó: TASR
Bugár mintha teljesen elszakadt volna a valóságtól, ezáltal teljességgel hiteltelenné vált már attól is, hogy szóba állt Ficoval és Dankoval, nemhogy koalícióra lépjen velük és országos cimborák legyenek.
Ezeknek a jóembereknek a révén a demokrácia leépítése Szlovákiában egy teljesen új fázisba került, hiszen miután intézményesítették az ország szétrablását, az egyre erőteljesebb ellenzéki felelősségre vonásra a kormányzat képviselői úgy gondolják, hogy a parlamentarizmus alapjait is le kellene építeni. Bugár például legújabban azzal állt elő, hogy a kormányt és az őket érő kritikák elhallgattatása érdekében a parlamenti felszólalásokat korlátozni kellene.
Persze Bugár szerint minderre csak a szélsőségesek megfékezése miatt van szükség – ami aduászként mindig kapóra jön ijesztgetőnek…
Tudják azokról a szélsőségesekről van szó, akik azért erősödnek, mert a „hagyományos politikusok” teljesen elvesztették a józan ítélőkészségüket, és az emberek már csak bennük reménykednek, hogy megállítják őket. Ám ha jobban belegondolunk, akkor az is messzemenően szélsőséges, amit ők művelnek, csak éppen szép, kulturáltnak látszó mázba van csomagolva…
Vajon mi lesz a következő intézkedés? A gyülekezési jog, a szabad véleménynyilvánítás, esetleg a mozgás korlátozása? És hirtelen 1943-ban találjuk magunkat?
Ne hagyjuk, hogy ellopják a jövőnket!
